GELEJI KATONA István: AZ KERESZTYENI V'DVO'ZITO' HITNEK EGY NYOMBAN JARO IGAZSAGAHOZ INTEZTETETT EKES RHYTHMUSU HYMNUSOKKAL, PROPHETAI LELEKTO'L szeresztetett szent Sóltárokkal, o'rvendetes notáju Prosákkal és to'bb sok nemu', szu'letett nyelvu'nkre fordittatott lelki Ditséretekkel és esztendo'tszakai templumbéli kegyes Caeremoniákkal to'kelletesen meg to'ltetett o'reg GRADVAL, MELLY MIND AZ ELSO' FORDITASBAN VAGY ujjonnan való szeresztetésben, s-mind penig az egy exemplárból másban való irattatásban esett fogyatkozásoktol szorgalmatoson meg tisztogattatott, és sok hozzá kévántatott szu'kseges részekkel meg o'regbittetett. KESERV'I DAJKA JANOSNAK ES GELEJI KATONA ISTVANNAK ERDELY ORSZAGABAN LEVO' MAGYAR Keresztyén Reformata Ecclesiáknak Pu'spo'kinek, és az GYULAFEIRVARINAK Lelki Pásztorinak, fáradtságos munkájok által. Es elso'ben az bóldog emlekezetu' Felse'ges BETHLEN GABOR Fejedelem Urunknak gondviselése'bo'l, ez itt való FEIRVARI Ecclesiabéli szólgálatra, kézzel nagy o'reg bo'tu'kkel le iratott. S-mostan immár Isten kegyelmébo'l, annak székiben u'lo' kegyelmes Urunknak, RAKOCI GYO'RGY Fejedelmu'nknek, keresztyéni szorgalmatoskodásábol, az Istennek ditso'ségére, és az Christusnak az Magyar nemzetségben lévo' Ecclesiáinak, ko'zo'nséges javokra, még az irottnál-is sokkal tellyessebben és tisztábban ki nyomtattatott. GYULA FEIR-VARATT AZ IGENEK MEG TESTESU'LESE UTAN MDCXXXVI. ESZTENDO'BEN. - RMK I. 658
[v', o', u' = v, o, u felette e; e' = farkas e; e''' = e felette ferde vissza-ékezet; e'' = e
felette háztető; MARGO: ... MARGO. = margóra kell szedni.][((1)v:]Eph. 5. vers. 18. 19. 20.
Ne részegedgyetek meg borral, az melyben bujaság vagyon, hanem tellyetek meg Lélekkel, szólván magatok ko'zo'tt Psalmusokkal, Hymnusokkal, és lelki Odákkal, énekelvén és Sóltározván az ti sziveitekben az Vrnak, hálákat adván mindenekro'l, az mi Vrunk Iesus Christusnak nevében, az Istennek és az Atyának.
Coloss. 3. vers. 16. 17.
Az Christusnak beszéde lakozzék ti bennetek bo'vse'gessen minden bo'ltseséggel, tanitván és intvén egymást Psalmusokkal (Sóltárokkal) Hymnusokkal (Ditséretekkel,) és lelki Odákkal (Enekekkel) kedvesse'ggel énekelvén az ti sziveitekben az Vrnak. Es valamit mu'velendetek beszéddel avagy tselekedettel, mind az Iesusnak nevében mu'vellyétek, hálákat adván az Istennek, és az Atyának o' általa.
[RÁKÓCZI György, erdélyi fejedelem ajánlólevele:]
[((2)r:]AZ ATYANAK KEGYELMET, AZ FIVNAK, SZERELMET, ES AZ SZENT LELEKNEK VIGASZTALO ALDASAT KEVANNYVK KEGYELMETEKRE MIND FEJENKENT TERJEDNI, AMEN.
VAlamit az teremto' Vr Isten ez világon, az ég alatt, az fo'ldo'n, és az vizekben teremtett, nagyobb részént mind az Emberekhez való ki beszélhetetlen nagy szeretetinek indulattyából1 teremtette. Az embert penig o' magát alkotta az o'nno'n ditséretire, azt sem annyira azért, hogy más módját-is ditséretinek nem találhatta, avagy szu'ko'lko'do'tt vólna, nála nelku'l, hanem azért, hogy mennél szepb, ekesb, hozza hasonló teremtett állattya légyen az to'bbinel, annál világosban meg ismértessek, az Istennek mind bo'ltsese'ge, igazsága, és irgalmassagának-is mérhetetlen, és veghetetlen határa, es magát ollyak által ditsértesse, az kiknek váltságokért az o' tulajdon saját Fiát, (kinel drágább kentse nem vólt,) adgya, botsáttya; Még az Adamnak el ese'se't-is, (ugy elme'lkedem,) az Istennek ditso'se'ge, irgalmassága, es az emberi nemzethez ki mutatando nagy kegyelmesse'ge, kevánta, es hogy nevenek ditseretire es az hálá-adóságra-is az embereknek tágassabb mezo't terjeszszen eleikbe: S-noha az madarak-is, es majd semmi teremtett állattya nints az Vr Istennek, az ki az o' módja, s-az termeszetnek beléjek óltatott ereje szerént nem ditserné és nem áldaná; De ezeknél az ember fellyeb való lévén sokkal, ugymint nemessebb és fo'bb teremtett állattya, és ugyan azt mondom, hogy igen fellyeb való, kinek az Vr Isten, értelmet, okosságot, iteletet-is adott, mellyért annyi hála-adással, ditsérettel, és buzgóságos imádságokkal tartoznék, hogy ha életének minden oráit, szempillantasit, abban to'ltené el-is, me'g-is nem tehetne vele to'tt sok kegyelmesse'giért, eleget, ha az Istennek irgalmassága, az Christus érdemes áldozattyának nagysága, elo'l nem venné, és azt érette ki nem to'ltené.
Meg emlekezven azért én-is hogy az mi vagyok, Isten kegyelmébo'l vagyok, az-is elmémbe(n) forogván, hogy engemet-is az Vr Isten, az o' nevének ditséretire, igaz Euangeliumanak, Anyaszentegyházanak nem tsak óltalmára, de egyszer s-mind terjesztetese're-is, s-nevenek ditseretire, állatott es hivott, az utólsó fogyatékara jutott, nemzetu'nk végehez ko'zelito' idejeben, igyekezetem ez vólt mindenkoron, hogy En-is az én Istenemto'l kezemben bizatott Giratskával, ugy kereskedhessem, hogy jó szólgának találtassam, és az en Istenemnek velem to'tt sok kegyelmességét, ku'lso', belso' ellense'gim, gonosz akaróim, ellen, panasz nélku'l való óltalmazásáért, valami kis tzikkel hálá-adásomnak sengéjét o' felse'genek be mutathatnám: De mi-2[((2)v:]vel bár mindent meg tselekedtem vólna-is, vagy tselekedhetném-is, ugyan tsak azt kellene mondanom; haszontalan szólga vagyok, az mivel tartoztam, azt tselekedtem; Meg vallom bizonyára, hogy én kevesebbet tselekedtem sok graditsal annál, az mint kellett vólna, avagy magam-is akartam vólna. De mivel nem vakmero'se'gem, sem buzgoságtalanságom, an(n)ál inkább szivemnek nem idegense'gei vóltak elo'ttem akadályok, (hanem az hatvan hat holnapoknak el forgások alatt elo'mben go'rdu'lt, s-találkozott sok méltatlan busulásim es háborgattatásim)3 kiert lelkem isméreti hálá legyen az en Istenemnek, bizony nem támadott reám, ez után-is igyekezetem az leven, tellyes ero'm, tehetse'gem szerent valamig az en Istenem életben tart, hogy ne szu'nnyem meg az o' nagy neve'''t ditserni, es igaz Anyaszentegyházának terjesztete'''se'ben, es óltalmaztatásában, ke''sz szivel lelekkel, so't eletem fogyásával-is munkalkodni es fáradozni.
Ez4 elo'tt ko'zel négy esztendo'kkel kezdettem vala az Graduált nyomtattatni, az Vr Istennek neve'''nek ditséretire, es az Keresztyén Anyaszentegyháznak-is éppu'letire: Kinek el készittetése'ben-is vóltak akadályok, de legyen hálá az Vr Istennek im bóldog végét engedte érnu'nk; Kiben kegyelmeteknek egy exemplárt ku'ltu'nk ajándékon, (mivel a' nyomtatott két száz exemplarokban egygyet-is pénzen el nem hagytunk adni.) Mellyel hogy keg(ye)lmetek sok bóldog esztendo'kig az Istennek tisztesse'gere, ditso'se'gére, az kegyelmetek Ecclesiajának nevekedo' éppu'letire lelki buzgoságos nagy o'ro'mmel élhessen, szivu'nk szere'nt kévánnyuk, szu'ntelen imádván az Vr Istent, hogy kegyelmeteket egész Ecclesiajul, még az pokolnak fel tátott torka ellen-is igereti szerént, ve'''gye kegyelmes gondviselese, Atyai oltalma alá, és azok ellen-is (ha lennének vagy vólnának) kik az kegyelmetek lelki ismeretin ero'vel akarnának uralkodni, védelmezze ugy kegyelmeteket, hogy azoknak-is igyekezeteket, tartoztassa, zabolázza, avagy lelkek isme'''retiben gyo'zze, és rettentse meg o'ket, ne sanyargathassák az Istennek Anyaszentegyházát kegyelmetekbe(n), hane(m) inkabb engedgyék az Euangeliumnak szabadossan való hirdettetése't, s-hallaszszák ám bár az Istennek ite'letire vallásunknak igazságát az jo'vendo' itéletben, ha o'k meg ne(m) akarják ismerni. Segitse az Vr Isten kegyelmeteket-is bóldogul arra, hogy az melly pállya futásnak és nemes hartznak ereszkedet, azt idvo'sse'gesen es ditse'retesen el ve'gezvén amaz meg hervadhatatla(n) koronát el vehesse, mellyro'l emlekezet vagyon Szent Ianosnak Mennyei látásrol irt ko'nyvenek 2. részében az 10. versben; Le''gy hu' mind halálig, és néked adom az életnek koronáját, Amen.
Irtam GYVLA FEJERVARATT Fejedelemse'gemnek székes helyen, Szent Iván Havának nyoltzadik napján. Ezer hatszáz, harmintzhat esztendo'ben; Ez világi pállya futásomnak tellyes negyvenketto'dik esztendejében, ez gondos és igen bajos Fejedelemse'gemnek hatvan hatodik hólnapjában.
[Kézírással:] Georgius Rakóczy
m(anu) p(ropria)
Honest currentisnéq(ue) volentis sed miserentis DEI:
Giőngiősi Ecclesiaie
[((3)r:]AZ TISZTELETES FEJEDELMI MELtósággal tu'ndo'klo', és igazgatói felso'se'ghez illendo' DITSERETES KU'LSO' BELSO' JOSZAGOKKAL FENYESKEDO'
RAKOCI GYO'RGYNEK
ISTEN KEGYELMEBO'L ERDELY ORSZAGANAK FEJEDELMENEK, MAGYAR-ORSZAG RESZEINEK URANAK ES SZEKELYEK ISPANNYANAK, AZ CHRISTVSNAK szegény meg allyasodott nemzetu'nkben lévo' tzondorlott Anyaszentegyházának, és abban ISTEN ko'nyo'ru'letességébo'l az emberi ujjitásoktol, és hiuságos babonáktol, tisztán maradott igaz tiszteletinek, kegyes Tutorának és Gyámolának, nékem kegyelmes Uramnak, (et)c.
Az Atya Istento'l, az Iesus Christus nevében, kegyelmet, békeséget, bóldog igazgatást, jó szerentses hoszszu életet, s-minden keresztyén Fejedelemséghez kévántató szu'kséges lelki, testi, és elméi ajándékokat kévánok.
