4.10.

 

Tovább dolgoztam, s egyre nagyobb érdeklődéssel, ez a lényeg. A vegytannál ugyanis nincs érdekesebb.

Mert hogy milyen költői öröm e tudományban rájönni valamire, el se hiszi, aki nem próbálta. Vagy akár csak az átváltozásokra figyelni. Van egy kék színű gázom – mondjuk – avval mesterkedem egy ideig, s nemsokára kalapálni lehet, annyira kemény, egyszóval szilárd anyag lett a légneműből, nem öröm az ilyesmi? Nekem egyébként egy ragyogó kis laboratórium lebegett a szemem előtt, amelyben néhány jól megmunkálható anyag körül folynának a kísérletezések. Különösen a karbamidok izgatták a képzeletemet, amelyek nemcsak savállóak és mindenképp szigetelők, de nem is ridegek, mert ilyenekre van szükség a mai iparokban. Régen hallok erről.

Viszont elég is ennyi a vegytanból. Esténként pedig olvastam. Most már „magasabbrendű könyveket” magam is – s persze, nem rendszeresen, amit a könyvkereskedő nagyon ajánlott. S hogy mennyire nem nekem való az irodalom, mutatják a feljegyzéseim e művekről. Mert nem sok örömöm telt bennük. Tehát:

Lee-Masters: a sírkövei jók a többi nem.

Ulysses: bizony, habarék ez a javából.

Romain Rolland: émelygés és habarék.

Werfel-belgiumi könyv – csupa émelygés és csupa habarék. – És így tovább.

De hagyjuk is ezt, nem értek én az irodalomhoz. S mármost, ha nevetséges is e naivitás, akkor is megvallom, hogy Dickensben viszont nagy örömöm telt, különösen az egyik könyvében. S amíg élek, felejthetetlen marad nekem az a karácsony, amelyet vele töltöttem. Kinn tartós eső esett, s én reggeltől estig igazán egyebet se csináltam, mint kenyeret ettem, és őt olvastam – de még azután is, bele az éjszakába, egész a bódulatokig. Vagyis igazán úgy éltem, mint ifjúságom rajongó korszakaiban. Legfeljebb, ha odaálltam olykor az ablakhoz, bámulni az esőt… S pipáztam végtelenül.

Egyszóval, ez már igen. Hadd jegyzem fel: Copperfield volt ez a könyv.

Mindezt különben azért is teszem itt szóvá, mert fenti laikus észrevételeimet közöltem ám a tudományos kisasszonnyal is az egyetemen. A pártfogómmal. Nevezzük őt Brébant-Jouy kisasszonynak. Mert odajutottunk. Mert nagyon jó lett köztünk a viszony, várakozáson felüli. Ez pedig így történt:

*