A' TISZTESÉGRE VÁGYÓDÓK. VÍG-JÁTÉK. 0009

ELSÖ FEL-VONYÁS.

ELSÖ KI3MENETEL.

KÁNYI MIKLÓS, ÉS FANTSALI BERTÓK.

Kányai Miklós : T sak jól mondják azt: nem azé a' madár, ki meg-fogja; hanem ki meg- eszi! - Óh édes Fantsali Bertókom!

Fanssali. [!] : Nó! mi lelt Kányai Miklós?

Kányai. : Tsak szerentsétlen órában lettem én a' világra!

Fantsali. : Ja! Hol van az, a' kinek minden szája íze szerént follyon? - De még-is mond-meg, minn bánkodol, hadd tudjam? [p 0010]

Kányai. : Óh édes Fantsalim! hogy ne bánkódnám, mikor mint-egy kezemben tartottam hogy Bagoli Uram engem' ültet a' Székében - és ihme tsak nem ki-fatsarták kezemböl a' reménységet-is.

Fantsali. : Kitsoda?

Kányai. : A' Farmatringosi Kapitány, és a' Zéntási - nem-is férhetek a' Bagolihoz, úgy örzik a' házát, mint a' kutya a' mészárszéket.

Fantsali. : Hát azon töröd a' fejedet? - - Bizony nyúl szívü ember vagy te, mikor a' magad árnyékától-is meg ijedsz --- Hisz' - a' Farmatringosi Kapitány sültt Bolond, a' Téntásinak megint esze sints, hozzád képest pedig mind a' kettö tsak littyen-fitty - reá tartsd magadat.

Kányai. : Keserü az én r'á-tartásom? - Tsak tudnád, hogy egerésznek az öreg Bagoli mellett. - A' Kapitány tele torokkal fitogtatja elötte a' Vitézségét, mintha ö verte vólna meg Scajdnitzot, vagy Buda' Várát. Atakéroz, brigadéroz, prefendáz, maséroz, karzéroz, rektzumkerdaz, balbingez, 's más katona szókat tsak pöki elötte. - Alig megy-el a' Kapitány, oda vakarodik a' Téntási: Tudományját, deákságát fitogtatja, mutogatja, a' Tzitzérót, Liviúst, Kurrzíust, Kalapinust, Dictionáriust, 's más tudja az ördög mitsoda Auctórokat, tsak szórja elötte. -- Ezek [p 0011] közül bizonyára még valaki elölem el-kapja a' kontzot: tudod, nints könnyebb mint az öreg embert el-ámíttani.

Fantsali. : De hiszem! nem minden Vadász tudja a' vén farkast a' keleptzére kerítteni! - azt gondolod, hogy ez által bé-furják magokat? - Vaj-mi nem örömest hallyák az öreg Emberek a' mások ditséretét, hanem mikor az ember öket ditséri, és azokat az Esztendöket mikor ök magokat bírták, hogy sokkal jobb üdö vólt az elött, mint mosz 's s t. - az illyenekre szint úgy folyik a' nyálok.

Kányai. : Bizony jól mondja, Kegyelmed Fantsali Uram! ollyanok az öregek.

Fantsali. : Noss! - ládd-e' majd fel-ültetlek a' Lóra.

Kányai. : Nagy fában vágod a' fejszét.

Fantsali. : No tsak bízd reám: néked ez nehéznek tetszik, mert nem tudod a' mostani Világnak a' módját; de nékem, ki a' Világ furtsa Politziáját egészszen ki-tanúltam, - tsak pöködelem. - - Ládd-e', hogy addig-is jó reménységben légy; és azt úgy intéztem- el: a' Kapitány, meg a' Téntási azt gondolják, hogy leg- jobb barátjok vagyok, - pedig ha tudnák. - Mikor a' Kapitányhoz megyek, égig magasztalom Vitézséget; a' [p 0012] Téntásit pedig tetötöl fogva talpig le- gyalázom. Ellenben, mikor a' Téntásival öszszve akadok, ditsérem a' Tudományját; a' Kapitányon pedig eggy szál betsületet se hagyok, azért mind a' kettönek majd ki- tanúlom szándékát, - de még a' gondolatját-is.

Kányai. : Rajta leszek én-is, hogy meg-szolgálhassan fáradságát. (Jön a' Fegyverneki) - De Kitsoda az amott?