AMAZ minden tsupa anyaszu'lo'tteknél bo'ltseséggel fellyeb bo'vo'lko'do' bo'lts Salamonhoz illendo' bo'lts mondás, Kegyelmes Uram, az mellyet az o' Példa beszédinek 16. részében, az 4. versetskében, irva hagyott. Az magátol lévo' Iehova Isten, ugymond, mindeneket magáért tselekedett. Magáért, azt, mondja, az az, a' maga ditso'se'géért és tiszteletiért. Nem mint ha o' Isteni felse'ge magán-is to'kélletes ditso'se'gu' és tiszteletu' nem vólna, és mint ha ku'vo'l az o' természet és állat szerént való ditso'se'ges, és tiszteletes vóltához még valahonnan, és valakito'l, to'bb valami járulhatna, az melly nélkül gyalázatos és tiszteletlen vólna; hanem hogy az o' magán lévo', és senkito'l nem vo'tt, ditso'se'ge és tisztesse'ge, az o' tselekedetinek munkái által nyilvábban valóvá tétesse'k, és ez egész világon szerén szerte mindeneknek ki hirdettesse'k, az melly értelemben mondatik az Isten meg-is igazittatni. Psal. 51. v. 6. Nem mint ha hamisból igazzá tétetnék, távol légye(n), mert az a' to'kélletes igazhoz, so't niero' igazsághoz, nem kévántatik, hanem hogy az o' magán való igazsága mindenek elo'tt ki nyilatkoztassék, és meg ismértesse'k. Ez vólt az Istennek minden, u'do'vel végben vitetendo' munkáinak, o'ro'kto'l fogván el intéztetett, és tzélul fel tétetett, végek, hogy az o' neve ditso'ittesse'k belo'lo'k. Ez nélku'l soha semmit, sem az égben, vagy az égen, sem ez fo'ldo'n nem teremtett, hanem o'ro'kko'n o'ro'kké tsak egygyes egyedül lo'tt vólna. Erre mint egy fo' végekre irányoznak és igyekeznek az Istento'l beléjek óltatott természet és indulat szerént, minden teremtetett állatok, mind égiek, s-mind fo'ldiek, mind érzékenyek, s-mind érzéketlenek, mind okossak, s-mind oktalanok, mind testes láthatók, s-mind penig testetlen láthatatlanok, és annál to'kélletesbeknek tartatnak, mento'l ehez az o' végekhez leg ko'zelebb juthatnak. Innen vagyon hogy; Az egek beszéllik az Istennek ditso'ségét, és az o' kezeinek munkáját hirdeti az meg ero'ssittetet, és mindenkor egy nyomban járó, tsillagos ég; Az nappal az nappalnak szóll beszédet, és az étszaka az étszakának jelent tudományt, mint az Királyi Propheta ékessen énekli. Psal. 19. 1. 2. Az mellyre képest ám ugyan, mint egy tisztekre emlekeztetvén, nogattya-is5 [((3v:)] o'ket az Istennek, az o' teremto'jo'knek, ditséretire. Psal. 148. 3. 4. 5. Ditsérjétek, ugymond o'tet, (az Vr Istent) Nap és Hóld, ditsérjétek o'tet minden fenyes tsillagok; ditsérjétek o'tet egeknek egei és az vizek mellyek az égen felu'l vagynak; ditsérjék az Iehovának nevét, mert o' parantsolta és teremtettenek. Az láthatatlan lelkek, az Angyalok-is, erre való ko'telességekbo'l ditsérik az o' teremto'jo'ko't az egekben szu'ntelenu'l nagy fen szóval ezt mondván; Szent, Szent, Szent az Seregeknek Vra Istene, tellyes az egész fo'ld az o' ditso'ségével, mint az Esaias fu'leivel hallotta; Esa. 6. v. 3. Az mint o'ket-is arra ám ugyan serkengeti az énékes Propheta ekképpen meg szóllitván; Ditsérjétek o'tet minden o' Angyali, ditsérjétek o'tet minden o' seregei, v. 2. Fen az levego' hig égben termo' tu'zes és vizes állatok, meteoromok-is, az benne repeso' madarakkal egygyu't azont tselekeszik, mint az vizzel spongyia módjára meg rakodott, és meg terhelo'do'tt felyho'k, és egyebek, mellyeket az Propheta az Istennek ditséretire imigyen nógat; Ditsérjed az Iehovát te tu'z, és jég eßo', hó, és pára, és forgó szél, (et)c. Mitsoda izgattya vallyon az kis filemilét, az bé szivó égnek lakosát, hogy még éjeli álmát-is meg szakaszsza, és mindjárt éjfe'l után néki serkennyen, torkát néki nyissa, s-az ligeteket, erdo'ko't. berkeket ezer módon változtató discantizálásával zengedeztesse, hanem az o' teremto'jéhez való buzgósága? Hogy én a' madaraknak to'bb nemeiket, ugy mint az fetskéket, patsirtákat, és to'bbeket itt elo'l nem számlállyam, mellyek ko'zzu'l, hogy tudnám, egygyet-is az Isten némán nem teremtett, hane(m) mindeniknek adott valami tulajdon szóllást, az mellyel, az o' módja szerént, o'tet ditsérje, az mellyre-is az buzgó Propheta o'ko't lá hogy rezzegeti; Ditsérjed, ugymondván, az Iehovát minden te szárnyas madár, Az alatt lévo' fo'ldi állatok-is nem maradnak ebben hátra, ugy annyira hogy tsak egy ékes szinu', és gyo'nyo'ru' illatu virág szálatska-is, az Istent magában jelen lenni mutattya, és tsak nem ugyan ki rajzollya, az versetske szerént;
Praesentem monstrat, quaelibet herba Deum.
Ezen okon kénszergeti az buzgó Propheta az fo'ldi állatokat-is imillyen bizvást, hogy tisztek szerént az Istent ditsérjék; Ditsérjétek, ugy mond, az Iehovát ti sárkányok, ti hegyek és halmok, gyu'mo'lts termo' fák, és minden Cedrusok, minden oktalan állat és baro(m), tsuszó, mászó férgek.
Hát ezekhez képest gondolod-é mennyivel tartozzék inkább az ember az o' teremtettetése'nek végét korosként elméjében forgatni, és az o' teremto' Vrat Istenét, tellyes életében ditso'iteni? Annyival bizonyára, a' menyivel minden állatok felett való uraságra, s-méltóságra emeltetett, és az Istennek bo'vebb kegyelmében részeltetett, az mint ezt-is, az Szent Lélek ihlette Sz(ent) David Propheta, az 8.dik Soltárban nagy álmélkodva tsudáltattya és celebrállya; Mikoron látandom, ugy mond, az te egeidet, és az te ujjaidnak munkáit, az hóldot és az tsillagokat, mellyeket alkottál; Mondok; Vram, mitsoda az ember hogy meg emlekezel o' rola és az embernek fia, hogy meg látogatod o'tet? Mert tsak egy keveßé to'tted o'tet alsóbbá az Angyaloknál, ditso'séggel és ékességgel meg koronáztad o'tet, uralkodóvá to'tted o'tet a' te kezednek munkáin, mindeneket az o' labai alá vetettél, juhokot, és o'kro'ko't, minden féle barmokot, még az mezei vadakat-is; Az égi madarakot és az tengeri halakot, és mindent valami az tengernek o'svényin által mégyen.6 Nem heában o'szto'no'zi és ko'lto'geti tehát az immár sok izben neveztetett Sóltár szerzo' az to'bb állatok után az embereket-is az Istennek ditsértetése're azon 148. Sóltárban, imillyen szókkal? Az fo'ldnek Királyi, és minden népek, az Fejedelmek és az fo'ldnek minden birái, az férjfi gyermekek, és az szu'z leányzók, az vénék az iffiakkal eggyu'tt, ditsérjek az Vrnak nevét.7
Ditsérhetik penig az embereknek ku'lo'mb ku'lo'mb nemei, és rendei, az Istent az sok módok ko'zzu'l imez kétképpen; Tselekedettel, tudni illik, és beszéddel. Tselekedettel akkor, az mikor az o' tselekedetiket az Isten sz(ent) to'rvényének rámájához igazittyák, s-az o' parantsolatinak és tilalminak korláttya ko'zzé szorittyák, el ko'vetvén mind azokat az miket meg hagyott, és parantsolt, s-el távoztatván ellenben az miket meg tiltott. Avagy, az mikor életeket, és ku'lso' magok viselését, olly szentu'l és fedhetetlenu'l rendelik, hogy senki, még az o' után(n)ok tzirkáló ellense'gekis, dolgokban ki veto't, és feddendo't nem talál, fortélyt, és rágalmazásra való okot, hozzájok nem foghat, sem Isteneket, sem vallásokot belo'lo'k lelki ismereti ellen nem szidalmazhattya, hanem8 [((4)r:] inkább kedve ellen-is ditséri és javallya. Ezt kévánnya az o' Apostolinak személyek alatt mindnyájinktol az Istennek Fia Matth. 5. 16. Vgy tu'ndo'ko'llyek, ugy mond, az ti világosságtok az emberek elo'tt, hogy lássák az ti jó tselekedetiteket, s-ditso'itsék az ti Atyátokot, az ki az égben vagyon. Mert ellenben az mi gonosz tselekedetinket, és feslett erko'ltsinket, az emberek, fo'képpen penig ellenkezo'ink, látván szidalmazzák, s-káromlyák mind Istenu'nket, s-mind hitu'nko't érettek, az melly szintén annyit tészen, mintha minnen magunk káromlanok, és szidalmaznok az Istent szemto'l szemben. Azt sajnálá leg keservesben az Isten az David két szarvas vétkeiben, hogy az ártatlan Uriásnak kegyetlenu'l való meg o'lettetése'vel meg káromlattatá az o' nevét az Ammonitákkal, az o' ellense'givel, s-azért-is nem botsátá el véle, hanem meg o'lé az o' fiát érette, 2. Sam. 12. 14. Ezzel ortzázza vala az szent Pál-is az keresztyéni név alatt pogányul élo' Romaiakot, hogy o' miattok káromlattatik az Pogányok ko'zo'tt az Istennek neve, Rom. 2. 14.
Beszéddel avagy szóval ditso'itik az emberek az Istent akkor, a' mikor az o' jó tétemenyit nyelvekkel hála-adóképpen hirdetik, az o' tselekedetit, mind az teremtés, mind az váltság, s-mind penig az gondviselés, és igazgatásbéli munkáit, magasztallyák, ditsérik, és minden o' javaikot, mind ez jelen való, s-mind az ko'vetkezendo' életnek bóldogságára tartozandókot, mero'n tsak egyedu'l o' néki ko'szo'nik, s-az o' kegyelmének munkáinak lenni ismérik, és hirdetik. Igy ditso'itették az Istent az régi szent Atyák és Propheták, az kik az o' eleikkel ko'zlo'tt nagyságos és tsudálatos jó téteményit ottan ottan buzgó elmével, és hálaadó szivel elo'l számlálták, és az Istent érettek áldották, magokat penig háláadatlanságokért vádolták, mint erre sok helyek ko'zzu'l Psal. 78. 80. 81. 1. Paral. 20. és to'bbu'tt, láss példákat.
Szóval avagy beszéddel-is az Isten kétképpen szokott az emberekto'l ditso'ittetni; Avagy tsak az o' ko'zo'nse'ges szavok járása szerént; Avagy penig neminému' kiváltképpen való mesterse'ges szóllásnak neme szerént, versel és ének szóval, tudni-illik. Viszont az ének szóval való Istent ditso'ités-is két nemu'; Avagy mesterse'ges eszko'zo'kkel, avagy penig tsak természet szerént valóval lévo'. Az ének szóval való ditséretbéli mesterséges eszko'zo'k, az orgonák, regálok, kornéták, hegedu'k, lantok, cimbalmok, trombiták, és több affe'le kintornák. Az természet szerént való éneklo'i eszko'z penig a szó, avagy az száj, az nyelv, az pofák, és ajakak, hogy az tu'do't, torkot, és gégét ne emlitsem. Az honnan amaz Instrumentalis Musicanak imez penig Vocalisnak hivattatik. Mindeniket eredetek és templumbéli ususok felo'l terjedek immár valamenyire killyebb tzélom szerént az beszédben.
Az Instrumentalis Musicanak, az az, vigasságra inditó mesterse'ges szerszámoknak elso' eredeteket, és találtatásokot szorgalmatoson nyomózzák és visgallyák a' mindennek végére menni akaró agyaskodó emberek, és azt ki egyre s-ki másra viszi ko'zzu'lo'k. Mert ki az Orphaeust, ki az Linust, ki az Amphiont, ki az Apollót, s-ki penig az Pant akarja azoknak ku'lo'mb, ku'lo'mb nemeiknek találójokká tenni, az kiknek o'szve békeltettetésekben, vagy meg hartzoltattatásokban én itt nem munkálkodom. Amaz szent Cosmographus az Moyses Propheta el igazittya ko'zto'k az dolgot, mert az az orgonának, és az hegedu'nek elso' találtattatását az Jubalnak tulajdonittya, Gen. 4. 21. Az orgonán értvén minden fuvos és to'mlo's sipokat, az minemu' a' Magyaroknak elso' Musicajok, az bordó sip, avagy duda-is, mellyhez, osztán u'do' folytában egy-is talála, s-más-is valamit. Polidorus Vergilius Lib. 1. de invent. rerum cap. 14. ugy okoskodik felöle, hogy az musicai mesterse'get az természet adta légyen ajándékon az embereknek, mellyet egy néhány jelekbo'l és hasznokból akar hitelessé tenni. Elso'ben-is penig ebbo'l, hogy az ember mindjárt világra való szu'letése után, kezeinek lábainak egyenesen való neveltetésekért, az bo'ltso'ben való le ko'to'ztetését neheztelvén, és azon való békételenkedésbo'l siránkozván, rugodozván, kapálozván, az Dajkának ének szóval való rengetésével kérlelo'dik meg, és tzenderedik el. Továbbá azt ebbo'l képzi, hogy az uti járás, avagy akar mi dolog tételbéli munkának fáradságát-is meg enyhiti, ha tellyesse'ggel el nem u'zi-is, tsak valami paraszti dudolás, danolás, és su'vo'ltés-is, mento'l inkább tehát az mesterse'ges musikai zengedezés? Hogy ne emlitsek némelly oktalan barmokot, az mellyek-is természetek szerént tsengetyu'k-9[((4)v:]nek zengésekben, és trombitáknak harsogásokban tsuda melly igen gyo'nyo'rko'dnek, és vélek ugyan vidámodnak.
