Himnusz a nagyböjti komplétára

Krisztus, ki vagy nap és világ

(1508 előtt) [1]

 

Krisztus, ki vagy nap és világ,

És éjnek setétét kinyitod,

Világnak fényessége hitetek

Bódog világ hirdető !

 

Szent Úr, mi téged onszolonk

Oltalmazz minket ez éjjel,

Nyugalm nékünk légyen benned,

Adj nekönk éjet, nyugalmast.

 

Nehéz álom ránk ne jöjjön,

Ellenség minket meg ne csaljon,

Test űneki így engedvén,

Neked minket bínössé tegyen.

 

Mi szemeink álmot vegyenek,

Mi szívönk hozjád vigyázjon,

Te jogod[2] megoltalmazjon;

Kik téged szeretnek.

 

Tekénts felöl, mi oltalmonk!

Ólálkodókat nyomoróhh,[3]

Bírjad tennön szolgáidat

Kiket áron, vérrel vöttél.

 

Uram, emlékezjél rólonk,

Ez mi nehéz testönkbe,

Ki vagy léleknek oltalma,

Mi Uronk, te légy mivelönk!

 

Dicsőség Atya Istennek,

És egy önnön Fiának,

Vigasztaló Szentlíleknek,

Immár és mind el örökké. Ámen.

 



[1] A vers forrása: Döbrentei-kódex 20, kritikai kiadása: RMKT I2 134, közlésünk forrása: Szöveggyűjtemény, 498-499.

[2] jobbod

[3] nyomoríts