(1494-nél nem később) [1]
Ó dicsőséges asszon,
Magas csillagok felett
Ki téged teremte, hívséggel
Szoptatád szent emlőddel.
Kit szomorú Éva elvén,[2]
Te megadod szent csemetédvel,
Hogy bemenjenek siralmasok mennyekbe;
Mennek ablaka lettetél.
Te magas királnak kapuja
És világosságnak fénes ajtója:
Élet adaték szíz miá,
Megváltott népek, tapsoljatok!
Mária, malsztnak anyja,
Irgalmasságnak anyja,
Te minket ellenségtől oltalmazj,
Halálunknak idején fogadj !
Dicsőség neked, Uram,
Ki szilettél Szíztől,
Atyával és Szentlélekkel,
Erökköl erőkké. Ámen.