Stirps
regalis proles regis[1]
|
Stirps regalis, proles
regis, imitator verne legis vera dedit gaudia. Hic dilectus par est
malis, in silvarum lignis
qualis arbor non est alia. Crevit puer Emericus, summi Regis fit amicus a primis cunabulis. Cedit Hostis huic
antiquus, caro, mundus inimicus in crucis signaculis... Clangit tuba Gedeonis, silent magi Pharaonis, nec dat signum tertium. Dum in psalmis
decantandis vigil praestat et
sanandis Christi dat commercium, Salutantur sancti
fratres, puer hic honorat
patres pia per oracula. Uni unum, alii duo, trina terno, hepta
quarto divisa dans oscula. Stupet pater, haec dum
videt maestus vultu corde
ridet pium placans filium. Pandit puer veritatem, fratris monstrat
sanctitatem virginale lilium. Hic Conrado anxiato ferris quinis
colligato rupit feni vincula. Illustrata Pannonia signis multis cum
gratia det laudes per saecula. |
A királynak ifjú sarja az igaz törvényt
akarja s nékünk igazságot ad: árbóc ő, magasba
szállva, nincs is erdőn semmi
szálfa délcegebb és magosabb. Imre gyermek kiskorába Istenhez járt
iskolába, fő-király növelte ezt. Ős-ellenség
visszatorpan, tőle kúsz a dög a
porban, mert kezében a kereszt. Gédeonnak[2]
kürtje zendül, mágusokra néma csend
ül, kürt se szólal meg sehol. Ő dalol, zsoltároz
aztán, énekekkel fönt
virrasztván, Krisztusának udvarol. Szent papok rendjét
köszönti, a szívét nekik kiönti, mindegyikre ráborul. Egyet egyszer, másat
kétszer, ám a negyediket
hétszer, megcsókolja jámborul. Látva ezt elámult
atyja, vidoran-búsan kutatja, mér tesz így magzatja, mér? Vall az ifjú most
felelve: „Mert emez pap tiszta
lelke mint a liliom, fehér.” Konrádot[3]
a vasbilincsben, ő föloldja, lánca
nincsen, mind lehull a lánca ott. Hát Pannónia
dicsérjed, dallal és jellel
kísérjed, áldják őt a századok. Fordította Kosztolányi Dezső |