(1192 körül)[1]
|
Novae laudis
extollamus regem, cuius
exsultamus speciali gloria. Dulce melos novam
favum dulci regem Ladislaum canimus melodia. Regis laudi nil
discordet, cuius laudem non
remordet caelestis symphonia. Confessorum Regem
laudent, per quem reges sibi
gaudent vitae dari munera. Quem precamur
laudantes singuli; gemma regum totius
saeculi et spes salutifera. O quam felix, quam
praeclara Varadini fulget ara tuo claro nomine. Cuius regens saecula manus sine macula cavit omni crimine. Scala genus Hungarorum, per quam standit ad
caelorum cathedram Pannonia. Fama cuius caelos
tendit et terrarum
comprehendit quattuor confinia. Per hunc vigent
sacramenta et firmatur iam
inventa fidei religio. Aegros curans sanos
fecit et salutis opera iecit Moysi officio, Exauditur in hac domo, quicquid orans petit,
homo per regis suffragia. Per quem neque
gladium, nec incursus hostium trepidat Hungaria. Hostis arte plebs
arrepta prece regis est adepta salutis piacula. Per quem auctor fidei cornu stillat olei posteris per saecula. Per hunc gentes
universas Hungarorum iam
conversas novimus imperio. Procul ense parent per
se ferae gentes et
adversae nutu voluntario. Ex obscuris sui iuris iubar latens, sed iam
patens reserat prodigia. Hostem caedit, victor
redit, barbarorum Hungarorum unus fugat milia. Ipse suos contemptores poenae facit
contentores, morbos illis et
languores infert et daemonia. Sed, qui suam
sanctitatem colunt, his fert
sanitatem et ad vitae sospitatem rex reducit omnia. Regum genus triumphale, Hungarorum salus,
vale, nunc refulsit iubar
tale regum florens germine. Regum radix
Christiana, lauda laudes, fide
sana quas exsultans vox
humana fert in tuo nomine. Assistentes regis
laudi, coronator regis, audi atque servos sancti
regis post hanc vitam tui
gregis transfer ad palatia. Cuius laudi vis
servire nos ac laetos
convenire, fac ad ipsum
pervenire, ubi confer et largire sempiterna gaudia. Amen. |
Új dicséret szava
zengjen a királynak, énekeljen ujjongásunk dallama. Mint a lépesméz, az
ének olyan édes, a dicséret László királyt zengje
ma. Királyunknak szójon
ének, erősítse a dicséret mennyországi hangjait. Hitvallóknak ura
áldott! Tőle nyerték a
királyok élet ajándékait. Dicsőítnek esengve
mindenek, királyoknak gyöngye,
ki mennyket ígérsz s üdvnek
javait. Ó mily boldog s milyen
ékes, szent nevével
fényességes, Várad híres temploma! Századoknak királya mosta kezét tisztára, szenny ne érje már
soha. Ő a lépcső, magyar
nemzet rajta lépdel az
egeknek trónjához, Pannónia. Híre-neve égig szárnyal, eljut sebes híradással földünk négy határira. Véle kegyet, áldást
nyerünk, meg is tartván, mit
megleltünk hitvallásunk hajnalán. Gyógyítja a
betegséget, munkálja az
üdvösséget, ahogy Mózes hajdanán. E házban meghallgatást
nyer mindenre, mit kér az
ember, ha a király pártolja. Véle semmi
kardcsapást, ellenséges támadást nem retteg már a haza. Ellenséggel bár
csatázva, a királynak imájára üdvösséget nyer a nép. Hit szerzője általa századokra árasztja olajának erejét. Ő szerez a magyar
népnek, mely az igaz hitre
tért meg, birodalmi hírnevet. Idegenek, ellenségek békességben jól
megférnek, neki engedelmesek. Önlelkéből,
rejtettségből csillag támad a
világnak, tündökölnek a csodák. Erejével, győzelmével ellenségnek, barbár
népnek futamítja nagy hadát. Aki őt dicséri, áldja, bíz a poklot
megutálja, nyavalyáit jóra
váltja, s elűzi ördögeit. Ki szent voltát
megtiszteli, gyógyulását
megnyerheti, mert a király
megsegíti életre ő híveit. Dicsősége király
sarjnak, áve, üdve magyaroknak, értünk támadt fényes
csillag, virág ország gyökerén. Királyt adó szent
gyökérzet, igaz hittel a dicséret néked is zeng,
ember-ének te neved igézetén. Urunk, ki
megkoronáztad, hallgasd meg, kik
itten áldnak, s szent királyunk hű
szolgáit ez életből egykor
átvidd mennyei palotádba. Akik hírét együtt
zengve összegyűltünk
örvendezve, add, hogy véle
találkozzunk, és megnyervén
eljuthassunk az örök boldogságra. Amen. Fordította Csanád Béla |