(1508 előtt) [1]
Jöjj nemzeteknek Váltója!
Mutassad Szíznek ű szültét;
Minden örökség csudálja:
Ilyen szülés illet Istent.
Nem férfiónak magjából,
De titkon való ihléssel,
Isten igéje testté lőn
Hasnak gyömölcse virágozék.
Szíznek méhe nevekedik,
Szemérem kapuja megmarad,
Jószágnak zászlója fénlik,
Isten templomban lakozik.
Ű tereme-bölől kilépvén,
Királyi háznak szemérme,
Két állatbeli[2] óriás,
Hogy vígan fusson hamarját.
Ű kijövése Atyától,
Megtérése Atyához.
Kifutása poklokiglan,
Béfutás Isten székihez.
Örök Atyához egyenlő
Testet megvínia övezzed,
Mi testönknek betegségét,
Örök erővel erősejtsd!
Immár új jászol fénlik.
Éj ihle egy új világot,
Kit egy éj sem neszen közbe,
Szünetlen hüttel világozjék!
Dicsőség, Uram, tenéked:
Ki immár Szíztől szilettél,
Atyával és Szentlélekkel
Mindöröknek örökig. Amen.