3. Az epitáfiumok versformái

 

Nyolc izometrikus, három heterometrikus és két kvázi-izometrikus sorfajon osztozik a huszonkilenc darab epitáfium. A rímelés aránya sokkal jobban tükrözi az egyféleség – itt is érvényes – szabályát: tizenegy mono-, két kvázi-mono- és mindössze egy heterorímes formát találunk. Az a12-es a leggyakrabb, arányában mégsem nevezhetjük az epitáfiumra jellemző versformának. A fennmaradó nyolc sírvers nem strofikus szerkesztésű, ezek: két, változó szótagszámú sorokból álló és rímtelen; két, tizenhatosokból álló és rímtelen; két, páros rímű tizenegyesekből és két, szintén páros rímű nyolcasokból álló vers. Ez utóbbi formák talán az epitáfium eredeti, antik időmértékes formájának és jellemzőinek felidézési kísérleteiből születhettek: bár érezhetően nem időmértékesek, viszont leginkább rímtelenek, rövidek és nincsenek strófákba rendezve.