Fog

A fog-motívum viszonylag kevésszer fordul elő a műben, szinonimáival (pl. agyar) és a vele érintkező jelentésű szavakkal (pl. harapás, rágás) együtt is mindössze huszonnégyszer (az egyes részeket tekintve 6+10+5+3). Hangsúlyozni kívánom: ez a szám csak viszonylag kevés, a többihez képest, hiszen más epikus műben egy huszonnégyszer visszatérő dolog lehetne a legfőbb motívum is! (A nagyon gyakran, oldalanként vagy gyakrabban előforduló motívumok vizsgálata inkább számszerűen, statisztikusan izgalmas, sőt a leggyakoribb motívumoknál olykor épp az a legizgalmasabb, ahol számuk hirtelen csökken, ahol – rövidebb-hosszabb időre – eltűnnek.)

A fog-motívum első előfordulásakor a korral van összefüggésben („az agyaram se nőtt ki”). A második előfordulás a konkurens férfi (Ridolfi) külső megjelenésére vonatkozik (szép fogai vannak). A harmadik a franciákra („a franciák keményfogúak”). A negyedik előfordulásnál kapcsolódik a fog ahhoz, amihez amúgy a legnyilvánvalóbban tartozik: az evéshez („szerettem magam megrágni az ételt, mert jók a fogaim).

Az ötödik előfordulásra külön felhívom a figyelmet, mivel ezen keresztül látható, mennyire fontos szerkezetalkotó szerepük van a motívumoknak. Itt Kodor beszél a házasságról („Hogy én valakivel össze legyek zárva, inkább kihúzatom az összes fogaimat”), a tőle megszokott goromba hangon. A mű harmadik részében majd egy fognélküli Kodort látunk, aki majd belehal abba, hogy a kedvese el akarja hagyni.

A fog-motívum következő előfordulása az, ahol Lizzy okítja Störrt, hogyan kell kinézni és viselkedni, ha sikeres akar lenni a nőknél („Villogjon a fogad!”). Erről eszünkbe juthat a feleség egyik ideálja, Ridolfi, akinek – láthattuk – villogott.

Störr szintén Lizzyvel van (és szintén épp jóban, a legnagyobb játék közepette), amikor legközelebb fogról esik szó. Ugyanennek a jelenetnek a folytatásában a fog ismét szerepel („majd szétszedtük egymást a fogainkkal”).

Szintén szerelmes jelenetben szerepel a fog hasonlóan az előzőekhez, de ezúttal Miss Bortonnal. És hegyesek a fogai Miss Cobbetnek és barátnőjének is… A nőkhöz, igaz, olcsóbbakhoz kapcsolódik a fog-motívum következő előfordulása is. Störr züllésszerető barátja emlegeti a nők szájában az aranyfogat, mint élete egyik legfőbb értelmét.

Az első előfordulásra utal vissza az, amikor Störr öreg barátját, Gregory Sanderst fogatlan sámánhoz hasonlítja. A fog itt is az életkor indikátora.

A következő helyen az almákban lévő fognyomokról ír az elbeszélő, itt a fog – a negyedik előforduláshoz hasonlóan – az evéshez kapcsolódik.

Kodor a foggal kapcsolatos mondás szerzője, és e mondás jelentésében elég sokminden benne van, ami a fogmotívum megfejtéséhez vezet. A motívumnak ez a megjelenése kapcsolódik egyrészt a már említett két „Kodoros” előforduláshoz (vagyis megállapíthatjuk: a fog-motívum Kodorhoz fokozottan kötődik). Másrészt jelent ténylegesen evést. Harmadrészt a küzdéssel is összefügg.

A kínaiak is küzdenek, de nem az életükért, hanem a halálukért – foggal-körömmel. Hasonlóképpen hadakozik Miss Borton a csók ellen (emlékezzünk, az előbb még a csók „érdekében” harapott!).

A harmadik részben Dedinnek vannak szép fogai a bálon, Miss Cobbet fogai (és körmei) vannak kifényesítve, és itt található az a már említett jelenet, ahol Kodor barátnője mellé a protézisét is „felajánlja” apanázsul.

A negyedik részben mindháromszor a foghegyről való elintézés, a lekezelés, a lekicsinylés kapcsán jön elő a fogmotívum, kapcsolódva a fiatalságra jellemző „rettenthetetlen állapotokhoz”, melyeken az idősödő Störr mosolyog. A mű hátralévő részében fogról több szó nem esik.

Összefoglalva: a fog-motívum hat alapvető jelentésben szerepel: jelenti az életkort, az evést, a szerelmesek testi kapcsolatát, a marakodást, a szexuális vonzerőt, a makacsságot, kitartást. Ezek közül az evés az egyetlen magától értetődő jelentés, a többi többé-kevésbé költői kép (még ha szólásokból jól ismert kép is). Ráadásul különféle szereplőkhöz kapcsolódik: egyrészt Kodorhoz, másrészt Ridolfihoz és Dedinhez, vagyis Lizzy szeretőihez, harmadrészt Störréihez, főleg Miss Bortonhoz és Mrs. Cobbethez. Ilymódon a műben a fog-motívum az életkort és az erotikus vonzerőt jelenti elsősorban, és amikor Kodor a fogsorát is felajánlja a „szerelmeseknek”, a két jelentés egyszerre, összekapcsolódva van jelen.

A fog-motívum más motívumok közül az állat-, az evés-, a nemzetek-, a játék- és a ragyogás-motívummal tart kapcsolatot.

Száz könyvoldalanként[1] átlagosan hét és félszer szerepel, az első részben 8,3-szor, a másodikban 6,6-szor, a harmadikban 5,95-ször, a negyedikben 6,35-ször, vagyis enyhén csökkenő tendenciában. Jelentősebb kihagyások alig vannak, tehát eloszlása viszonylag egyenletes, mégis megemlítendő két hely, ahol sokáig nem találkozunk vele: a 2.40-3.1. fejezet között (a Miss Bortonnal való szakítás, a feleség játékos „elcsábítása” – amikor végül korcsolyázni mennek –, Störr betegsége, a bruges-i út, a londoni visszatérés és a bálra való készülés található itt), valamint a 3.13.-4.11. jelenet között (itt üldözi és kapja el Störr a feleségét Dedinnel, itt beszéli el dél-amerikai bolyongását és európai visszatérését). A két említett rész azért fontos, mert valóban nemcsak a fog nem szerepel benne, hanem azok a jelenségek (életkor, szerelmi játék vagy marakodás, makacsság) sem, melyekhez kapcsolódik.

 



[1] A disszertáció eredeti (jelenleginél hosszabb) változata természetesen A feleségem történetének könyvváltozatából (Füst 1993.)indult ki, mely A/5 méretű, keskeny Times antikva betűtípussal van szedve. Itt jegyzendő meg, hogy a regény egyes kiadásai közt nem fedeztünk fel szövegszerű eltérést (eltekintve a nyomdahibáktól).