Emlékezjél keresztyén

(1506-nál nem később) [1]

 

Emlékezjél keresztyén az áldott Jézusról,

Ártatlan haláláról, nagy kénvallásáról,

Szent vére hullásáról, nyomorúságáról,

Kit teérted szenvede ő nagy szerelméből.

 

Régen Paradicsomba valál méltóságba,

Istennek malasztjába, nagy ártatlanságba,

Azután teremtődnek esél fogságába,

Mikor gonozságodért esél haragjába.

 

Téged onnan kivete ez gyarló velágba,

És siralmnak völgyébe ő nagy haragjába,

Te nagy bőnös voltodért baromhoz hasonla,

Hogy bőnöd megesmérnéd ez nyomorúságba.

 

Azután Mennyországból tereád tekénte,

Látván nagy nyavalyádat rajtad könörőle,

Mennyből érted leszálla az Szíznek méhébe,

Öltözék szerelmedért bizon emberségbe.

 

Harminchárom éviglen tenéked szolgála,

Nagy nyomorúságában érted megfárada;

Lén te idvességednek szentséges példája,

És keserő bínednek kegyes megváltója.

 

Te erek fogságodért ő megfogtaték

Kegyetlen bíneidért megostoroztaték,

Mennyei koronádért tivissel koronáztaték,

Te keserő kénodért keserűen kénzaték.

 

A kemén keresztfának kénfát reávevé,

Ő kénjának helyére nagy kénnal viselé,

Te kegyetlen bínedért őtet megfeszejték,

Drágalátos szent vérét érted mind kiötték.

 

Ó, halandó keresztyén, ezeket megmondjad,

Édességes Jézusnak kénját meggondoljad,

Keserő szent halálát szívedbe forgassad,

Hogy halálod idején szent színét láthassad!

 



[1] A vers forrása: Winkler-kódex 120-122, kritikai kiadása: RMKT I2 101-102, közlésünk forrása: Szöveggyűjtemény 506-507.