3. Az epitáfiumok versformái
Nyolc
izometrikus, három heterometrikus és két kvázi-izometrikus sorfajon osztozik a
huszonkilenc darab epitáfium. A rímelés aránya sokkal jobban tükrözi az
egyféleség – itt is érvényes – szabályát: tizenegy mono-, két kvázi-mono- és
mindössze egy heterorímes formát találunk. Az a12-es a leggyakrabb, arányában mégsem nevezhetjük az epitáfiumra
jellemző versformának. A fennmaradó nyolc sírvers nem strofikus
szerkesztésű, ezek: két, változó szótagszámú sorokból álló és rímtelen;
két, tizenhatosokból álló és rímtelen; két, páros rímű tizenegyesekből
és két, szintén páros rímű nyolcasokból álló vers. Ez utóbbi formák talán
az epitáfium eredeti, antik időmértékes formájának és jellemzőinek
felidézési kísérleteiből születhettek: bár érezhetően nem
időmértékesek, viszont leginkább rímtelenek, rövidek és nincsenek
strófákba rendezve.