(1500 körül)[1]
1. Idvezlégy kegyelmes
Szent László király!
Magyarországnak édes
oltalma,
szent kerályok közt
drágalátus gyöngy,
csillagok között
fényességes csillag.
2. Szentháromságnak vagy
te szolgája,
Jézus Krisztusnak
nyomdoka követi,[2]
Te szent léleknek tiszta
edénye,
Szíz Máriának választott
vitéze.
3. Magyarországnak vagy
kerályi magzatja,
szent kerályoknak fényes
tüköre
teneked atyád kegyes
Béla kerály,[3]
hogy hozza képest kegyes
kerály lennél.
4. Nekönk sziletíl
Lengyelországban,[4]
Mennyből adatál nagy
csudaképpen.
másszor sziletíl szent
keresztvíztől,
ősödnek nevén László lőn
neved.
5. Mikoron méglen
gyermekded volnál,
kihoza Béla kerály jó
Magyarországba,
hogy dicsekednél te két
országban,
Magyarországban és
Mennyországban.
6. Letelepedél
Bihar-Váradon,
ah[5]
várusnak lől édes oltalma;
templomot rakatál Szíz
Máriának,
kiben[6]
most nyugoszol menden tisztességvel.
7. Környől fekesznek
téged császárok,
püspökök, kerályok és
jobbágyurak;
olaj származik szent
koporsódból,[7]
tetemed foglalták az
szép sár-aranyból,[8]
8. Téged dicsérnek szent
zsolozsmával
papok, diákok és
várusnépek;
téged dicsér földnek
kereksége,
mert téged dicsérnek
Istennek angyeli.
9. Te dicsekedel keráli
székedben,
képed feltötték az magas
kőszálra,
fénlik mint nap, salyog
mint arany:
nem elégeszik senki,
tereád nézni.
10. Te arcul teljes,
szép piros valál,
tekéntetedben embereknél
kedvesb;
beszédedben ékes,
karodban erős.
lám mendent te ejtesz,
ki tevéled küzdik.
11. Testedben tiszta,
lelkedben fényes,
szívedben bátor, miként
vad oroszlán,
azért neveztek Bátor
Lászlónak,
mikoron méglen iffiúdad
volnál.
12. Tagodban ékes,
termetedben díszes,
válladtul fogva
mendeneknél magasb;[9]
csak szépséged[10]
császárságra méltó,
hogy szent korona téged
méltán illet.
13. Mert választa az
Szíz Mária,
megdicsőíte sok jó
ajándékkal,
hogy te őriznéd és
oltalmaznád,
neki ajánlád jó
Magyarországot.[11]
14. Fejedben kele[12]
az szent korona,
megbátorejta téged az
Szentlélek;
kezdéd követni atyádnak
életét,
rózsákot[13]
szaggatál, koronádban fízéd.
15. Te tatároknak vagy
megtereje,
magokat szaggatád[14]
az havasokban,
te pogányoknak vagy
rettenetik,
terekek mondottak feld
félelmének.
16. Te kivagdalád az
eretnekeket,
mind kigyomláltad,
elszaggatád,
nem volt idédben
gonoszol teve,[15]
mert csak híred-neved
mindenek rettegték.
17. Azért igazságnak
valál bírója,
Az szép szízességnek
valál koronája,
te tisztaságnak tiszta
ótalma,
irgalmasságnak teljes
keveteje.
18. Dicsérjük magyarok
Szent László kerált,
Bizony érdemli mi
dícséretönköt,
dicsérik őtet angyelok,
mondván:
Idvezlégy kegyelmes
Szent László kerály.
[1] A híres énekről Gerézdi Rabán bizonyította be, hogy későbbi, mint az 1470 körül szerzett latin himnusz, tehát hogy latinból fordították magyarra és nem fordítva. Gerézdi szerint a magyar vers egyházias típusú világi ének. A versnek két csonka másolata maradt fenn. Az egyik a Gyöngyösi- a másik a Peer-kódexben. E kettőből állítható össze a teljes vers, melyet a legfrissebb kritikai kiadás nyomán közlünk: Gerézdi Rabán, A magyar világi líra kezdetei, Akadémiai Kiadó, Bp., 162-164.
[2] nyomdokát követő
[3] I. Béla. Uralkodott: 1060-1063.
[4] István halála után a Vazul-fiak, köztük Béla, László apja, lengyelországba menekültek.
[5] "a" névelő
[6] Ti. a templomban
[7] Ez a szentség jele.
[8] Sár-arany=sárga arany
[9] Az Árpád-háziak között többen is feltűnően magasak voltak.
[10] A kifejezés értelme: "már csak szépséged miatt is".
[11] A fordító tévedése "neki ajánlott" helyett.
[12] fejedre került
[13] erényeket
[14] Ti. úgy, hogy írmagjok sem maradt.
[15] tevő