6. A versbetétek versformái

Szinte teljesen érvényesül az egyféleség szabálya a versbetétek csoportjában: a tizenkilenc izometrikus és a kilenc kvázi-izometrikus sorfaj mellet mindössze egy heterometrikus strófát találunk, és a rímképleteknél ugyanez az arány (17-11-1). Ezenkívül két, változó szótagszámú, páros rímű sorokból álló, nem strofikus költemény tartozik még ide.

A vezető a12-essel majdnem azonos számban találjuk meg a Balassi-strófa különböző változatait, melyek általában annak rímelését követik, szótagszámát csökkentve, többféle variációt hoznak létre. Ennek talán az lehet az oka, hogy a rövidke, sokszor fordításból származó versbetétek epigrammaszerű tömörségéhez, zártságához a – legzártabbnak nevezhető – Balassi-strófát és változatait találják a legalkalmasabbnak.