Fantsali. : Hol? - Pszt? - a' Kapitány inassa te láss az Öreghez; én majd meg-tudom hová megy, (a' Kányai el-megy.)

MÁSODIK KI-MENETEL.

FEGYVERNEKI PETI, ÉS A' FANTSALI.

Fegyverneki (a' Nézök felé fordúl.) : K utya tojta Poétái! de könnyen keresik a' pénzt; más szegény Ember éjjel nappal dolgozik, jár, kéll, fárad, még-is alig vagyon valami látotja: ezek ellenében irkálnak, firkálnak valamit a' papirosra, mindjárt három, négy Máriás üti a' markokat, még-is tudja a' Tatár, mitöl vagyon tsupa ringy rongy a' ruhájok, - vagy nagy Korhelek, [p 0013] vagy talán Törvényjek vagyon, hogy rongyosan járjanak.

Fantsali. (Eleibe kerül) : Mi közöd vagyon a' Poétákhoz Sajkó!

Fegyverneki. : Hozta Isten Fantsali Uramat!

Fantsali. : Fogadj Isten Fegyverneki Peti! Mi Közöd van a' Poétákhoz?

Fegyverneki. : Nékem? - Nékem ugyan semmi sintsen - egye- meg a' Frantzia valamennyit; akár akkor lássam, mikor a' hátom közepit, - hanem a' Pikó Tamás reá vette az Uramat, hogy Bagoli Lörintznek neve napjára Verseket küldjön, ha a' Tisztségét el-akarja nyerni. Ihm! hat egész Máriást a' kezemben adá, hogy vagy van, vagy nints, talállak, vagy teremtsek egygy Poétát, a' ki üdvözlö verseket írjon Bagoli Uramnak; - mert az én Uram tsak ollyan Poéta ám, mint én; én pedig tsak annyit tudok a' vers- szerzéshez, mint a' hajdu a' harang öntéshez. - De mit átsorgok én itt? - Nékem egygy Poétára van szükségem, nem réád. - Veszem észre, hogy te-is tsak annyit tudsz a' Versekhez, mint a' tyúk az Abétzéhez.

Fantsali. : Mondasz valamit. - De hol találod-fel azt a' Poétát? [p 0014]

Fegyverneki. : Patvar tudja hol; mikor nem kellenék, színt úgy fettrengenek a' láb alatt; mikor pedig kellenék, eggy sints.

Fantsali. : Tudók én eggyet, és pedig jót.

Fegyverneki. : Hol? Hol? - az Isten áldjon-meg; mond-meg hol lakik?

Fantsali. : Annak ugyan hátán a' háza, kebelében a' szobája, soha Esztendeig egygy helyen nem marad, most úgy tetszik, hogy kis-pokol mellett tartózkodik.

Fegyverneki. : 'S kinek híjják?

Fantsali. : Soha se hallottam biz' én más nevét, hanem tsak Poéta.

Fegyverneki. : Tsak kell valami nevének lenni; hiszem minden Poéta Keresztyén, tsak kapott valami nevet a' Keresztségben.

Fantsali. : Biz' én nem néztem a' Martikulában, meg-lehet, hogy el-felejtette a' Pap.

Fegyverneki, : Hogyan esmérjek tehát reá?

Fantsali. : Ej! igen könnyen; nints mássa itt a' Városon: Fekete a' haja, 's borzassan áll, mint a' böjti boszorkánynak; rongyos a' bajúsza, az-is eb-lelkü módjára áll; fejében egygy zsiros sipka; annak föliben egygy kopott kalap, télen, nyáron kopott köpönyegben jár, - talán vagy azért, mert ennyves a' keze, vagy hogy rongyos az üllepe; - az elött ugyan, sárga rongyos [p 0015] mentében járt; e most egygy hamú színü Ótska rusnyához szegödött; - patkolatlan a' Tsizmája, szalma a' sarkantyúja.

Fegyverneki. : De már bizony reá találok. - Köszönöm az el-igazíttást. (Jön a' Pitvárszky) De ládd-ládd amott kullog eggy, ollyan Audiát forma, nem adnám eggy tarka malatzért, ha Poéta vólna.

Fantsali. : Te lássad! Énnékem émeleg a' gyomrom-is, ha Poétát látok - Isten hozzád (el-mégy.)

Fegyverneki. : Járj szerentséssen!