Szekvencia Szent Demeter vértanúról

Gaude turba caelestium

(15. század)[1]

 

Gaude turba caelestium,

plaude turma terrestrium,

et totalis vis cordium

           flammescat uberius.

In hac valle miseriae

et in terris Pannoniae

ex alta stirpe Graeciae

           nascitur Demetrius.

 

Qui semen Christi doctrinae

et formam legis divinae,

cautelam tristis ruinae

           sparsit Thessalonice.

Cuius precum praesidio

Nestor fultus in stadio

Linaeum ense obvio

           prostravit egregie.

 

Insignitus imperio

Maximianus proprio

Nestorem iubet gladio

           ferire inaniter.

Demetrius in carcere

vulneratur in latere,

pro Dei Patris munere

           transit laudabiliter.

 

Supra tumbam dum prostratur

Leontius, visitatur,

et a morte liberatur

           athletae praesentia.

Reliquias deferentes

Danubii saevientes

undas scindunt spe gaudentes

           eiusdem clementia.

 

Cuius tumba madidatur

oleo, quo solidatur

languens, si quis anidatur

           doloris incendio.

Demetrius adoptatus,

et in caelis coronatus

noster nunc sit advocatus

           coram Dei Filio.

Amen.

Örvendjetek az egekben,

földünk minden szegletében,

lobogjon fel szívetekben

           lángolón a szeretet,

mert a siralomnak völgyén,

Pannónia eme földjén,

görög nemzet nagy törzsökén

           Demeter[2] megszületett.

 

Ő oktatta Krisztus tanát,

törvényének parancsszavát,

bús romlástól óvni hazát,

           Szaloniki népének;

benne bízott, imájában,

Nestor, kint az arénában

kivont karddal nagy tusában

           ront Linaeus szívének.

 

Maximianus[3] hatalma

s hírneve nagy, szól parancsa:

íme, itt a saját kardja,

           s Nestort kivégezteti;

Demetert is cellájában

vas veri át oldalában,

bízott Isten jutalmában,

           s hős lelkét kileheli.

 

Midőn sírjára kitették

Leontiust: észrevették

haláltól a menekedtél,

           hitvallónk segélte őt,

s kik tetemét szállították

átszelvén a Duna habját,

felkorbácsolt, vad hullámát,

           benne reménykedtek ők.

 

Sírjára ki olajat hint,

lankadásban erőt merít,

ez az olaj megszabadít

           égő kíntól szenvedőt,

mert Demeter égbe szállva,

égiektől koronázva

ügyünk védi, oltalmazza

           az Isten Fia előtt.

Ámen.

 

Fordította Csonka Ferenc

 



[1] A latin és a magyar szöveget a Szöveggyűjteményből közöljük: 265-266

[2] Szent Demeter pannóniai születésű vértanú volt. Származása miatt a középkorban a magyar szentek között tisztelték.

[3] Maximianus császár 286-310-ig uralkodott.