(13. század második fele)[1]
|
Chorus caelestis
agminis, coetus superni
culminis ad thronum summi
Numinis melos attollat
carminis. Cuius rivus dulcedinis et decor
pulchritudinis dignis largitur
[luminis] donum beatitudinis. Huius vigore gratiae confessor stirpis
regiae aevo in pueritiae cultum sequens
munditiae. Emericus, dux
catholicus regis et heres unicus, miles Christi
mirificus in carne vixit
caelicus. Mundum contempsit
labilem, carnem subegit
fragilem, daemonis et versatilem ensem subegit debilem. Hoste sic victo
triplici confessor virgo
caelici Principis et uranici stola vestitur
duplici. Qua decoratur
splendide turbae amictus nitidae consors et sine macula Agni per cuncta
saecula. Patri decus ingenito, gloria Unigenito, sitque compar laus
debito Spiritui Paraclito.
Amen. |
Égi chorusok, azúrnak sergei, kik fönt
vonulnak, zöngjön éneke a
húrnak, trónusánál a nagy
Úrnak. Ő, az édesség patakja, Őt a szépség Lelke
lakja, boldogságot ád
azoknak, kikben nincs a rossz
salakja. Tőle bírt akkép
kiválni a hitvalló szent
királyfi, álnokság ellen
kiállni, bárhá üldözné akárki. Katolikus herceg,
vészbe, agg királynak ifjú
része, Krisztusnak csudás
vitéze, földre mennyet ő
idéze. Megvetette a világot, béklyót a testére
vágott. Ördögök nyakára
hágott, szablya sem fogá, sem
átok. Mert legyőzött hármas
ellent s a Gonosznak monda
ellent, most, hogy a világból
elment, két palástot is visel
fent. Ékes, szent s királyi
mezbe, udvarló néptől övezve, él a mennyei körökbe a Báránnyal[2]
mindörökre. Glória hát az Atyának s az Ő Egyszülött
Fiának s akit éppoly dics
illet meg, glória a
Szent-Léleknek. Amen. Fordította Kosztolányi Dezső |