(1506-1560 között) [1]
Nagy örömnap ez nekünk,
Mert Krisztus születék,
Ki ez napon származék
Egy szűznek méhétől.
Csodálatos az gyermek
És nagy gyönyörűséges
Ű emberségében;
De meggondolhatatlan,
És kijelenthetetlen
Ű istenségében.
Isten fia támada
Tiszta nemes szűztől,
Mint rózsa liliomtól;
Természet elámol.
Kit a szűz leány szüle,
Világ előtt ez vala
Mindennek teremtője,
Ki ű tiszta emlején
Tisztaságos tejével
Nevelé fel az Krisztust.
Mint üveg meg nem szegik
Napfény által hatván,
Úgy szegetlen marada
Az szűz szülésében.
Bódog az gyermek-szülő,
Kinek tiszta szent méhe,
Mert az Istent szillé;
És bódogok az emlők
Kik ő gyenge korában
Az Krisztust feltartották.
Angyal az pásztoroknak,
Ő csordájok mellett,
Éjjel, hogy vigyáznának,
Az mennyei királt
Hirdeti nagy örömmel,
Hogy újonnan született
És jászolban fekszik,
Angyaloknak szent Urát,
Ki mindeneket elhalad
Képpel, nagy szépséggel.
Az leány itt az anya,
És az fiú atya,
Ki hallott ilyen dolgot?
Isten emberré lén,
Szolga és fejedelem,
Ki mindenhez közelget,
S nem esmerik űtet,
Jelen vagyon és távul,
Az csoda is kettőzik,
De nem veszik űtet.
Éjfélikor születék
Igazságnak napja,
Jászolban helyhezteték
Földnek, mennynek ura.
Póláztaték az gyermek,
Ki az eget teremté
És megékesété
Nappal, holddal, csillaggal,
Fényességgel, szépséggel,
Minden ékességgel.
Krisztus minket teremtél
Te szent kezeiddel,
És mi értünk születél
Az Szűz Máriátúl.
Kérünk azon tégedet,
Bocsásd meg bűneinket,
És ne vess pokolra
Halálunknak utána.
Adgyad nekünk Úristen
Szénedet láthatnunk.