Az honnan immar egy illyen kérdés hasad ki, hogy ha az Musica szerszámokkal szabad-é az Keresztyéneknek élniek az Isteni tiszteletben? F(elelet) Az régi Pogányokot tudgyuk, hogy az friss vendégse'gekben , s-kazdag lakodalmokban, az hegedu', lant, és egyéb kintorna mellett, az o' Isteniknek, és nagy hiru', nevu', hazájok, s-nemzetek felo'l jól érdemlett Vri eleiknek ditséretes viselt dolgaikot éneklették légyen. De azon Musicai eszko'zo'knek zengések, pengések mellett az igaz Istent-is ditsérték, jól tudgyuk, az régi hivek, mint arra az O Testamentumba(n) mind parantsolatokot, s-mind példákot találunk. Parantsolatokat ólvasunk Psal. 150. az hol a' szent David a' buzgó hiveket az musikai eszko'zo'kkel való Isteni ditséretre ekképpen kisztegeti, Ditsérjétek az Istent trombita harsogással; ditsérjétek o'tet dobbal és sippal, ditsérjétek o'tet huroknak zengésekkel, és orgonával; ditsérjétek o'tet vigaság szerzo' hangos cimbalmokkal.10 Peldákot-is látunk, az Maria Propheta aszszonyban, az ki az o' meg szabadulásokért, az o' elo'tto'k két felé állott veres tenger fenekén való által szaladásokért, és az o' utánnok indult ellense'giknek abban való veszésekért, az Istent ének szóval ditsérvén, egygyik kezében dob vólt, és hogy az rhythmusok végei szépben essenek, minden versen az másik kezével azt jol meg buffantotta. Exod. 15. 20. A' Davidban továbba 1. Paral. 16. 42. és 2. Paral. 29. 25. 26. (et)c. Az mellyekre nézve mint ha ugy tetszhetnék, hogy ugyan azont szabad, so't szu'kse'ges-is légyen a' Keresztyénse'gben most-is tselekedni. De ku'lo'mben vagyon az dolog. mert az-is az to'bb ceremoniákkal egygyu'tt az Levitai árnyékozó tisztelethez tartozott, melly az Uj Testamentomra, a' CHRISTVS u'dejére, által ne(m) szállott; Egyébként az to'bbi-is, ugy mint az ku'rto'k, az mellyekkel az Sidók az szent gyu'lekezetet o'szve hiuják vala, az áldozatok, továbbá, és egyebek, mind azon régi vigorokban, divattyokban, és ususokba(n), maradtak vólna, holott azok az ISTENI tiszteletben lévo' musikálások, az áldozatokkal mind egy tzélra nézo', és egy határba(n) u'tko'zo' s-szu'no' szerzetek vóltanak, és ha ezek meg szu'ntenek, azoknak-is meg kellet szu'nniek, s-meg-is szu'ntenek, mint ez tsak ebbo'l is minden déli nap fénynél világosban meg látszik, hogy felo'lo'k az uj Testamentomban sem parantsolat sohol az Christustol, vagy az o' Apostolitol, sem penig példa az eleinten élt sz(ent) férjfiakban, és azoktol fundáltatott Ecclesiakban nem találtatik, hanem sok seculumokkal azok után kezdetett egyto'l-is mástol-is gondoltatni, és lassan lassan tzifraságnak okáért az Ecclesiákban bé tsuszni mászni. Mariánus Scotus az o' Chronicajában,11 CHRISTVS Urunk szu'letése után 757. esztendo'kkel irja, hogy az Orgona bé ment légyen Francia országban, az Constantinus Tsászártol ku'ldetvén ujságban Go'ro'g Országból Pipinus Királynak, mint erro'l Iohannes Aventinus-is lib. 3. Annalium Bojorum,12 majd még o' nálánál-is bo'vebbeden ir. Balaeus Angliai Pu'spo'k, az Orgonának ujjonnan való o'szve raggattatását, és az templumban való fel fuvaltatását, egy Vitalius Signius, avagy Campanus nevu' Pápának tulajdonittya, mint ám Mantuanus Baptista ugyan versben irta:
Signius adjunxit molli conflata metallo
Organa, quae festis resonant ad sacra diebus.
Platina-is, az Pápák vitáinak meg irója, ko'z hirbo'l ugy tudta, mint annak a' Vitaliusnak Vitajában emlekezik rola. Az penig élt 683. esztendo' tájban. A' honnan mi ugy visgálodunk és elmélkedu'nk; Hogy ha az Uj Testamentomi Ecclesia hét száz esztendo'k alatt, az mig még az tudomány és tisztelet tisztább és virágzóbb vólt, az Orgonáknak bo'gések, és az hegedu'knek vintzogások, nélku'l el lehetet, mostan im(m)ar annál inkább el lehet; Mert nem vólt olly feledékeny az Szent Lélek, hogy ezt az Apostoloknak eszekben nem jutatta, és meg nem parantsolta vólna, ha szu'kse'g lo't vólna, sem az Apostolok, és azoknak successórik, nem vóltanak olly szó fogadatlanok,13 hogy azokat annak akarattyából fel nem vo'tték vólna. Néku'nk penig az ISTENI tiszteletbéli igaz módot és formát, nem az CHRISTVS és Apostolok u'deje után hét száz, nyoltz száz, esztendo'kkel gondoltatott, és koholtatott, végezésekbo'l, hane(m) a CHRISTVS és Apostolok u'de[j]ebéli14 szokásból, és rend tartásból, kell meg tanulnunk; Egyéb iránt nem az folyam eredne az kut fo'bo'l, hanem az kut fo' az folyamból, és szintén egy ollyan dolog vólna, mint ha ki az15 [((1)r:]16 Acháb u'dejebéli vétkes szokásból állatná, hogy az ISTENT tisztelo'knek, és segitse'gre hivóknak, torkok szakadtába(n) kellyen kajabálniok, és mezitelen testeiket éles hantsárokkal spékelniek; vagy mint az Molochnak gyermekikkel áldozók tselekesznek vala, ku'rto't kell funiok, s-dobot kell zo'rgetniek; Az kiknek mi azont felelno'k az mit Christus Vrunk amaz Moses engedelmébo'l o' ellene okoskodó Pharisaeusoknak: Ab initio non fuit sic: Kezdetto'l fogva ne(m) vólt igy Matth. 19. 8.
Jób vólna azért azokat a' nagy to'mlóju' furollyákot, és sok su'vo'lto'ju' fu'vokot, a' hol vagynak-is, a' templumokból ki hányni, és az kovátsok mu'helyében adni. Azok talám még-is mentheto'bbek az kik a' régieket meg tartyák, hogy az meg avult rosz szokáson kapdoso egyu'gyu' ko'sse'get le hányattatásokkal fel ne zajditsák, de az kik ujjakot tsináltatnak, egy általlyában menthetetlenek, mert egyebet bennek az testi gyo'nyo'ru'se'gnél nem keresnek, holott azok tsak az fu'leiket tsiklandoztattyák, s-az elméket penig semmire sem éppitik, maga az Ecclesiában, a' szent Pál itéleti szerént, mindeneknek éppu'letre valóknak kellene lenniek. 1. Cor. 14. 26.
Kik fognak itt mentségre az vig kedvu' Musikás Keresztyének, s-szemu'nk ko'zzé illyent lobbantonak; hogy az Organa, és egyéb Musica zengés az elméket a' ko'nyo'rgésben való buzgóságra fel gerjeszti. De ko'nyu' ezt artzul reájok viszá tsapni, és egy tagadással meg tzáfolni, mert abban semmi sints, hanem inkább nem tudom mitsoda fajtalanságra, és testi vitzkándozásra pesditi o'ket, az igének halgattatásátol, s-abban való gyo'nyo'rko'désto'l penig ugyan el fajittya, és mint amaz Musikában felettébb gyo'nyo'rko'do' emberek, a' miatt az ételt-is gyakorta el felejtik, és éhen maradnak; Szintén ugy az Pápista nép-is az orgonálás miatt az o' lelkeknek eledelét, az Istennek igéjét, el mulattya, és az sip szóval tsak fu'leit s-nem penig elméjet legelteti.
De mondasz: Hiszem az fu'llel való hallásból lészen osztan az hu't, mint az Apostol tanittya Rom. 10. 17. Az hallásból lészen, bezzeg, a' hit, de nem az Organa zengésnek, hanem az Isten igéjének, hallásából, mint maga a' sz(ent) Pál mindjárt meg Magyarázza.
De ugyan bé u'gyehiti, és édessiti, az embereket a' szép musica zengés a' templumba(n), még-is az orgonák mellet ekképpen prokátorkodnak. Igaz, reá hagygyuk az testi embereket, az kik a' kortsoma ko'zo'tt, s-az templum ko'zo'tt, ko'lo'mbse'get nem tesznek, és az kik a' templumban-is tsak az testnek gyo'nyo'rko'dtetéseért mennek. Azoknak az Organistáknak-is, ugy mint lelki Syreneseknek, bezzeg az leg fo'bb intentumok, irányzott tzéljok, hogy bé ketsegethessék ko'zzéjek az egyu'gyu'eket, és az hitben hajó to'rést szenyvedgyenek; Vagy szintén azont ko'vetik, a' mit amaz vizes, vagy etzetes, vagy penig bu'do's bor áruló hamis kortsomárosok, a' kik hegedu'st, vagy furollyást, fogadnak a' pintzejekhez tsak hogy inkáb a' borokra vonhassák a' do'slo' embereket, a' kik gyakorta a' sip szóra képest me'g az o' szinte való tiszta jó bort-is el hagygyák, s-a' zavartra és zatyvatoltra men(n)ek. A' Pápa részegito' borának árulói-is ezent mu'velik, mert hogy az o' elegy belegy vélekedésiket, és szerzetiket inkáb kedveltethessék, és az igaz vállást a' ku'lso' pompasságrol, és gyo'nyo'ru'se'gro'l bo'tsu'lo' itéletlen embereket reá hitegethessék, sok ko'ltségben készu'lt musicai eszko'zo'kre tesznek szert, nagy fizetéssel Organistákat, és egyéb musikásokot17 fogadnak s-tartnak, az kiknek szu' gyo'nyo'rko'dteto' zengedezések miatt az balgatag emberek, még az Istennek tisztán tiszta o'gyeledetlen finum szent igéjét-is hátra hagygyák, és az sok hiuságos emberi leleményekkel meg tragyáztatott babonákra futnak.
Vagyon hiru'nkkel, hogy az mi babonákból ki kendett Ecclesiáinkban-is el néhol néhol a' fe'le Musica szerszámok találtatnak, de azok ne(m) a' miéinkto'l tsináltattanak, s-a' mellyeket-is sok tudos bo'lts embereknek tetszések szerént, ki kellene az templumokból hányni, mert azok nem egyebek, hanem az Papistaságnak neminému' maradványi. Az Templumokból, mondom, hogy ki kellene hányni, mert az FEJEDELMEK palotáiban, és az vendégségekben, nem vagyunk szintén Themistoclesek, hogy az bóldog u'do'ben el nem szenyvedhetno'k, tsak az mértékletes, és Keresztyéni szabados vigaságon kivu'l, bujjaságra és fajtalanságra ne fordittassanak; Egyébként arra vetemedvén az dolog, az Aegyptiusokkal tartyuk, az kik az Mu-19[((1)v:]sicát, ugy mint a' fe'rjfiaknak el lágyitóját, és aszony emberekké való változtatóját, ko'zo'tto'k meg tiltották, mint Polydorus Vergilius Diodorusból ki hozza. De az templumban o'ket az Isteni szólgálat ko'zzé o'gyeliteni tellyesse'ggel ne(m) javallyuk, Agoston Pu'spo'kkel egygyu'tt, ki tsak azt-is bánta és siratta, hogy valaha az templumban az Musicai zengedezésekre figyelmezett, mert azok miatt az Isten igéjének halgattatására való figyelmetesse'ge el vétetett, a' honna(n) azokat nagy bu'ntetést érdemlo' vétket mondgya hogy tselekesznek, az kik az Musikákra inkább figyelmeznek, mint az igére. Mindenek azt kénszerittetnek penig tselekedni, valakik azokot halgattyák; mert az embernek elméje természet szerént musica szereto'. Lib. Confession.
Az szájjal és szóval való ditso'itésnek-is két nemei vagynak; Mert az avagy Figurás, avagy penig Simplex. Az Figurás éneki tisztelet az, a' mikor az éneklo'k nem mind tsak azon egy tonuson, és tenoron viselik szavokat, hanem mind más más ku'lo'mbo'zo'n, leg alább hat fe'lén, imez Syllabák szerént. Vt, re, mi, fa, szo, la, az mellyet ko'z néven, az vékonyabb és fentebb járó tonustol Discantnak neveznek. Ezt-is én, magában nem otsárlom, mert igen szép mesterse'ges, bo'lts találmány, az hét Deáki Arsok ko'zo'tt egygyik, de az templumokhoz és az Isteni szólgálathoz szintén ollyan illetlennek, és haszontalannak alitom és állato(m) lenni, mint az szerszámos musicát vagy orgonázást. Okát egygyiket ezt adom, mert ez sintsen semmi lelki éppu'letre, hanem vagyon tsak valami testi gyo'nyo'rko'dtetésre, holot nintsen az zengedezésen ku'vo'l semmi értelem benne. Mert bár egy egész oráig halgassa-is valaki, s-bár hozzájok ko'zel, avagy ugyan ko'zto'k, légyen-is, még-is tsak azt-is nehezen veheti eszében mit énekelnek, nem hogy minden szónként értené beszédeket. So't bár ugyan tudgya-is mit énekelnek, de még sem érti az o' szájokból, ugy annyira hogy erre nézve minden éneklések tsak magyarázás és értelem nélku'l való vintzogás, és tsak az viszketo' fu'leknek vakargattatásokra, s-kedvek to'lt sziveknek gyo'nyo'rko'dtetésekre, s-ne(m) penig az tanuló elméknek éppittetésekre való. Immár penig az Keresztyének éneklésének értelemmel és az halgatoknak éppu'letekkel, kell lenni, mint azt szent Pál jelenti, 1. Cor. 14. 15. Egyébként az éneklo'k tsak magoknak énekelnek, s-nem az halgatóknak, az kik nyavalyások tsak ugy járnak, mint az ki az suhogó petsenye szagot érzi, vagy az pénznek pengését hallya, s-az petsenyéjében és pénzében nem lesz semmi része.
Másikat ezt, mert az gyu'lekezet vélek eggyu'tt ne(m) mondhattya, a' melly meg kévántatnék, holott az Gyu'lekezetben szabad, so't szu'kséges-is légyen, még az aszony népeknek és leányzóknak-is énekelniek; Mert nem arrol kell az Szent Pálnak ama' tilalmát érteni; Az aszonyi állatok az Gyu'lekezetben halgaßanak, mert nem engedtetett meg nékiek, hogy ott szóllyanak, 1. Cor. 14. 34. hanem tsak a' Praedikállásrol. Felette ditséretes szép szókás tehát az jól rendeltetett Ecclesiákban; fo'képpen az Keresztyén Német, Frantzuz, Anglus, Belga, nemzetse'gek ko'zo'tt, hogy o'szveséggel mindnyájjan, kitsinto'l fogván nagyig, gyo'nyo'ru'séges egygyezo' zengéssel mind egy tactuson énekelnek a' szent gyu'lekezetekben, mellyel neminému'képpen az egekben meg du'tso'u'lt, és immár gyo'zedelme után triumpháló, Ecclesiának állapattyát ábrázollyák, az mellyben-is az bóldogok, az Istennek ko'zo'nségessen mind valamennyin vagynak, énekelnek. Bár mi-is ezt tselekedno'k az mi gyu'lekezetinkben, az mint hogy tselekeszu'k-is rész szerént.
