PÁLOS ISKOLA-DRÁMÁK A XVIII. ÉVSZÁZBÓL. 0049
II. KImenet.
BACHUS. : NIncs több
tarisznyádba?
MERCURIUS. : Véled való beszédemet sem
kötelességem nem engedi, sem pedig mi voltod nem érdemli.
Jupiterhez viszsza sietek.
BACHUS. : Semmit sem
tartoztattlak, el meheczcz, mászszor ki késérlek. -- Bachushoz
az Istenek! -- ó melly nagy uborka fára hágott Bachus! - most
veszem észre méltóságomat, midõn hajlékom szállást ad az
Isteneknek, mind eddig csak bak, és szamár husbul állott
áldozatom, de már bizon malaczok, és kosok fogják ékesteni
oltáromat. - Szekeremet Tigrisek vitték, Szarvas bõr
terétette, már medve bõr fogja födni, és sebessen futó
Tekenyõs békák gyorsan ragadni. - Egy szóval: Bachus
tisztelete Jupiterével, méltán vetekedgyék akarom. De már
jönnek a mint sajdéttom.
III. KImenet.
JUPITER.
: Egy büdös babuták Istene, a nap, hold, és csillagok
Istenével Jupiterrel vetekedni akar? Ime Istenek! már
hallyátok méltó okát haragomnak: ha Bachus Jupiterrel
vetekedni készül, már titeket régen meg vetett - kedves
Barátim, nagy hatalmú halhatatlan Társaim, már láttyátok
miként határos az én dicsõségem! -- Vulcanus! adgy kezemben
menköveket, had verjem le tüstön ezen konyhák, s korcsomák
Istenét szurkos Thronussábúl --- De mit ha meg emésztem, ha
istenségtül meg fosztom Bachus, ezen büntetése, sak magam
megbántásához sem képes, mivel fizeti a többi Isteneknek meg
vetését -- ah nem koholt Vulcanus, Brontes, Priamon szolgáival
annyi tüzes nyilakat, hogy Bachuson [p 0050] való
boszúállásomra elég légyen -- Ti Istenek, mutassatok módot,
mutassatok utat, agyatok tanácsot (az hatalomban nincs
fogyatkozás) minémõ kegyettlenséggel állam boszúmat Bachus
ellen. ---- udot mit cselekszem én Fosztassék meg Bachus
Istenségétül -- ez nem elég: örûltessék ki az
halhatatlanok számábol -- még ez sem elég: vettessék az
gyarló halandósággal járó, inségek, és nyavalyák s
nyomorúságok alá, hogy ki az Isteneket minyáján meg vetette,
minyájoknak hatalma alá vettessék. Fügjön halandó
életének fonala a Párkák kezétül, és Rhadamantus
akarattyátul.
IV. Kmenet.
MARS. : Fölséges
Jupiter! KInek kezében forog Istenségem sorssa, kinek haragos
szne elõtt meg indul ég s föld, és reszket, mint a fagyos
KOcsonya, olvadnak a hegyek, Kõsziklák, mint a nap elõtt az
irós vaj, omlik széles e világ mint az ehes Czigánnak foga
alatt a meleg czipó! Látom a te Isteni szívednek, nagy föl
gyulladt tüze, és nagyobb ama tüzet okádó Ethna hegyénél,
de mind azon által nem engesztelhetettlen, mint a vörös
bajuczu embernek, haragod éllyen Bachus, és ûllyön Isteni
székében, a vagy ha eõ lesz dühös haragod prédája, Mars,
a hadi seregek Ura, Istene mégyen Bachussal egyenlõ
szerencséttlen sorsra -- Nemde nem jól tudod Fölséges
Jupiter, mely kemény és sulyos, és majd el viselhetettlenek
Marsnak reguláj, a ki nékem szolgáll, veréttékét, vérét,
életét áldozza az föl, de mind ezekre nézve nem voltak mind
eddig üressek Bellóna sátori, mert Bachus, a szíveket
látogató Isten gyakran látogatta Táborimat, vizsgálta a
szomoru, bátorétotta a félelmes szveket, eõ tartotta a
Verbungokat a forposztokat, az ébren álló Strásákat,
[p 0051] annyira hogy voltak Marsnak ez napig nem csak hiv
szolgái, hanem gyõzhetettlen Hectorja, Achillese is, azért,
ha eõtet az Istenek számábul ki veted egyszer s mind Marsat
is Istenségtül meg fosztod, azért --
JUPITER. : O
balgatag Mars! nagyobnak állítottam mind eddig Isteni
méltóságodat, mint sem hogy egy magával tehetettlen Istentül
fügjön -- igen sokat építtesz Bachusra, de visgáld meg
jobban a dolognak voltát, tapasztalni fogod, hogy Bachus többet
ártott, mint használt Istenségednek -- a kit a fegyver meg nem
rontott, Bachus boros pohara meg rontotta, kit a Láncsák, a
nyilak, a dárdák meg nem sebesítettek, meg sebesétette Bachus
-- nem tette, nem tette hid el vitézidet Bachus hanem vesztette.
