MÁSODIK FEJEZET

 

Dolgozatom második fele ugyanezt a korpuszt vizsgálja, másféle megközelítésben. A kiindulás alapja egyrészt a több mint kétszáz összegyűjtött, halállal kapcsolatos vers, amely a XVII. századi versgyűjtemény egyik tematikus csoportját alkotja, másrészt a szakirodalomnak a halottas versekről szóló megjegyzései. Azért írok „megjegyzéseket”, mert összefoglaló elemzés tudtommal még nem készült erről a témáról. A szakirodalom, vagy inkább a rokon területeket (halotti beszédeket, betyárfolklórt, protestáns népéneket vagy más tudományok a népi kultúrát, temetési szokásokat stb.) vizsgáló irodalom által használt fogalmak eléggé vegyesek és kevéssé következetesek. A tematikus érdeklődéstől vezettetve vizsgált vagy a másféle kutatás közben felbukkanó verseket – a halotti énektől megkülönböztetve – többnyire búcsúztató versnek nevezik.[1]

A halotti költészet azonban ennél több műfajban talál kifejezési formát, de kétségtelenül jóval kevesebb valódi műfaja van, mint amennyit a korabeli elnevezésekből kiolvasni vélünk.

 

Halálirodalom,[2] halotti költészet

 

A halálirodalom azoknak az irodalmi műveknek, műfajoknak az összefoglaló neve, amelyeknek központi témája a halál motívuma. Ide tartoznak a személyes gyászt, aktuális siralmat kifejező alkotások (alkalmi irodalom) és a témával általánosságban foglalkozó művek is. A halotti költészet a halotti irodalom lírai műfajait foglalja magában. Ahogyan az alkalmiság és az általánosság – leginkább a közös téma okán – nem válik szét élesen ezekben a műfajokban, úgy a főbb műfajcsoportokat elválasztó tulajdonságok sem rajzolódnak ki erősen.[3] A közös vagy hasonló alap, a feltételezhető egymásból alakulás[4] illetve visszahatás mind-mind a határok elmosódását eredményezi.

A halotti költészet főbb műfajai a következők: a temetések alkalmával a halott szájába adott búcsúztatók, a hátramaradottak érzéseit kifejező siratók, a különféle gyászdalok vagy gyászversek és az elhalálozottak emlékére írott sírversek. A XVII. század magyar nyelvű halotti költészete is ezeket a műfajokat vonultatja fel, vizsgálódásaim alapján pedig még két verscsoportot különítettem el.[5]

 


[1] Magyar nyelvű halotti beszédek a XVII. századból. MTA Irodalomtudományi Intézete, 1988

A későbbiekben leírandó definíció alapján csoportosított versek megnevezésére szinonímaként használják még a halotti búcsúztató vagy temetési vers, halottas ének kifejezéseket (pl. Küllős Imola, Alszeghy Zsolt, az RMKT jegyzetírói stb.). A fogalmi zavar elkerülésének érdekében erre a verscsoportra az egyébként általam is helyesnek tartott búcsúztató vers elnevezést fogom használni

[2] Az itt következő műfaji bevezetőt, mintegy ellenőrzésképpen, a Világirodalmi Lexikon szócikkei alapján készítettem el. Először tehát a szövegek vizsgálatából kiindulva, azok jellemzőinek összevetéséből alakítottam ki a csoportokat, a csoportok neveit pedig az eredeti és az elszórtan talált műfaji elnevezésekből választottam. Látni fogjuk, hogy tapasztalataim a Világirodalmi Lexikon leírásaival többé-kevésbé összecsengőnek mutatkoztak, a kontroll, elmondhatjuk, sikerült.

[3] „Nehéz megvonni a határvonalakat a sírversek és az olyan emlékversek között, amelyek esztendőkkel, esetleg évszázadokkal korábban elhalálozott nagyságok példáját állítják az utókor elé, gyakran igen rokon eszközökkel.” In Világirodalmi Lexikon/13. 184-187.p.

[4] „Feltevések szerint a hosszabb disztichonos formából [t.i. a sírfelirat formájából – Sz. D.] alakult ki a lét értelméről, az elmúlásról, az általános emberi dolgokról elmélkedő elégia is.” Uo. 185.p.

[5] A műfajok részletesebb definíciói a megfelelő helyeken találhatók majd.