De semmiképpen ne(m) tselekedhetni ezt az musikálókkal egygyu'tt, mind azért, mert azon egy szót nagy sokaig el hajtonak, és tsak azon egy bakot nyuznak, s-mint penig azért, hogy inkább tsak idegen nyelven, Deákul karatyolnak, az mellyet ha tsak egy szóra mondanák-is, az ko'sség, és az aszony nép nem értené, s-nem értvén nem tudna reá Ament mondani, az szent Pál mondottaként. 1. Cor. 14. 16. Ez-is tehát tsak valami ku'lso' mulatságra, s-nem penig az szent Gyu'lekezetbéli Isteni tiszteletre való.
Mind azon által igen szép és hasznos dolognak alitanám lenni, ha Anyai nyelveken való ditséretet énekelnének, annyi fe'le módon váltaztató szóval, szép halkva; distincté, articulaté, az szókot egy mástol meg szaggatva, meg ku'lo'mbo'ztetve, és értelmesen ki Magyarázva, mert ugya' kegyes gyo'nyo'rko'dés mellett az hasznos éppu'let-is meg lenne. Az mi Deákinknak penig ha to'bbet nem-is, de annyit szu'kse'gesképpen kévántatnék az Musikához érteniek, hogy az kotákból [((2)r:] avagy clavisokból, az lineákhoz képest ottan meg tudhatnák magoktol-is akar melly Psalmusnak, Prosanak, Antiphonának, és egyéb caeremoniáknak notájokot, hogy igy az mondásban, mind egy huron pendu'lne az szavok, s-ne huznák vonnák, ide, s-tova, az mint szokták. De az Olaszok buzgóságához, s-az Németek bo'jtihez, bár oda adgyuk az Magyarok musikáját-is. Melly egy részént az Cantoroknak ha nem tudatlanságoktol-is, de restse'gekto'l vagyon, hogy a' Templumon ku'vo'l, az Scholában, az Deákságot, és gyermekse'get az éneklésben nem gyakorollyák, és az notákra meg nem tanittyák, hanem az Chorusban tsak néki kezdik, s-azonban az Deákság utánnok zendu'lvén, ha magok jól tudnák-is, az szájokból ki vonszák, melly miatt gyakorta igen disztelen, és az halgatok elo'tt kedvetlen éneklést tésznek. Erre nézve avagy el kellene inkáb az kotás énekeket hagyni, s-tsak egy tonuson járó ko'z notájuakkal élni (mert ugyan-is, hogy én tudgyam, azokkal az Magyarokon ku'vo'l, to'bb Euangelicus Keresztyének az o'nno'n nyelveken sem élnek) avagy az Cantorok felo'l kellene nagyobb gondviselésnek lenni: de mit mondjak? ha olly izetlen akaratos emberek vagynak ko'zo'tto'k, hogy nem ér az emberséges ember véget vélek, hanem ottan szemben szo'knek véle ha szólni kezd nékiek; Az ki nem ollyan ne vegye az jámbor magára.
Az Simplex, avagy egyu'gyu' szóval való éneklés, jo' immár elo'nkben, mellynek-is mind eredeti, mind haszna, mind nemei, s-mind penig igaz modja felo'l egy vagy két szóval emlekezem. Az éneklés a' Keresztyének ko'zo'tt (hogy az régi Sidókrol, és Pogányokrol halgassak) minde(n) ellenkezés ku'vo'l régi szokás; Mert az Nap keleti Ecclesiákban, mindjárt az Apostolok u'deje után, so't még az fen álván-is, az ének szóval való Isteni ditséretek szokásban kelének, mint ezt az Pliniusnak, Asiának Proconsulának, Trájánus Tsászárhoz irt levele, nyilván meg mutattya, az mellyben Lib. 10. az Keresztyének felo'l azt irja, hogy azok bizonyós szabott napokon, jó reggel, nap fel ko'lte elo'tt, o'szve gyu'lekezni, és az Christusnak, mint egy Istennek, verseket énekleni szoktanak. Melly Trajánus u'dejét érte az szent Iános Euangelista, és Apostol.
De ha valaki erre azt mondaná-is, hogy ének szó nélku'l is mondhattanak légyen verseket, fo'képpen az akkori u'do'nek mivóltához képest, az mikor a' Keresztyének az kegyetlenekto'l való féltekben igen titkon és orozva gyu'lekeznek vala egyben; az sz. Pál Apostol irásából-is minden homály nélku'l szedegethettyu'k, hogy az Sóltár éneklés az o' u'dejében-is immár szokásban lo'tt légyen, mert ugy ir 1. Cor. 14. 16. Az mikor o'szve gyu'lendetek, kinek kinek Sóltára vagyon; Mellyet immár nem érthetni ugy, mint ha azt tsak ólvasva, és nem énekelve mondták vólna. De ha valaki még ahoz azt foghatná-is, nem fogyatkoznánk meg annál elo'bb való bizonyságból-is, mert ám az szent Mathe nyilván irja, hogy az Vr Christus az vég vatsorátol fel kelvén, hymnust, ditséretet, éneklett az o' Tanitványival, s-ugy ment ki az vendég fogadóból az Olaj fáknak hegyére, Matth. 26. 30. Az sz. Pál felo'l azt irja az szent Lukáts, hogy Philippi városában ártatlanul az to'mlo'tzben vettetvén, éjfe'lkor néki ko'ltenek, s-hymnusokot éneklettenek Act. 16. 25. Hogy ne emlitsem a' mennyei sz. Angyalokot, az kik még az elo'tt a' szabaditó Vr Christus szu'letésének étszakáján, fel emelt szóval éneklettenek az Istennek hálá-adó ditséretet. Luc. 2. 13. A' mellyre nézve az szent Pál, ugyan inti-is, mint egy parantsolásképpen, az Ephesusbéli hiveket az kegyes éneklésekre. Eph. 5. v. 18. 19. Tellyetek meg, ugy-mond, Lélekkel, szólván egy más ko'zo'tt Psalmusokkal, és lelki éneklésekkel, énekelvén, és ditséretet mondván az ti szivetekben az Vrnak. Az Colosse'bélieket hasonlatosképpen, Coloß. 3. 16. Az Christusnak beszéde lakozzék ti bennetek bo'ségessen minden bo'ltseséggel, tanitván és intvén egymást Psalmusokkal, Hymnusokkal, és lelki éneklésekkel, kedvességgel énekelvén az Vrnak az ti szivetekben. Christusi és Apostoli szerzet tehát, meg tetszik, az éneklésnek caeremoniája, és vólt mind az Christus u'dejéto'l fogva az Ecclesiákban, az Nap keleti országokban.
A' Nap enyiszeti tartományokban és Ecclésiákba(n), késo'bbedkén kezdének énekleni, s-akkor-is penig egy elso'ben tsak imillyen álkolmatossággal, hogy a' Justina Augusta, az Valentinianus Tsászár no'je, az Arius do'gletes métellyébe(n) kápván, annak fajzatinak egy templumot akar vala Mediolanumban adni, mellyet hogy amaz nagy Ambrus Pu'spo'k meg elo'zhetne, és kezekro'l20 [((2)v:] el u'thetne, to'bb hivekkel egygyu't belé mene, és mikor az Gottus vitézeket a' Tsászárno' fegyveres kézzel reájok ku'ldo'tte vólna, hogy o'ket az templumból ki hánynák, Ambrosius meg felele, s-azt mondá, hogy o' az o' nyájja mello'l semmiképpen el nem mégyen, hanem ha meg akarják o'lni, kész ott az templumban azzal egygyu't meg halni: Illyen szorossan lévén az lábokon az kaptza, és mint egy markokban viselvén az lelkeket, meg szeppene szegény jámbor, s-el ajánlá magát, és ugy rendelé, hogy azt az o' életekre engedtetett ro'vid u'do't Isteni szólgálatban foglalnák, és az Nap keleti Ecclesiáknak szokások szerént, Psalmusokat és Hymnusokat énekelnének. Az u'do'to'l fogva osztán fel kele az a' szokás, s-bé véteték az Nap nyugati Ecclesiákban. Ditseretes és kegyes caeremonia tehát az éneklés az Ecclesiában még most-is, ollyan mind azon által, a' melly nintsen tellyességgel az Isteni szólgálatnak állattyából, a' melly miatt valami viszálkodásnak vagy szakadásnak kellene lenni az atyafiak ko'zo'tt, és vagy azoknak a' kik ko'zo'tt az éneklés bé vo'tt szokás, kellene kárhoztatniok azokot, az kik ko'zo'tt nem szokás, mint az Tigurumbéliek ko'zo'tt,21 avagy penig azoknak az kik ko'zo'tt szokatlan, azokot az kik ko'zo'tt szokás. Az miképpen nem ólvassuk, hogy az Nap keleti és Nap nyugati Ecclesiák ko'zo'tt a' felett valami villongás lo'tt vólna egész 370. esztendo'kig.
Hasznai és végei ennek a' kegyes szerzetnek sok fe'lék, leg fo'bb penig azok ko'zo'tt az Istennek22 ditso'se'ge, a' melly ez által sokkal tettetesbé és tu'ndo'klo'bbé tétetik; Mert sokkal nagyságosb és pompásb az a' ditséret, az halgatoknak sziveikben-is nagyobb figyelmetességet és álmélkodást szerez, a' melly rhytmusokba(n) foglaltatván, fen szóval, ékes ének notával, hirdettetik, annál az melly tsak lassu szóval leppengve beszéltetik.23 Innen lo'tt kétség nélku'l, hogy régenten-is az Istennek kiváltképpen való jó téteményit az Leviták, háláadásnak okáért, gyo'nyo'ru'se'ges ének szóval hirdették. Az frigynek ládáját-is mikor fel vo'tték, és véle az Israelnek ellenségi ellen indultak, hangos szóval ezt éneklették: Kelly fel, oh Iehova, és oszlattaß anak el az te ellenségid, és fussonak el az te ortzád elo'tt az te gyu'lo'lo'id. Mikor penig véle meg állonak vala, ismet nagyon fel zendu'lvén, ezt kiálttyák vala: Térj meg, o” Iehova, az Israelnek tiz ezernyi ezereihez. So't a' mennyei szólgáló lelkek, az szent Angyalok-is, az Istennek ditso'ségét leg buzgóbban, és Isten elo'tt kellemetesben, akarván hirdetni, s-magasztalni, az ének szót választották, az ko'z szóllás felett, mert ám azt irja Esaiás, hogy kiáltva, az az, ének szóval, hallotta légyen imez ditséretet to'lo'k; Szent, Szent, Szent az Seregeknek Vra Istene tellyes minden fo'ld az o' ditso'ségével, Esa. 6. 3. Amaz négy lelkes állatok, és huszon négy vének-is az Christust, az o' drágálátos jó téteményeért, a' váltsagért, nem tudták illendo'bb móddal ditso'iteni, hanem ének szóval, mint az szent Ianos fu'leivel hallotta, és kezével bizonyságul le irta; Es éneklének, ugy mond, uj éneket mondván; Méltó vagy az ki el vegyed az ko'nyvet, és annak petsétit meg nyissad, mert meg o'lettél, és meg váltottál minket az Istennek az te véred által. Apoc. 5. 9. Senki nintsen ez világi Fejedelmek ko'zzu'l-is, az ki inkább nem ditsekednék az o' jól viselt dolgainak versekkel való énekeltetésekben; mint azoknak tsak suttogva való rebesgettetésekben; Akképpen az Isten-is inkáb kedvelli az o' nagyságos tselekedetinek ének szóval az gyu'lekezetben való hirdettetéseket. S-ezert nogattya az szent David Propheta az hiveket annyi sok helyeken az Istennek való éneklésre Sóltáriban, so't maga-is etto'l viseltetett, hogy az Istennek o' véle, és az egész Ecclesiával, to'tt kegyelmességit énekekben szerzette, és az Cantoroknak adta az ko'z helyen való énekeltetésre.
Ez az jó vége, és haszna a' kegyes énéklésnek, az Istenre vitetik, de vagynak ezen ku'vo'l mi reánk, emberekre, hárámló hasznai és gyu'mo'ltsei-is, ugy mint elso'ben az gyo'nyo'rko'dtetés, mert az szép tiszta vékony szóval való énekléssel az embereknek, mind éneklo'knek, s-mind halgatoknak, elméik tsuda melly igen meg vidulnak, holott ugyan-is az emberi elme egészlen és mero'n neminému' természet szerént való Harmoniával o'szve szerkesztetett Musica légyen, mint Plato mondotta régen; S-immár penig minden hasonló gyo'nyo'rko'dik az magához hasonlóban. Vólt értésekre ez az éneklésben való vidámitó jósag az Saul Király szólgáinak, s-azért hivaták24 [((3)r:] hozzá az Isai kissebbik fiát, a' Davidot, hogy hegedu'lésével és éneklésével, mellyekben igen fo' vala, az du'ho'sko'désre inditó gonosz Lelket el u'zné to'le, s-nem-is veszte véle, hogy engede beszédeknek. 1. Sam. 16. 23.25 Vólt ezen dolog tudtára, az Istennek amaz nagy lelku' hu' Profétájának, az Eliseusnak-is, mert mikoron az Israel Királlyára, az Joramra, az Isten ditso'ségének kissebse'géért, s-a' bálványoknak tiszteltetésekért, ero'sképpe(n) meg haragudt vólna, élméjének meg tsendesedése'ért egy éneklo't hagyá hogy néki vigyenék. 2. Reg. 3. 15. De ez magunkon-is eléggé meg tapasztaltatott dolog, hogy alkalmas busulást-is meg enyhit, avagy ugyan el-is felejtet, velu'nk, az szép ének szó.
Ez-is elég nagy haszon az éneklésben, de majd nagyobb még ennél, hogy az munkabéli fáradsagnak terhét-is mint egy ko'nnyiti, mellyet az embernek a' természet dictálván dolgai ko'zo'tt énekelni szokott. Az kapás, az erdo'llo', az hajo vonó, az evezo' huzó, az mezei Pásztor, az szántó, fonó, és egyéb munkások, éneklessel szokták az u'do't meg tsalni, és fáradságokat, s-unalmokot el u'zni, mint Ovidius Lib. 4. Trist. Eleg. 1.26 énekli.
Hoc est cur cantet vinctus quoque compede fossor,
Indocili numero cum grave mollit opus.
