(16. század eleje)[1]
|
Pange, lingua,
virginalis uteri praeconium, quem ingressus Rex
caelorum formam sumpsit
hominum, et peperit sine viro Virgo Mater filium. Missus est ab arce
poli Gabriel ad Virginem, oriundam de praeclaro David regis germine, desponsatam viro
Ioseph et Mariam nomine. Ave, inquit, illibata Virgo, plena gratia, inter cunctas mulieres benedicta filia, cuius formam concupivit Patris sapientia. Illa tacens dum
revolvit, qualis salutatio ista foret, mox
audivit referente nuntio: Ne timeas, o Maria, Dei digna Filio. Invenisti nam gratiam sola apud Dominum, en concipies atque
paries Redemptorem hominum, cuius nomen erit Iesus suum salvans populum. Erit magnus et Excelsi Filius vocabitur, et a Deo patris David sedes ei dabitur, et in domo Iacob sine fine principabitur. Et quomodo fiet istud, nam virum non
cognosco, ait Virgo. Refert
laeto angelus oraculo, Deum paris virginali integro signaculo. Nam Spiritus in te
Sanctus desuper illabitur, a quo tuus venter
virgi- nalis faecundabitur, et quem paris,
Altissimi Filius vocabitur. Ne dubites, en,
cognata sterilis et vetula Elisabeth, iam est
sextus mensis, quod est
gravida, quia nullum apud Deum verbum impossibile. Fiat mihi, sicut
dicis, ait Virgo nuntio, en, ancilla summi Dei, iussis eius annuo. Mox concepit Deum sine virili consortio. |
Zengjed, nyelv, a
szűzi méhnek angyali dicséretét, melybe szállva ég
Királya formát öltött, emberét, és megszülte férfi
nélkül Szűzanyánk a
gyermekét. Mennyországnak
küldötteként Gábor angyal lejöve: szűzhöz, kinek
nemzetsége Dávid király nemzete, neveztetik Máriának, s Józsefnek a jegyese. Üdvözlégy, szólt,
érintetlen s kegyelemmel teljes
lány, áldott vagy te
mindnyájuk közt, asszony csak van
valahány: mert szépséged
megkívánta atyai bölcs tudomány. Ő hallgatva míg
töprengett, mit jelentsen e
szózat, újra szól az égi
küldött ismételve e szókat: ne félj, ne félj, ó,
Mária, Istent szülni méltó vagy. Mert az Úrnál egyedül
csak te találtál kegyelmet, megfogansz és
megszülöd majd megváltóját embernek, Jézus lesz a neve
néki, ki üdvőzit népeket. Nagy lesz ő, s a
Magasságos gyermekének hívatik: Istentől majd Dávid
atyánk trónja néki adatik, s Jákob népén,
nemzetségén örökké uralkodik. S miként lesz az,
kérdi a Szűz, mert férfit nem
ismerek, az angyaltól víg
jóslattal hangzik rá a felelet: Istent szülsz majd, de
megtartod a szüzességjeleket. Mert a mennyek
országából a Szentlélek száll
reád, akitől a szűzi méhed megfoganja a fiát, atyjának ki mondhatja
majd magasságnak az Urát. S hogy ne kétkedj, ím,
rokonod, a meddő s élemedett Erzsébet is hat
hónapja hord méhében
gyermeket, mert az Úr amit
kimondott, lehetetlen nem lehet. Legyen nekem igéd
szerint, mondja Szűz az
angyalnak, engedelmes lánya
vagyok a felséges parancsnak, s méhe szűzen helyet
adott az isteni magzatnak. Fordította Csonka Ferenc |
[1] Csanádi Albert pálos szerzetes volt. A magyar és a latin szöveget egyaránt a Szöveggyűjteményből vettük át (270-271).