Himnusz Szent Imre hercegről

Chorus caelestis agminis

(13. század második fele)[1]

 

Chorus caelestis agminis,

coetus superni culminis

ad thronum summi Numinis

melos attollat carminis.

 

Cuius rivus dulcedinis

et decor pulchritudinis

dignis largitur [luminis]

donum beatitudinis.

 

Huius vigore gratiae

confessor stirpis regiae

aevo in pueritiae

cultum sequens munditiae.

 

Emericus, dux catholicus

regis et heres unicus,

miles Christi mirificus

in carne vixit caelicus.

 

Mundum contempsit labilem,

carnem subegit fragilem,

daemonis et versatilem

ensem subegit debilem.

 

Hoste sic victo triplici

confessor virgo caelici

Principis et uranici

stola vestitur duplici.

 

Qua decoratur splendide

turbae amictus nitidae

consors et sine macula

Agni per cuncta saecula.

 

Patri decus ingenito,

gloria Unigenito,

sitque compar laus debito

Spiritui Paraclito. Amen.

Égi chorusok, azúrnak

sergei, kik fönt vonulnak,

zöngjön éneke a húrnak,

trónusánál a nagy Úrnak.

 

Ő, az édesség patakja,

Őt a szépség Lelke lakja,

boldogságot ád azoknak,

kikben nincs a rossz salakja.

 

Tőle bírt akkép kiválni

a hitvalló szent királyfi,

álnokság ellen kiállni,

bárhá üldözné akárki.

 

Katolikus herceg, vészbe,

agg királynak ifjú része,

Krisztusnak csudás vitéze,

földre mennyet ő idéze.

 

Megvetette a világot,

béklyót a testére vágott.

Ördögök nyakára hágott,

szablya sem fogá, sem átok.

 

Mert legyőzött hármas ellent

s a Gonosznak monda ellent,

most, hogy a világból elment,

két palástot is visel fent.

 

Ékes, szent s királyi mezbe,

udvarló néptől övezve,

él a mennyei körökbe

a Báránnyal[2] mindörökre.

 

Glória hát az Atyának

s az Ő Egyszülött Fiának

s akit éppoly dics illet meg,

glória a Szent-Léleknek. Amen.

 

Fordította Kosztolányi Dezső

 



[1] A magyar és a latin szöveget egyaránt a Szöveggyűjteményből vettük át (268-269).

[2] A Bárány (Agnus): Jézus.