Cantat (et) innitens limosae pronus arenae
Adverso tardam qui trahit amne ratem,
Quique refert pariter lentos ad pectora remos,
In numerum pulsa brachia pulsat aqua,
Fessus ut incubuit baculo, saxoque resedit,
Pastor; arundineo carmine mulcet oves,
Cantantis pariter, pariter data pensa trahentis
Fallitur ancillae, decipiturque labor.
Hinc alta sub rupe canit frondator ad auras.
MARGO: Virgilius-is. MARGO.
De még mind ezeknél-is drágalátossabb haszon ez, hogy az kegyes, és szu'béli buzgó éneklés által az Szent Lélek ugyan hozzá ko'zo'so'dik az hu' emberhez, és az o' ajándékát belé o'nti; mellyet hitelesen szedegethetu'nk ebbo'l az szent Pálnak szóllásaból: Tellyetek meg, ugymond, Lélekkel, tudni illik, Szent Lélekkel, szólván magatok ko'zo'tt Psalmusokkal, Hymnusokkal, és lelki ditséretekkel, énekelvén, és ditséretet mondván az Vrnak Eph. 5. 18. 19. Mert noha a' fe'le szu'bo'l való Istenes szent éneklések az Szent Léleknek munkái, az ki azokra, mint az ko'nyo'rgésre-is, az hivekét fel gerjeszti; de viszontag azok által az Sz. Lélek-is, avagy az o' ereje, és hatható munkája, az szivekben mint egy fel serkentetik, a' miként az Ige, és az Sacramentomok altal-is. Etto'l vagyon, hogy mikor az Keresztyén, ujjá szu'letett, ember, szive szerént valami szép és szent materiaju ékes Rhythmusu, és gyo'nyo'ru' notáju, ditseretet mond, vagy hall, ugyan fel buzdul az Istenhez való ájitatosságra belo'l az szive, és az o'ro'm miatt meg telnek az szemei ko'nyvel; tsak ne(m) ugyan tapsol kezeivel, és tombol lábaival, mint az o'rvendetes zengedezésre, kiáltozásra és trombita harsogásra fel buzdult David az Istennek frigy ládája elo'tt, 2. Sam. 6. 14. 15. Mert ugyan-is illyen állapatban az Istent félo' hu' ember, mint egy meg részegednék az nagy buzgóságtol, és az Szent Lélekto'l szivében o'ntetett Isteni szeretetnek forrosagátol, az mint hogy imé az Apostol-is erre az értelemre intéz, mido'n igy szól: Ne borral részegedgyetek meg, az mellyben bujaság vagyon, hanem Szent Lélekkel tellyetek meg, szólván egymás ko'zo'tt Sóltárokkal. Az hól az Szent Lelket ellenében veti az bornak, s-az bortol meg részegedteknek éneklésiket az Szent Lélekkel meg to'lteknek éneklésiknek, illyen értelemben; Az miképpen hogy az kik az bor italtol meg kajdulnak, és meg melegednek, ottan danolni, és gajdolni kezdenek: Azonképpen az kik az Szent Léleknek tu'zéto'l fel gerjednek, és buzgósággal meg telnek, ottan meg nyittyák szájókot az beszédre, és éneklésre, de nem ollyanra mint az bor ittasok, mert azok trágár beszédre, fajtalan, s-pajkos énekekre, és egyéb hiuságokra eresztik meg nyelveket; De az Sz. Lélekkel meg to'ltek, és meg részegedtek, az Istennek nagyságos dolgainak beszélgettetésekre; mint az Szent Lélekkel27 [((3)v:] meg to'lt, és annak Uj Testamentomi kegyelmének sengéjével, és mustyával meg részegu'lt, Apostolok Act. 2. 4. 11. tselekedének; és lelki, az az, Isteni, ditséreteknek énekeltetésekre; mint im az szent Pál jelenti. Erténk az kegyes éneklésnek végeiro'l, mind az Istenre, s-mind az emberekre téro'kro'l, értsu'nk immár ro'videden annak nemeiro'l-is.
A' szent Pál az immár sok izben emlittetett helyeken, Eph. 5. 19. és Col. 3. 16. a' kegyes éneklésnek három nemeiket emliti, ugy mint az Psalmusokot, Hymnusokot, és Odakot, mert azoknak neveztetnek az Go'ro'gben. Az Psalmusokon értetnek az Prophetáknak énekei, mellyeket Magyarul Sóltároknak hivunk, nevezet szerént az Psalterium, avagy a' Soltár ko'nyv, a' melly más fél száz Soltárokból áll, mellyeket egy néhány szent emberek, ugy mint az Asaph, a' Moses, az Ethan Ezrahites, az Salamon, a' David és egyebek, Prophetai Lélekkel szerzettenek, noha fo'képpen a' Davidtol neveztetnek; Az hymnusokon azok az énekek értetnek, az mellyekben az Isten valamikiváltképpen való jó téteményeért ditsértetik, az honnan Magyarul ugyan ditséretnek-is mondatik, az minému' az Moses-é, és az Miriám-é Ex[o]d.28 15. a' Deborá-é és az Bárák-é Iud. 5. az Anna-é 1. Sam. 2. az három iffiak-é az tu'zben Dan. 3. az Szu'z Mariá-é, és Zacharias Pap-é Luc. 1. az Simeon Prophetá-é Luc. 2. és to'bbek-é, mellyek más néven Deákul Canticumoknak-is mondatnak. Az Odakon, melly-is, mint az két elso'k, Go'ro'g szó, az poe''ták értik ama' ku'lo'mb ku'lo'mb genusu, nemu', kurta rhythmusu versetskéket, a' mellyeket lant mellett szoktanak vala mondani, az honnan ugyan Lyricumoknak-is hivattak; de az Apostol érti rajtok az ollyan énekeket, a' mellyekben nem tsak az Isteni ditséretek, hanem egyszer s-mind intések, tanitások, jo'vendo'lések és hálá-adások-is vagynak. Egy illyenek az Salamon Enekeinek énekei, az mi Antiphonaink, Prosaink, Versiculusink, Benedictioink, avagy az éneklést bé rekeszto' Aldásink, és to'bb affe'lék.
Ezeket az Szent Pál, hogy amaz tisztátalan szerelemro'l irt pajkos énekekto'l, mellyekkel gyakrabban az bortol meg zajosodott vásott ledérek magokat gyo'nyo'rko'dtetik, meg ku'lo'mbo'ztesse, lelkieknek nevezi, amazokot ellenben testieknek, az az, tisztátalanoknak, jelenti lenni. Mert azok mind fertelmes testi indulatokból származnak, és buja kévánságoknak bu'do's seppedékébo'l29 fakadnak, mind otsmány, szemtelen, és bordélyból költ parázna szókból állonak, s-mind penig az gonosz kévánságoknak taplójának, az halgatokban való fel gyujtatására, és az szemérmes szu'zességnek kise'rgettetése're mento'l szu' hatobb, notára lehet, mondatnak. De imezek az Szent Lélek ihlésének tisztaságos venajából folyamnak, idvo'sséges lelki jókrol vagynak, kegyes, szent, és tisztességes szókból állonak, és az Isten ditso'se'gere, s-az halgatoknak az Isteni fe'lelemben és szeretetben való gyarapodásokra szólgálnak. Illyen éneket kéván az Apostol mi to'lu'nk Keresztyénekto'l, mido'n azt irja; Az Christusnak beszéde lakozzék ti bennetek (az Christusnak beszéde, azt mondgya, s-nem valami fajtalan, latrikámos fu'szfa Poe"tának szemtelen beszéde) bo'vséggel, minden bo'ltseséggel, (nem meg koltsagosodott30 nyalkálkodással, vagy valami rosz személynek szerelméto'l való meg bolondulással) tanitván, intvén egymást, (31nem az testnek az bujaságra természet szerént való hajlandóságát izgatván, szirkálván, és az tu'zet olajjal o'nto'zvén) mint amaz szavokot tsontozó, poklos száju, kerito' tzenkek, szánt szándékkal tselekesznek, kiknek énekik felo'l imigyen gyalázatoson értett és szóllott régen Chrysostomus. Az miképpen ugy mond, hogy az koszmóval; mellyet fu'l vásárának-is hiunak; avagy az sárral, az testnek fu'lei bé dugodnak; azonképpen az lator parazna énekekkel az elmének fu'lei meg undokittatnak; Mert mint ha ganéjt tsapnának a' fu'leitekben, szintén ollyan mikor az otsmány beszédeket halgattyatok. De mind károsb és veszedelmesb még ennél, hogy az Szent Lelket vélek meg szomorittyátok, és to'letek el idegenititek, mellyto'l az Sz. Pál kegyessen tilt bennu'nko't Eph. 4. 29. 30. Semmi rothadt beszéd, az ti szájatokból ki ne mennyen és meg ne szomoritsatok az Istennek Szent Lelkét, az ki által el petsételtettetek az váltságnak napjára.
Ez meg ku'lo'mbo'zteto' igével, Lelki, az felu'l emlittetett virág, avagy szu'zesse'gnek virágát el hullato, énekék után, ki rekeszti az Apostol, az Christus beszédébo'l alló lelki énekek ko'z-32[((4)r:]zu'l, kárhoztattya egyszer s-mind, amaz tudomány nélku'l való balgatag buzgóságnak hagymázától meg o'rju'lt Barátoktol szereztetett bálványozó énekeket-is, az mellyekben nem az teremto' Isten, hanem tsak az teremtetett állatok ditso'ittetnek, ko'szo'ntetnek, idvo'zo'ltetnek, segitségre hivatnak az gyu'lekezetekben, az minému'ek az Maria Psalteriumja, melly nem az Christusnak, vagy az o' szent Lelkének, beszédébo'l álló lelki ditséret, hanem egy oktalan devotionak szeszéto'l által veretett feju' Barátnak, Bonaventurának, tépelo'désibo'l o'szve aggattatott, raggattatott, kellemés virág ének, a' mellyel mind a' mondókot, s-mind a hallókot, a' sz. Szu'zzel való bálványozásra, kisztegeti, mert abban mindenu't az Vram helyett, Aszonyomat, az Isten helyett penig Mariát irt; Monda, ugymond, Az Vr az én Aszonyomnak, u'lly én Anyám az én jóbbomra. Psal. 109. Te benned reménlettem aszonyom, soha meg ne szégyenu'llyek Psal. 30. Kellyen fel az Maria, és oszollyanak el az o' ellenségi. Te hozzád kiáltottam aszonyom az én nyomoruságomban. Psal. 67. Az te kezedben vagyon Aszonyom, az idvo'sség és az élet, Psal. 71. Aszonyom az te nevedben szabadits meg engemet, Psal. 53. Az te nevedben, azt mondgya, s-to'bb afféle, kegyes fu'lekto'l még tsak hallásra-is iszonyu rettenetesse'gek, az mellyekkel az az ember, avagy o' általa az pokolbéli o'rdo'g, az szent Davidnak lelki Sóltárit rutúl meg motskolta, s-még-is nem általlyák némellyek ko'zzu'lo'k érette mentegetni. Egy kohból ko'ltek azzal az Maria tiszteletire tsináltatott sok hymnusok, Litániák, es egyebek, az mellyekkel az Breviariumok, Officiumok, Rosariumok, Mariálék, Missalék, és to'bb affe'le babonás ko'nyvetskék, rakvák; Mellyekbo'l to'bbi ko'zo'tt az Máriának imillyek gajdoltatnak; O felix puerpera, nostra pians scelera, jure matris impera Redemtori. Oh bóldog gyermek szu'lo', ugymond, ki a' mi bu'neinket el to'rlo'd, (hól hát a' Iesus Christus vére, a' melly minden bu'neinket el to'rlo'tte? 1. Iohan. 1. 7.33) Anyai méltóságoddal parantsolly az meg váltónak. Vgy tetszik hogy nem tsak azon Istenkednek itt Máriának, hogy ko'nyo'rgésével nyerjen o'ro'k életet nékiek az o' Fiátol, hanem ugyan parantsoltatnak-is néki véle. Oh ostoba fejek, hogy parantsolhat az szólgáló az o' Vrának? Viszont: Maria mater gratiae, mater misericordiae, tu nos ab hoste protege, (et) hora mortis suscipe. Az az; Oh Maria kegyelmenek annya, irgalmasságnak annya, (irgalmasságnak Attyát ismér az Irás, de annyát nem) te oltalmazz meg minket az ellenségto'l, és fogadgy hozzád halálunknak oráján. Ezeket minden Szentek tsak egyedu'l az Istento'l kévánták. Nem emlitem itt a' számtalan sok szenteknek imádtatásokra szereztetett hymnusokot, Litániakot, Collectakot, és Isten tudja mind mi veszélyeket, a' mellyekkel az Isten ditso'se'gének irégylo'je az o'rdo'g, minden o' tiszteleteket bálványozásra forditotta.
Igaz és illendo' módját-is immár végezetre az keresztyéni éneklésnek az Apostol meg jegyzi, imez igékben; Énekelvén az ti szivetekben az Vrnak, és hálákot adván mindenkor mindenekro'l, az mi Vrunk Jesus Christusnak nevében az Istennek és az Atyának. Az mellyekben azt javallya és tanatsollya, elso'ben, az Apostol, hogy az éneklés szu'bo'l légyen, és nem tsak szinbo'l, sem penig nem tsak nyelvel és szájjal; Az az, Istenhez való szu'béli ájitatosságból, és nem tsak az ajakaknak zengésekkel, mert az ollyan nem hat az Istennek fu'leiben, sem nem talál kedvet o' elo'tte, amaz ko'z versetske szerént:
Non vox, sed votum, non cordula musica, sed cor,
Non clamans, sed amans, cantat in aure Dei.
