(1192 körül)[1]
|
Regis regum civis,
ave, regum gemma, Ladislae, regni consors gloriae. Regem regum es
aggressus, sis defensor
indefessus et athleta patriae. Salve, salus
Hungarorum, rex, coheres
angelorum, vas caelestis gloriae, ab aeterno vas
electum, vas insigne, vas
eflectum vendicans iustitiae. Hungarorum gens,
congaude, nova novi regis laude pulsans tintinnabula, felix, ave, Varadinum, cuius augens fama
signum resonet per saecula. Tibi, Christe, concors
hymnum canit orbis, qui per
lignum ad te trahis omnia, scala factus
ascensorum et corona confessorum tibi laus et gloria. Amen. |
Áve, égi király híve, királyoknak gyöngye,
éke, László, mennynek sorsosa! Ég királyát hűn
követted, országunkat
védelmezted, légy hazánknak bajnoka. Menedéke magyaroknak, Örök-társa
angyaloknak, Égi kegynek eszköze: Üdvözlégy, ó,
kiváltságos, híres-neves, igazságos jó ítélet hírnöke. Vigadozzál, magyar
nemzet, harsonáljad,
énekeljed, új királynak új dalod. Boldog Várad, szálljon
híred, Növekedjék dicsőséged, Visszhangozzák századok. Krisztus, földről
himnusz szárnyal hozzád, aki
keresztfáddal magadhoz vonsz népeket. Szentek útja te vagy
égbe, hitvallóknak
dicsősége, Néked áldás, tisztelet. Amen. Fordította Csanád Béla |
[1] A vers igen korai. A magyar és a latin szöveget egyaránt a Szöveggyűjteményből vettük át (267-268).