Pldád legyen ebben Nagy Sándorod. - Ki nyitotta meg Troja
kapuit? KI döntötte le tíz esztendõkig ostromlott bástyáit?
Bachus a ki Trója lakosinak szemeit boros poharaival bézárta,
és ennek tulajdonéttod boldogságodat, - ha a bor adgya a
Vitéz és merész lelket, mért nem táplálta Tethis Achilles
csöcsömös gyermekségét boral, mért inkább az Oroszlányok
és vad disznók velejével? - Lūttad kinek kéred Jupiter
irgalmasságát.
BACHUS. : Csak igaz az, a melly ebnek
eczer veszett nevét költik, el kell annak veszni!
V.
Kimenet.
NEPTUNUS. : Hiszen igen nyakas Prokátorra
kapott Bachus -- had szollyak én is a ologhoz.
BACHUS. :
Néked kezték bizony -- Te paczal mosogató Isten, te is bele
kottyansz, az igasság könnyen talál pártfogót.
NEPTUNUS. : Helyessen szólottál -- hogy kapott tehát illy
gazság, mint Bachus, pártfogót?
[p 0052] BACHUS. : Ha
a te Istenséged illy pörben forogna, a Békákon kvül senki
részeden nem maradna.
NEPTUNUS. : Ha kötelességed te
megésmérnéd a békák között Te néked is mellettem kellene
szállanod, mert szintén kegyelmemtül függesz. A mi csekély
dicsõsséggel birsz, a viz által veszed, én élesztem a
szõlõ tõõt, én Termesztem, én nevelem annak gyümöltcsét
-- De ha Isteni méltóságodrul szollunk is, szolgám maradsz
Bachus.
BACHUS. : Ki tetszik, te öntözöd az én
sõlöimnek (sic) tövit és én vagyok szolgád.
NEPT. :
Még te Jupiter farábul ki nem estél, már én az arany
idõkben uralkodtam, hol a Bornak hire sem volt.
BACHUS. :
Régi eredeteddel én Neptunusom heában ditsekedel, ne az idõt
tekéncsük, hanem az erkölcset, és Természetedet - nemde nem
mene Hector is nagyobb dicsõsségre Attyánál Priámusnál?
NEPT. : Ha eredetemrõl halgatok is, meg mutattya más
felõl nagy vóltomat az, hogy anak Ura vagyok, a mi nélkül
szûkölködik maga is a Természet.
BACHUS. : Ugyan ez
jele rühes Uraságodnak - nem hallottad é? hogy a közös
Lónak turós a háta -- Cska annyi a te dicsõséged, mint a
Rongyva Vizének, hogy az Ujhelyi Vargák csávája nála
nélkül el nem lehet.
NEPT. : Ó Tengerek!
szenvedhetiteké Neptunus Isteneknek illy csúfját? Scilla és
Charybdis! miért nem tapasztallya Bachus e szempillantásban
kegyettlen dühösségteket? ime nem elégszik meg, hogy az
embereket barmokhoz hasonlóvá teszi, majd már az Isteneket is
Vargává változtattya.
BACHUS. : Mhû - igen hallik eb
ugatás menyországban, még eddig senkit sem barommá, sem
vargává nem tettem -- én nem azoknak ártok, a kiknek akarok,
hanem a kik akarják, ha pedig mind azokat az állatokat
[p 0053] kárhoztattni kellene a mellyek a rosszra
alkalmatottságot adnak: csak olcsad el a napot is, mert annak
a világosságával is sokan élnek a gonosságokra.
NEPTUN.
: Szokásán kívül élyessebben akar ma Bachus beszélleni,
nem tudom mi némõ Kaszkõhöz fente kopótyóját.
JUPITER. : Szokása az hattyúnak, hogy halála elõtt
természetén föllûl édesdeden énekel, a Bolondnak pedig hogy
eszére tér - érzi Bachus a kolbász bûzt.
BACHUS. ):
Tudom, bizon magad is hozzá kennéd horgas agyaraidat --
mingyárt töltetek Bassaris szolgámmal, de magam nem leszek
vendéged - Bassaris! Tölcs néki gyorsan friss kolbászt, had
egyék.
JUPITER. : SZádban szakasztom Bachus.
BACHUS. : Szakasztod bizon majd meg mondom mit.
NEPT. :
Felséges JUpiter! nékem is annyira meg piszkolta Istenségemet,
hogy még a Tengernek vizei sem mossák le -- bizonyossan meg
kostolta volna oldalát három ágú nyilam, hanem Istentelen
nyakasságát a te hatalmasabb markodban ajánlom.
BACHUS.
: Ebszenczia az eõ markában.