Az az; Nem az szóllás, hanem az fogadás, s-nem az pengo' hur, hanem az buzgó szu', sem penig nem az kiáltó, hanem az szereto' énekel az Istennek fu'lében. Korpázza ez az ollyan éneklo'ko't-is, az kik tsak szájjokkal rikóltnak, s-gondolattyokkal széllel nyargalnak, mert az mint hogy az ko'nyo'rgés buzgóság nélku'l tsak ollyan mint az disznoknak ro'ho'gések, azonkeppen az éneklés-is,34 az Istenhez való kegyesség nélku'l, szintén tsak ollyan mint az o'kro'knek bo'gések. Dorgáltatnak amaz hegyke Deákok-is (az kegyes ifiaknak bo'tsu'let) az kik vagy fel sem nyittyák az szájokot az Chorusban, restelvén, vagy szégyenlvén, az Isteni ditséretet, hanem tsak ugy állonak az Pulpitum elo'tt mint egy néma bálványok, maga még az szent Angyalok sem szégyenlik az o' Vrokot Isteneket, fel emelt ének szóval ditsérni; vagy ha énekelnek-is, de tsak szájokkal zen-35 [((4)v:]gedeznek, s-szemeikkel penig tova más felé egerésznek, hirével sincs az sziveknek, az mit az torkokkal u'vo'ltnek; Es igy az nyelvek szentebb a' sziveknél és az szemeknél, ne(m) gondolván meg hogy ott még az sziveknek gondolatit-is által látó Felse'ges Istennek ditso'se'gés szine elo'tt állonak, az ki elo'tt még az szent Angyalok-is szemérmetesen bé fedik szárnyaikkal ortzájokót, lábaikot. Summa; Nem tsak szájjal, hanem szivel kell elso'ben énekelni. Kinek, továbbá azt-is meg jelenti: Az Vrnak, ugy mond, az az, az Vr Istennek, avagy az Vr Christusnak, az ki kiváltképpen mi egy Vrunknak mondatik az szent Páltol 1. Cor. 8. 6. s-nem penig az Venusnak, vagy az Mariának, vagy valami egyéb ki mult szentnek.
Az Colosse'bélieknek második módját-is irja az éneklésnek eleikben, ezt tudni-illik, hogy kedvesen énekellyenek, az az, mind az éneklo'k magokra nézve jó kedvel, vig elmével, szabad akarat szerént, nem komoron, nem kedvetlenu'l, sem valami hajtzivájjal, s-mind penig az halgatokra képest, nagy kedvességgel, haszonnal és éppu'lettel énekellyenek, ugy hogy abból az igaz bo'ltsese'gre tanittassanak, az jó erko'ltso'kre és Isteni fe'lelemre intessenek.
Feddendo'k azért a' Pápa szerzetesi, az kik az o' Templumikban idegen ismeretlen nyelve(n), Deákul, énekelnek, a' mellyhez a' Deáktala(n)36 ko'sség tsak egy kapa vágást sem ért; s-tsak ollyan mint egy malomban hegedu'lnének, vagy a' su'keteknek beszéllenének mesét, so't még magok ko'zzu'l-is sokak, mint az paraszt Barátok, és Barátno'k, nem tudgyák mit mondonak, hanem tsak mint amaz szólni tanult szajkok és pellicánok ugy tsevegnek. Ez illyen éneklést kárhoztattya az Sz. Pál 1. Cor. 14. az ki nem ugy szokott vala az gyu'lekezetben énekleni, hane(m) a' ko'sse'gnek nyelvén értelmesen. Eneklek, ugy-mond, lélekkel, de éneklek értelemmel, vers. 15. mert noha én, Isten kegyelmébo'l, mindeniteknél to'bbet tudok az nyelvekhez, mind azon által inkább akarok az Ecclesiában o't szokot értelemmel szólni, hogy másokot oktaß ak, mint tiz ezer szokot isméretlen nyelven v. 19. Egyebeket-is arra int alább, v. 26. Kinek kinek ko'zzu'letek éneke vagyon, mikoron o'szve gyu'lto'k, mindenek éppu'letre legyenek, ugymond. Ezt kellene az cantaló Pápista szerzetéseknek-is tselekedniek, az kik az Apostoli succeß ioval, és vállásoknak azoktol való maradásával, olly nagy fennyen kérkednek, de ez mello'l régen el mentek, és annyira estek mint Mako Ierusalemto'l. Mi bezzeg ezt tselekedgyu'k, és se té se tova ez mello'l el nem mégyu'nk, hanem az szent Prophéták Sóltárit o' szintek, és azok mellet az Isten beszédébo'l, az szent Irásból, formáltatott, és az ko'zo'nse'ges Keresztyéni hitnek ágazatihoz alkolmaztatott, hymnusokot, lelki ditséreteket, éneklyu'k szivu'nkbo'l, az Vrnak, az minnen nyelvu'nko'n, egymásnak tanuságára, és intettetése're, az Istennek az o' velu'nk való jó téteményiért való hálá-adásra.
Az mellyeket noha az mi bóldog eleink, az Pápistaságból való ki jo'vetelek után, az mint egy elso'ben ollyan hirtelense'ggel, az Euangeliumi vallásnak egyu'gyu' szelidse'géhez képest, az Reformationak elso' u'szo'gében, lehetett, az Deákból Magyarra elég illendo'képpen forditottanak, de osztán egygyik exemplárból másokban való sokszori által s-meg által irattatások miatt ko'zzéjek sok tapasztalható és el szényvedhetetlen fogyatkozások o'gyeledtenek, az exemplarok-is egymással sokban nem egygyeztenek, mert az énekek egyben sokkal to'bbek, s-ku'lo'mbek vóltanak mint másban. Ezt látván, tagadatlan mondom, hogy iffiuságomtol fogva, miulta valami itéletetském kezdett lenni, mind vonattam neminému' kegyes indulattol arra az kevánságra, hogy támasztana Isten valakit az Ecclesiáknak o'r állói ko'zzu'l, az ki azoknak ko'zo'nse'ges ususokra egy minden fe'le énekekkel to'kélletes tellyes, az sok fogyatkozásoktol penig u'res, Graduált (az mint az notáknak gradusikért hiják) készitene, hogy abból osztán, mint egy példából to'bbeket is irhatnának le. Melly kévánság mind annyiszor izgattatott bennem, valamenyiszer az éneklésben valami vétket vo'ttem eszemben. Az mint hogy ezen okért tsak nem mind annyiszor kévánom az Gradual mellett lévo' kissebb Cantionálét-is meg jóbbitatni, az menyiszer annak énekeit hallom énekeltetni, mellyre-is talám még Isten valaha reá segit, avagy én ku'vo'lo'tte(m) mást valakit fel indit. Nem ohattam néhányszor szó nélku'l Udvari Papságomban-is, némelly fogyatkozásokot és illetlenségeket, hanem az idvo'zu'lt Praedecessoromnak, Keseru'i Dajka Janos [(((1)r:] Vramnak, az Erdélyi Ortho[do]xa37 Ecclesiáknak akkori ditséretes Pu'spo'kjo'knek, az Isteni szólgálat után rebesgettem, jelengettem, és elo'tte mint egy ujjal szurdaltam, mellyeket o' kegyelme-is meg ismérvén, és az jóbbitást szu'kse'gesnek lenni itélvén, addig ostromlám egyszer-is mászor-is ratioimmal, hogy reá vevé magát az reformalásra, kévánván az én segitse'gemet-is, s-meg indula bóldogul benne, s-az Hymnusokot, igen szép Magyarsággál, (mert jeles Magyar ember vala) egygyezo' végezo'désu' rhytmusokra, (mivel az ének szerzésben-is vólt módja) az Deák Exemplarok szerént, meg igazitá, az mellyek penig Deákul nem találtathattak, azokot az keresztyéni hitnek és vallásnak rámájára szabá, és az notákhoz alkolmaztatott ékes versekre formálá, mint az ki ólvassa, s-az elo'ttiekkel o'szve veti, ko'nnyen meg ismérheti a' keze szennyét rajtok. Ez annak az Isten fe'lo' jámbornak ezen az Gradualon való derekassab munka'''ja; Ez után ismet az, hogy az iminnen amonnan Városokrol, még onnan ku'vo'l Magyar országból-is, bé kéregettetett Graduálokból az miénknek hijját ki potolta, és ki to'lto'tte. Végezetre hogy az más fe'l száz Sóltárokot, (az mint látom az bóldog emlekezetü Carolyi Caspar forditasa szerént) mivel az elo'tti Graduálokban tsak egy néhány Sóltárok vóltak (azok-is nem literaliter, hanem tsak periphrasticé, az az, bo'vebbedkén való ko'ru'l járó beszéddel, az mint az kissebbik Cantionaleban kell lenni) versenként szaggatván az notával való éneklésre egészlen le irta, s-az Graduál irónak eleiben adta. Ez minden munkája annak az tudos fo' embernek ezen az énekes ko'nyvo'n.
Az Lamentatiokot, avagy az Jeremias siralmit (mellyeket én nem tudom mi okon vo'tték vólt fel az mi eleink, hogy az Nagy Héten énekellyék) az Passiot, avagy az mi meg váltó Urunk Iesus Christusnak értu'nk való kénszenyvédésinek historiáját, az szent Mathe szerént, egy Husvéti u'dnepre én corrigáltam vala meg, osztan tsak abban maradának. Sok rut vétse'geket hánytam belo'lo'k ki, mind az irásnak módjára, s-mind az materiára, avagy historiára nézve, mert Szent Mathe szerént vólt ugyan titulussa az Passionak, de sok vólt ko'zzé elegyittetve az to'bb Euangelistákból-is, ugyhogy sem egygyik sem másik szerént nem vólt igazán, hanem egészlen le kelletett irnom igéro'l igére az szent Matheból, s-ugy kellett ujjonnan meg kótáltatnom. Az Prosakot, Antiphonakot, Te Deumot, Litaniát, és to'bb kotás caeremoniákot-is nem bántotta, hane(m) tsak az elo'tti állapattyokban hagyta, maga bizony azokot-is meg ólvasni igen szu'kse'ges lo'tt vólna.
Mido'n azért illyen módon, Isten kegyelmébo'l, az munkában szegény Praedecessorom, elo'l haladott vólna, egykor a' kévánatos és kedves emlékezetu' kegyelmes Urunkhoz egy darabot, az mint le minutalta vala, fel vink benne, és ólvasgatván igen tetszék néki, és nagyon meg ditséré, s-igéré kegyelmesen, hogy az le irattatása felo'l illendo' gondviseléssel lészen, mellyet meg-is tselekedett, mert az maga o'regbik Cancelláriáján lévo' jó kezu' Deákkal, régál papyrosra, nagy o'reg bo'tu'kkel le iratá, és igen szép aranyason bé ko'tteté, tábláit az szegeleteken ezu'stel kazdagon meg boglároztatván, eleit, avagy az fel nyiló felét, meg kaptsosztatván, az oldala ko'zepire két felo'l az maga tzimerét szegeztetvén. Tsuda melly igen gyo'nyo'rko'do'tt szegény Istenben el nyugodt Vrunk abban az ko'nyvben, s-méltán-is penig, mert az kegyes éneklés az Isteni szólgálatnak nem kisseb része, hanem inkább az mind kezdete, s-mind végezo'dése; mellynek jó móddal való el rendeltetése, az Keresztyén Fejedelmeknek nem utólsó tisztek, mint amaz Istennek szive szerént való emberének, az David Királynak, példája, mint egy tu'ko'r meg mutattya, ki az ku'lo'mb ku'lo'mb képpen való éneklésre-is az Vrnak Sátorában Cantorokot rendele 1. Paral. 25. és maga ira nagy részént énekeket-is ku'lo'mb ku'lo'mb u'gyeiben eleikben, hogy énekelnék az gyu'lekezetekben. Ha semmi az Graduálban az Sóltár ko'nyvnél nem vólna-is, méltó vólna minden Istent félo' embernek olly bo'tsben tartani, az minému'ben amaz Macedonoknak hatalmas Monárchájok, az Nagy Sandor, az Homerus verses ko'nyvét tartya vala, melly o' néki mindenu't el maradhatatlan uti társa vala, még aluttában-is mindenkor az vánkosa alatt áll vala. Mert az Sóltár ko'nyv,38 [(((1)v:] ollyan mint egy kazdagon minden orvosságokkal poltzonként meg rakatott patika, ugy mint mellyben minden fe'le lelki háboruk, probák, kisértetek, és casusok ellen kész orvosságok, vigasztalások, intések, és tanitások, jelen vagynak: Mellyekbo'l mind az bóldog és kedves, s-mind penig az bóldogtalan, és kedvetlen, ellenkezo', állapatokban, mint s-hogy kellessék kinek kinek akar mi rendbéli embernek-is magát viselni, meg tanulhattya; Innen adta Nazianzénus imez ditséretes encomiumokot hozzája; Psalmi juventutem delectant, senectutem elevant, militum clypeus, triumphantium corona, lugentium (et) tristantium consolatio. Az Sóltárok, ugy mond, az ifiuságot gyo'nyo'rko'dtetik, az vénséget ko'nyebbitik, emelitik, az vitézeknek az hartzon pajisok, az gyo'zko'do'knek az hartz után koronájok, az siránkozóknak és szomorkodóknak vigaztaltatások. Melly Sóltár ko'nyvet, hogy én to'bb szókkal ne commendállyak, méltán tanátsolhatom azt felo'le mindeneknek, az mit Horatius tanátslott az Go'ro'g ko'nyvek felo'l az tanuló iffiaknak: Nocturna versate manu, versate diurna. De arte Poet.
Eddig ez mind ebben lévén, Napunk azonban hervadozni kezde, és szekerének, s-lovainak igazgattatásokot sok untatási után Phaethonára bizá, mellyeknek gyéplo'jo'ket el enyiszése utá(n) kezében-is fogá, és igazgatá az mig, és az mint igazgathatá; de mivel o'tet az természet ollyan bajos kotsisságra nem teremtette vólt, az minden felé való ko'nnyén hajlandóság miatt soha az ko'zép úton járni nem tuda, az fellajtárok dictálván onnan elo'l hátra az u'lésben néki, és rángatván egy felé-is más fele-is a' gyéplo'n gyenge kezét, szintén hanyat esik vala ki az elso' saroglyából, és mind magát, s-mind bennu'nket fel persel vala, ha Isten végso' romlásunkot Atyai ko'nyo'ru'letesse'gébo'l meg szánván, és az Nagyságod szivét, k(egyel)mes Urunk, Sz. Lelkével meg szálván, a' gyéplo't kezébo'l véle ki nem véteti vala. Mert ugyan-is az Erdélyi ló meg hánnya még az jó lovag fe'rjfiat-is, és semmivel nem kissebb baj azt meg u'lni mint az Sándor Bucephalusát. Valánk mint amaz kormányos mester nélku'l, az ellenkezo' szeleknek, és az egy mást toló haboknak, eresztetett hajóbéliek, kik egyebet nem várhatnak, hanem avagy hogy ko'sziklában, avagy más hajóban u'tko'zzenek, avagy penig iszapban fenekellyenek, és oda veszszenek. Mellyet Nagyságod nemzetéhez, s-Istenéhez való szeretetibo'l az partrol hivolkodva nem nézhetvén, néki vetkezo'dék, és életét, s-fejét szerentsére vetvén, utánnunk ugrék, és hozzánk bé uszván, az kormányt ragadá, az hajót alattunk viszsza tsaváritá, és Isten után bennu'nket az szárazra ki szállita, melly velu'nk való jó téteményeért méltán kelleto' jutalom helyett osztán az birodalom, annak az kinél immár akkor lenni kezdett vala, Nagyságodért és mindnyájinkért való maga meg alázása, és engedelme által, kezénél marada. Abban bóldogul bé állattatván és confirmáltatván, az mint illett, Nagyságod leg elso' gondolattyát-is az Isten tiszteletinek elo'l gyámolittatására forditotta, és meg látván azt az nagy irott GRADVALT templumunkban, elméjét ottan annak ki nyomtattatására birta, imillyen okoktol viseltetvén. Elso'ben, hogy az képtelen nagy és potrohos, az melly miatt, az nagysága mellett az terhe-is meg lévén, egy embernek nagy baj egy helybo'l más helyben emelni, s-nehéz-is penig, avagy ugyan lehetetlen-is jól ki nyitni. Továbbá, hogy noha az ollyan nagy testes, de még sem szintén egész és to'kélletes, hanem sok hijjával vagyon. De végezetre harmadszor, az mi még ezeknél-is leg fontossab, és nagyobbat nyomó ok, az bár képesse'g szerént való nagyságu, és mindenképpen egész, vólna-is, ugyan tsak egy vólna, és egy helynél to'bbekre nem terjedhetne ususa; de ki nyomtatva mind kissebb, s-mind penig to'bb lehetne, és haszna tovább terjedhetne. Ezekto'l az terhes okoktol indittatván Nagyságod, Isten áldomásából az nyomtattatásához kezdete.
De, mivel minden jó szándéknak nagy akadéki szoktanak lenni, ezt az jó igyekezetet-is nagy le do'lt fa fekvé által, mert mido'n még az munka az egygyes H bo'tu'ig jutott vólna, az szegény Keseru'i Ianos Vram ko'zzu'lu'nk, Ecclesiáinknak nagy károkkal, ki hala, és mind tiszti, s-mind ennek, a' tsak kezdésben lévo' munkának baja, Isten rendelése'bo'l, érdemetlen vóltomra, reám szálla. Fejemet noha fo'ld gondja fogta, és elmémet sok felé való gondolat járta, mind az által to'bb gondjaim ko'zo'tt ezt sem hagytam hátra, sem fel vetett, és immár valameddig szo'tt39 [(((2)r:] vásznunkot, a' munkának nehézségéto'l meg ijedvén, zubollyárol le nem metszém, hane(m) néki vállalkozám, és Istent hiván segitse'gu'l continuálni kezdém. Leg elso'ben-is penig az irott GRADUALT mind meg ólvasám, és mind az értelmét, sok helyeken meg jóbbitám, s-mind az irásnak vétségét, az mint lehetne, corrigálám, mint az melly értelmes ember az nyomtattatott exemplarokot az irottal o'szve veti, világoson eszében veheti, mert én itt az ki hányt fogyatkozásokot lajistromba(n) ne(m) akarom szedni. Noha meg vallom, hogy még sem mindenu't ugy vagyon az mint én szeretném, hanem az nyomtató az kézi iráshoz, avagy az maga tetszéséhez képest, sok helyeken az ko'sse'gi irásnak paraszt formáját ko'vette; az értelemben-is esett néhól vétek, mellyet az ko'nyv végén meg jegyzegetek. Továbbá némelly szu'kséges u'dnepi caeremoniakot, mellyek még az irothoz kévántattak, vagy másunnan fel keresgettem, és sok bennek lévo' fogyatkozásoknak szemetekto'l nagy munkával meg tisztogatván, az nyomtatothoz ragasztottam, ugymint az négy Euangelisták szerén(t)40 való hoszszu Passiot, és az Vasarnapi Euangeliumokból való Antiphonákot, az mellyek az kézzel irott Graduálban nintsenek; azok nélku'l penig melly tsorbás és hijjános lo'tt vólna az Graduál, akarki el gondolhattya; Avagy némellyeket magam elmémmel szerzettem hozzá, mint minden Vasárnápokra való Responsoriakot, Versiculusokot, és Benedictiokot, avagy az egész éneklést bé rekeszto' Aldásokot, az mellyekben az egész esztendo't által való Euangeliumoknak summájokot, és velejeket, rhythmusonként ro'videden fontos szókkal bé foglaltam, az mellyek soha még eddig egy Graduálban sem láttattak, mert ugya(n) nem-is vóltak. Olvasd meg o'ket az Graduál végén, s-ugy tégy itéletet felo'lo'k, és valamig te szépbeket, és jóbbakot nem irsz, addig soha ne otsárollyad. Az én itéletem szerént az Gradualnak egészse'géhez azok-is szu'kse'gesképpe(n) kévántattak, mert tsak az jeles u'dnep napokra vóltanak, s-az Vasárnapokra penig nem. Igy, az mint hozzá irányzok, az irott GRADUALT negyed részényinél to'bbel o'regbitettem, és fél részént valóból to'kélletes egész-é to'ttem, ugy hogy én immár nem látom, mi kellene soha to'bb hozzá. Isten mondhatná meg menyit bajlottam légyen véle, három esztendo'kto'l fogva, mert minden kotás énekeket kétszer kellett ki nyomtattatnom, elso'ben tsak puszta lineákra, s-azokot az Cantorral meg kotáltatván az Metszo'ho'z kellett ku'ldenem, az ki ki metszvén, ismet ujjonnan kellett kotáson le nyomtattatnom. Oh menyi bajom vólt az kotáknak igazgattatásokkal, kevés probát hoztak az mellyben egy néhány hiba nem lo'tt vólna, s-meg mászor kellett metszetnem; Ez késlelte egygyik az munkát meg; noha el hittem hogy még-is ne(m) mindenu'tt esett az kotálás ugy az mint némellyek szeretnék, az mellyért engemet senki ne kárhoztasson, hanem azt tsudállya inkáb, hogy igy-is lehetett, igy sem lo'tt vólna, ha én reá ne(m) vigyáztam vólna. Nem száno(m) semmi fáradtságomat, penig hogy Isten bóldog véggel meg áldotta, hane(m) áldom inkább érette az én Vramot, hogy engemet, illyen gyenge edényt, rendelt vólt eszko'zu'l ennek az régen ohajtott, sz. munkának véghez vitelére. Melly mind azon által, az kinek nem fog tetszeni ko'nyu' lészen nála nélku'l el lenni, senki ero'vel az nyakára ne(m) ko'ti, tu'rjo'n az elo'ttivel, s-azzal-is meg éri, mert ebben ugyan nem-is jut mindennek; tudom én azt, hogy Isten sem találná mindéneknek kedveket. De én ebben, meg vallom, tsak hijjában fáradoztam vólna, hogy ha az mi kegyelmes Vrunk, Fejedelmu'nk, nagy ko'ltse'gével és szorgalmatos gondviselése'vel benne, Isten után elo'l nem segitett vólna, mert talám ezt mások-is véghez vitték vólna még én elo'ttem, ha egy RAKOCI GYO'RGYO'K lo'tt vólna. Az mint azért, hogy az irott Graduálért, az mellyból ez-is nagy részént eredetet vo'tt, az nehai Felse'ges BETHLEN GABOR Fejedelmet, ugy az ki nyomtattatottért, az mostani Kegyelmes Urunkat, RAKOCI GYO'RGY Fejedelmu'nket, illeti, Isten után, az ko'szo'net.
Kinek ajánlyam tehát, ez fo'ldi emberek ko'zzu'l, ezt az szép uj Graduált, kegyelmes Vram, hanem az Nagyságod méltóságos személyének? Annak kelletik nyilván egyedu'l az Nagysagod sok fe'le érdemire nézve, az mellyeknek elo'l számláltattatásokra és meg mutogattatásokra itt én-ném tágas mezo' nyilnek elo'mben, és ki terjedhetnék az Nagyságod Istenhez, és az o' szent tiszteletihez való kegyes buzgóságának, annak ditso'se'gének killyebb killyebb terjeztetése'ben való41 [(((2)v:] szorgalmatoskodásának, Templuminak, és Veteményes kerteinek, az Scholáknak, éppittetésekbe(n), és az jó indulatu iffiaknak tanittatásokban, mind itt hon, s-mind az ku'lso' idegen Országokban való liberalitasának, bo'v kezu'ségének, hazánknak meg maradására való serény vigyázásának, az igaz to'rvényeknek folytatásokban való gyo'nyo'rko'dése'nek, és végezetre józan, mértékletes, tiszta életének, melly igen ritka dolog az Fejedelmekben, és egyéb benne tu'ndo'klo', jószágoknak álmélkodással való hirdettetésekre; de tudván azt, hogy Nagyságod az szemben való ditsértetésben nem gyo'nyo'rko'dik; én sem akarván hizelkedo'nek itéltetnem, azon itt fel hagyok, fo'képpen holott mostan-is talám kelletinél majd hoszszabbadkán nyujtám ez ko'nyv eleiben fu'ggesztetett Ajánló levelemet, de ez ro'videbben ennél nem lehetett, mert az sok dolgokrol ember nem szólhat kevés szókkal világoson, hanem ha homályoson, mint az Po''eta mondotta; brevis eß e laboro, obcurus fio. Hor. de arte Poet. Az az; Mivel ro'vid akarok lenni, homályos lészek; En penig inkább akarék hoszatska lenni, hogy világos lehessek. De; Non sunt longa quibus nihil est, quod demere possis, azt szokták mondani. Avagy penig ha mostanrol valami el maradott az Nagyságod méltó ditséretiben, készitgetek Isten kegyelmességébo'l, to'bb egy néhány rendbéli munkákot-is, mind Deákul, Magyarul, az mellyeknek, ha o' szent Felse'géto'l rendelve lészen, ro'vid u'do'n való ki botsáttatásokban, adatik arra való bo'v alkolmatosságom.
Ezt mostan, mig azok el érkezhetnek, tekéntse Nagyságod jó kedvet mutató tsendes vidám ortzalattal, és fogadgya to'lem Fejedelmi kegyelmesse'ggel, hogy abból bizodalmat és bátorságot vévén, so't ugyan o'szto'no'ztetvén, az to'bb szintén végezo'do'len lévo' munkáimnak ki eresztetésekben-is serényebben és jóbb kedvel munkálkodhassam. Istent szivemnek Nagyságodhoz való tiszta indulatibol minden napi alázatos ko'nyo'rgésimben kerem, hogy Nagyságodat kiváltképpen való kegyelmével ko'rnyékezze meg, Fejedelmi székit óltalmának istápjával minden felo'l támogassa, és ero'ssitgesse meg; azokot a' kik annak fel do'jtetése're ok nélku'l igyekeznek, szándékokban gátollya, és igyekezetekben szégyenitse meg: mint ekkedig-is [!] némelly fel fualkodott kevély irégyit tsudálatoson meg szégyenitette; Az alatta lévo'ket hozzá való to'kellétes hu'se'gben tartsa meg, minden keresztyén igazgatóban kévántató szu'kse'ges ajandékokkal hová tovább mind inkább inkább ruházza fel, hogy e' sok változások alá vettetett szegény hazát, bo'ltsen, és kegyelmesse'ggel mértékeltetett keményse'ggel birhassa, lakosit, mint az jó Musicus az ku'lo'mb ku'lo'mb hurokot egy zengesre, ugy egy voxra, egy értelemre, igazithassa, a' jámborokot, és érdemes szólgálatuakot illendo' jutalommal, az latrokot to'rvény szerént való bu'ntetéssel, illethesse, és azon u'gyekezhessék, hogy mindenek szeresse'k inkább mint félnének to'le, hogy o'ket érdemek felett való adakozásával-is magához u'gyehithesse, és hu'se'gére szorossabban ko'teleztethesse, kegyelmesse'gét mindenkoron az szoros igazságnál, az Istennek példájára, fellyeb bo'vo'lko'dtethesse, és mindenek felett szivel lélekkel az Istennek nyomorodott és rongyollott Anyaszentegyházát éppithesse, hogy ez fo'ldo'n még hólta után-is bóldog légyen az mi emberink ko'zo'tt hire, neve, s-az egekben penig az mi Istenu'nknél légyen o'ro'kké való terhes ditso'sége. AMEN. Irtam GYULA FEJIRVARATT. Anno 1636. die 25. Janu.
Az Jesus Christusnak haszontalan szólgája, s-Nagyságodnak méltatlan Lelki Pásztora.
GELEJI KATONA ISTVAN ERDELYI
ORTHODOXVS PU'SPO'K.
[(((3)r:]MVTATO TABLAIOK EZ EGESZ GRADVALBAN LEVO' MINDEN FELE NEMU' ENEKEKNEK.
Noha az esztendo't-szakai Caeremoniák az u'dnepeknek RENDEK SZERENT EGYMAS UTAN VAGYNAK HELYHEZTETve, ugy annyira, hogy tsak az szerént-is ko'nnyen fel találtathatnának, de még-is az éneklo'knek kedvekért, azoknak ku'lo'mbo'zo' nemeiket ku'lo'n ku'lo'n való laistromban tetszék szedegetnem, kezdeteknek fejeit az Abece szerént meg jegyzegetvén.
De ebben, kegyes éneklo', erro'l akarlak meg inteni, hogy az levél szálaknak számláltatások az Psalmusokon meg szakadt, melly innen lo'tt, mert az kota metszo'nek késedelme és szaporátlansága miatt az nyomtatás gyakorta meg szu'nt vólna; hogy azért az mig az metszo' reá érkezett, addig az nyomtató ne hivolkodnék, az Psalmusokon munkálkodott, és ez okon az leveleknek számokot nem tudhatta meg irányzani, hanem uj szert kellet kezdeni.
Az a, bo'tu' azért az Graduál eleito'l fogva az Psalmusokig való részt, az b, penig az Psalmusoktol fogva mind az végéig valót, jegyzi.42
A szövegkiadás alapja: Az Öreg Graduálnak (RMK I. 658) az MTAK Kézirattárában található példánya.
[Mm1r:]AZ KEGYES OLVASOKHOZ ES ENEKLO'KHO'Z TETETETT RO'VID INTES, EZ GRADVALNAK NYOMTATTATASABAN ESETT VETSEGEK ES AZ IGAZ MAGYARAN VALO IRASNAK MODJA FELO'L
Noha az menyire to'lem to'bb foglalatosságim ko'zo'tt lehetett, attol fogva az hól az én kezemre ko'lt, szorgalmatoson u'gyekeztem ugyan rajta, hogy ez Eneklo' ko'nyv minden vétek nélku'l nyomtattatnék ki, s-én miattam, merem-is mondani, hogy tsak mi kitsiny és keves vétség-is benne nem esett, a' mikor honn lehettem, de bánatoson kell ez sok fogyatkozásoknak illyen hoszu Laistromokot látno(m), és le irnom, mellyeket ejtett az ko'nyvnyomtató, rész szerent eszeskedésebo'l a' maga itéletit ko'zbe(n) vetvén, rész szerént talám restsége miatt, hogy a' probát, a' mint to'lem el vitte, meg ne(m) corrigálta, hane(m) tsak ugy hagyta, s-resz szerént penig az irott Graduál-is adott okot reá, mert ugyan-is vétkes példárol nehez igaz himet varrani, a' mellyben tsak amaz igen ko'z paraszt, és gyermeki Magyar irásnak módja ko'vettetett, én sem kévántam minden aprólékért az szép ko'nyvet motskolni.
Az vétse'gek azért ebben az Magyar Gradualban, mind egy, s-mind más okból, két félék: Ko'zo'nségesek és kiváltképpen valók.
Ko'zo'nse'gesen egy falkáig semmi ku'lo'mbse'g nem tétetett az i, y, j, bo'tu'k ko'zo'tt, hane(m) válogatás nélku'l eggyik az másikért vétetett, holott éppenséggel ku'lo'mb ku'lo'mb nemu' bo'tu'k legyenek, s-sokkal más képpen-is pronuntiáltasse'k az i, s-másképpen az j, az ypsilont penig tsak ott kellesse'k vetni az Magyar nyelvben, az hól az consonánst, kiváltképpen az g-et, az l-et, az n-et, és az t-et molliálni, meg lágyitani, kelletik, mint gyik, gyikény, ajánlyuk, nyel, nyelv, tyuk, sarkantyu, (etc.) Disztelenu'l iratott tehát: ko'nio'ru'ly pro ko'nyo'ru'lly, raitunk pro rajtunk, mert amugy egy syllabával mind nagyobb lenne az szó, ha ugy mondatnék ki; Ismét ko'nyo'ro'gy pro ko'nyo'ro'gj, világya pro világja, uy pro uj. Továbba az meg ketto'ztetendo' bo'tu'k helyett nagy sok szókban tsak egy egy nyomtattatott, mint ero'sitetik pro, ero'ssittetik, épitetik pro éppittetik (et)c. Viszont ellenben az eggyes bo'tu'k helyett ketto'so'k, mint ditso'sség pro ditso'ség, békesség pro békeség, eggyetemben pro egyetemben, to'lle pro to'le (et)c. mellyro'l a' nyomtatót gyakra(n) meg intettem, számtalan sok helyeken ki-is to'rlo'ttem. Ez-is meg jegyzendo', hogy az e-helyett sok számu igékben i-t to'tt, mint igiét pro igéjét, holott ige, s-nem igi a' themája, itilet pro itélet, igiret pro igéret, késirtet, pro kisértet; Ezt az szót-is mennyekben, sok helyu'tt nyomtatták parasztul menyégben. Az sz helyett sok szókban éltek tsak z-vel. mint kereztyének, pro keresztyének, kereztség pro keresztség. Ezeket az szókot-is egy darabon mind igy nyomtatták a' vétkes irásból, minnyájan pro mindnyájjan, hogy már mind nyájjastol, seregesto'l; kivályképpen pro kiváltképpen, hogy már mások ko'zzu'l való ki-vált-képpen.
Az tsét-is hol ts-el, hol cs-el nyomtatták az kéz irásban mindenu'tt cz-vel vólt, noha nem igazán, mert ugyan azon bo'tu'kkel irta a' czélt, az aczélt, az czégért, és to'bb igéket-is. A' ts annak leg igazabban való le irattatása, mint sok szókból o'n kényén ki hasad, ugymint ko'vetség, setitség, veszetség, isméretség, su'ketség, romlottság, omlottság, bomlottság, barátság, (et)c. mellyeket senki ts-nél egyébbel igazán soha nem irhatna, holott az radixokban, ko'vet, setit, veszett, isméret, su'ket (et)c. vagyon. Noha mind azon által némelly szókban ds-el-is iratik, mint ezekben, imádság, szabadság, fáradság, szomszédság, ro'vidség, szelidség, bolondság, (et)c.
A' cs-el való irást az Magyar nyelvben idegennek alitom, mert tsak egy szó sem adathatik példájul reá, az mellyben a cs-tsésen pronuntiáltatnék, mind az által sok helyu't ugy nyomtattatott itt-is, el unván mindenu't ki to'rleni. A' cht, az mint-is irják, némellyek, leg idegenbnek tartom az mi nyelvu'nkto'l.43
[Mm1v:] Tudom penig hogy némelly szóknak irattatások az én Magyar Orthographiámban sem fog elso' tekéntettel mindeneknek tetszeni, de ha magokban szálván az szóknak eredeteket fel kezdik nyomozni, helyben fogják hagyni; mint hagyd, vegyd, vigyd, tegyd (et)c. az mellyekben syncopa vagyon, pro hagygyad, vegyed, tegyed. Viszont tartsd, pro tartsad, rontsd pro rontsad, mellyeket szu'kségképpen igy kel irni, mikor tertia persona mellé tétetnek, ugymint hagyd el az gonoszt, vigyd vagy vegyd el az mi tied, tegyd dolgodat, tartsd meg az to'rvényt (et)c. Ha szintén a' pronuntiatioban ugy ki ne(m) Magyarázhatni-is az d-et, mint némelly szókban az g, az l, az s, és to'bb consonansok után, mint u'ld, ásd, vágd, éld, o'ld, u'ld, ásd, vésd, u'sd, su'sd (et)c. De mikor secunda persona mellé adatnak, akkor az d-nek el kell maradni; mint ne hagygy el minket, tégy jól velu'nk, tarts meg engem, ne ronts el bennu'nket (et)c. Ez is igen uj dolognak látszik, jól képzem, némellyeknek, hogy az verbum substantiuumot gy-nal irtam vég felé néhól néhól, az mellyel én ko'zo'nségesen élek az magam irásában; ugy-mint vagytok, vagynak; de ne gunyollya meg rántzban44 szedett orrával, vagy ki-pittyesztett ajakával, mig az eredetit meg nem tekénti, az melly ez; vagyok vagyon, a' honnan immár, vagynak, vagytok, nem vadnak, mint ha vólna fene vadnak, vagy vannak, és vattok. Vagynak to'bb meg jegyzendo', és meg változtatandó fogyatkozások-is a' Magyar szóllásban, és irásban, az immár bé tsuszott és meg ro'gzo'tt szokásból, az mellyek ko'zo'tt ez majd leg tettetesb, hogy immar az mi Magyarink semmi ku'lo'mbse'get nem tesznek szóllásokban az activa és az paß iva voxok ko'zo'tt, hanem az paß ivakot-is mind active''' mondják ki. Mint: Az embernek teremtése pro teremtetése, mint ha az ember teremtett vólna; Az embernek o'ro'k életre való el választása pro el választatása, mert az ember maga magát nem választotta, hanem az Istento'l választatott. Az Istennek imádása, segitségu'l való hivása, mintha az Isten imádna, vagy hiuna segitségu'l valakit; az bu'nnek meg botsátása, hogy már meg botsáttatása, és to'bb e''' fe'le sok illetlen szóllások, mellyek káromkodás nélku'l-is alig vagynak néhánykor. Hasonló ehez az-is, hogy az posseß ivumokot in plurali ne(m) tudgyák az mi mostani Magyarink ki mondani, az kik ugyan alittyák-is magokot valakiknek lenni, hanem mind tsak singulariter mondják ki: Az fiaknak bo'tsu'lniek kell az o' szu'léjeket ugy szólnak, mint ha tsak egy vólna az o' szu'léjek, holott ketten vagynak, és igy kellene szólniok: az o' szu'léjiket; Ismét; Az szu'léknek jól kell nevelniek az o' fiokot, leányokot, mint ha soha ne(m) vólna to'bb egynél, holott azt-is igy kellene mondaniok, az o' fiaikot, leányikot. Az lelkes ember meg nem foghattya azokot az mellyek az Istennek Lelkéje, igy magyarázzák, holott igazán igy kellene magyarázniok, az mellyek az Istennek Lelkejei. Adgyátok meg az Tsászárnak az mellyek az Tsászáré, az Istennek-is a' mellyek az Istené; igy szólnak; Maga igy kellene Magyarul szólniok; az mellyek az Tsászáréi, az mellyek az Istenéi; Mert ez, az mellyek, plurale, ez penig az Istené, és az Tsászáré, tsak singulare, és igy egy kellemes Totismust ejtenek véle; Egy illyen kortsos Magyarság ez-is: A' pogányok biznak az o' lovokban, mint ha valamenyin vagynak mind tsak egy lovok vólna, s-arra duzzadnának fel biztokban, holott az igaz Magyarság e''' vólna; az o' lovaikban. Mert in singulari lova, in plurali ha tsak egygyé, lovai, ha to'bbeké lovaik. Az irásban penig ez az nagy otrombaság, hogy semmit az szónak eredetire nagy sokak nem néznek, hanem tsak az mint az szó a' ki mondattatásban esik, ugy irják ki; Mint eczer s-mind hogy már egyszer s-mind, jedzi, hogy már jegyzi, hedzi hogy már hegyzi, másotzor, hogy már másodszor, szenyvetz, hogy már szenyvedsz, és to'bb e''' féle elmétlenségbo'l és itéletlense'gbo'l származott tsufos irások, melly miatt az Magyar nyelv, immár szintén majd el parasztul. De ne mondgyák hogy én uj Grammatikat irok, és az Magyar nyelvben magamnak Professorságot tulajdonitok, elég légyen ezekro'l ez alkolmatossággal, mint egy mulólan emlékeznem, tudo(m) az tanuló és az meg ismért fogyatkozásokot o'ro'mest el hagyó emberek ezekbo'l egygyet mást szedegetnek elméjekben, az kik penig inkább akarnak az ko'sse'ggel az vétkes szokásban meg maradni, mint valakivel irásokban és szóllásokban jóbbitást tenni, szabad, senki o'ko't ne(m) ero'lteti. Nem vólna tala(n) jóbb mint az minnen sáját régi o's bo'tu'inkel élnénk, az mellyekben mindenre kiváltképpen való bo'tu'k vagynak, és azok szerént az irásban egymástol nem ku'lo'mbo'zhetnénk; melly bo'tu'k még nálunk, elég vagynak, de félo' hogy el ne temeto'd-45 [Mm2r:]jenek lassan lassan, melly bizony kár s-szégyen lészen minéku'nk, ha az mi eleinknek bo'tu'ik az mi gondviseletlenségu'nk miatt vesznek el. Iele hogy azoknak virtusiktol el fajultunk.
A' kiváltképpen való vétségeket-is minek elo'tte meg mutogatnám, kérem atyafiságoson az emberséges és Isten félo' Cantorokot, hogy mig nem ez ko'nyvbo'l az Ecclesiában éneklenének, ne restellyék ezt a' kis fáradságot fel ven(n)i, hogy keressék fel ezeket a''' vétse'geket, s-corrigállyák meg az szerént, az mint én meg jegyzegettem; hogy penig motsok ne essék ez ko'nyvben, egy kis tiszta papyrost ragaszthatnak néhól enyvel az vétkes igének hátára, s-azon felu'l irhattyák, vagy irathattyák másokkal, szép nyomtatás formán, s-tsak meg sem teszik rajta. Ha én ne(m) restellettem az egész ko'nyvet által olvasni, s-az fogyatkozásokot belo'le ki szedegetni, ne restellyék o'k-is a' jó atyámfiai azokot az meg mutogattatott fogyatkozásokot fekésekben fel keresgetni, és meg emendálgatni, mert egyébként sok helyeken nagy hiba, vagy akadék, avagy ugyan benne su'lés-is esik az éneklés ko'zben miattok.46
[...]
[Mm2v:]Ezeken ku'vo'l-is ha mi aprolékos fogyatkozások szemed eleiben akadnak, vagy az virgulakban, vagy a' punctokban, vagy az accentusokban, vagy bo'tu'kbe(n) vagy penig a' kotákban értelmes Cantor magad-is meg jóbbithatod. Az Vasárnapokra való Responsoriáknak az végeken oda kellett volna kotáson nyomtatni az gyermekekért Ditso'ség Atyának és Fiunak, és Szent Lélek Istennek (et)c. de el fogtuk felejteni, hanem ko'nyu' leszen oda irni fol. 240. lin. 16. Sokaig élly kegyes ólvasó, és az mig élsz az Istennek ditséretet énekelly.
A szövegkiadás 2. részének alapja: Az Öreg Graduálnak (RMK I. 658) az OSZK-ban található példánya.