MIKES KELEMEN: MULATSÁGOS NAPOK. 0039


Mit kell hallanom. mondá nagy suhajtással dom fernánd, eröltetvén magát hogy az ágyában fel ülhessen. kövessed beszédedet nemes uesbi, és hozz viszá az életre. engemet. hogy én házas volnék. hogy én meg szegtem volna eleonorának ahitemet, oh leheté illyen gondolatot ki gondolni. eleonora még életben vagyon, és hiv. és lunlei ötet nem szereti. oh' boldog hartz. és kedves rabság. enékem ditsöségeseb mint ha ezer hartzot nyertem volna. dom fernánd olyan nagy buzgó szivel mondá mind ezeket. hogy nesbi a ki alig titkolhatá el köny hullatásit. tartsa attol. hogy a sebeinek meg ne ártana, uram oly örömel látom fel háborodot elmédet, hogy ezenel meg mondok mindeneket a fö tisztemnek. de ugy hogy magad is meg tsendesittsed elmédet. és mint hogy szereted eleonorát. tarsd meg magadot ö érette, lunlei pedig mind ezekröl. maga, többet mondhat néked mint én, de azt el mondhatom, és bizonyos is lehetz benne, hogy eleonora náladon kivül soha senkit sem szeretet. 5 Nem lehetet volna olyan orvoságot találni, a mely oly hirtelenségel használtatot volna. dom fernándnak mint ezek a szavai uesbinek. azonal kezdé érezni ujjulását, erejének. és tellyeségel magához térvén, el álmékodék az uesbi szavának hangján. és nagy figyelmeteségel nézvén reája. mondá néki, ugy tettzik hogy üsmérlek tégedet, amentöl többet hallom szodot. és reád nézek. annál inkáb ugy tettzik hogy láttalak. kérlek azért. nehagy ebben a kéttséges állapotban sokáig, hanem mond meg miképpen. és kitöl tudod mind azokot amiket mondasz. 5 kérlek uram én is tégedet mondá uesbi, ne kivánnyad hogy azt tselekedgyem a mit kivánsz töllem. ez ollyan titok. a melyet tsak lunleinek kel meg mondani, mindgyárt el megyek. és meg mondom néki szivednek kivánságát. és azon igyekezem hogy ide hozhassam hozád. erre helyéböl fel kelvén nagy siettségel mene eleonorához és Ivonhoz. akiknek elé beszéllé adolgot. ez a vitéz leány. aki oly nagy bátorságal. és vakmeröségel kereste anyiszor halált. tsak nem meg hala a uesbi beszédin, a keserüség. az öröm. a szeretet. és a szánakodás. oly igen tusakodának szivébe. hogy el ájulván. az Ivon. és a beátrix karjokra esék. tsak hamar magához térvén. eleiben adák [p 0040] néki. hogy nem kellene magát anyira el hagyni. látod vitéz Ivon mondá néki, pirulva. hogy valoságal aszony vagyok. Ivon erre nem felele, hanem tsak arra vigyáza hogy miben szolgálhason néki. viszá küldé uesbit dom fernand mellé. és meg hagyá néki. hogy mindeneket küldene el mellöle. olyan szin alat, hogy lunleinek. nagy beszéde volna véle. a mely az anglusokot tekénti, uesbi ezt véghez vivé, és meg jelenté dom fernándnak, hogy lunlei mindgyárt. oda érkezik. lunlei pedig Ivonal, a dom fernánd házában érkezvén mint egy reszketve, de mint hogy a hajokban lévö kis házacskák. nem világosak. azért dom fernánd is mindgyárt meg nem üsmérheté, ugyan öis kezdé el a beszédet mondván. vitéz lunlei. elötted látod azt. aki annyi tisztelettel és tsudálkozásal vagyon hozád. mint a menyi gyülölségel. és gyanakodásal volt. uesbi gondolom hogy meg mondotta néked az okát. hanem felejsd el amiben véthettem ellened, és mond meg az én kedves eleonorámnak, miben vagyon dolga. akiért kész voltam meg halni, és akiért kivánom eletemet. ezekre a kezét nyujtá. és lunlei közeleb menvén. hozája felelé néki. kedves dom fernandom. az igasságos dolog hogy viszá adgyam néked eleonorát. de miben legyen azö állapottya azt néked kell mondani., dom fernánd könnyen meg üsmervén a szavát. és nem kételkedvén abban hogy nem ö volna a dom valesco leánya. a kezét meg szoritá. és fel szoval mondá. eleonora. kedves éléonoram. ugyan magad vagyé az akit én ohajtok. ezeket a szokot szaszor el mondá. és nagy örömében, sirásában, soha sem tudta hogy mit mondgyon. de végtire azt akará meg tudni. hogy mitsada ( mitsada [mitsoda helyett.] ) szem fény vesztésböl lehet a. hogy lunlei egy személy legyen eleonorával. és száz féle kérdést teszen vala tölle egy szers mind.

Eleonora észre vévén. dom fernándnak minden tselekedetiböl., hozája valo nagy buzgo szeretetét., nem kételkedhetnék hüségében. keré is ötet nagy szeretettel. hogy tsendesitené meg magát. ne hogy valamely ártalmára légyen. és minek utánna Ivont bé mutatta volna neki, mint olyat. aki méltó volna ( volna [n - v-bõl javítva a sor elején, elválasztás után.] ) betsüleére. és meg üsmértette volna véle ( véle [v helyett más betût kezdett írni.] ) beátrixot. uesbi helyet, elé beszéllé néki minden historiáját., a melyért nagy szeretetben. és tsudálkozásba esék. dom fernánd is azután elé beszéllé hogy miket tselekedet azért hogy meg találhassa. és hogy montros a miket mondot volt nékie felölle. tsak arra valo [p 0041] volt. hogy ki vehesse belölle, hogy ha eleonora nem volnaé keze közöt, és mint hogy az eleonora nevére sokszor meg változtatta ábrázattyát. arra magyarázták. hogy ö rejtegetné. ugyan ezen okbol is gyülölte anyira lunleit. és kermet, de mint hogy anyi jót mondasz felölle, ketelenitetem ( ketelenitetem [Elsö t - n-bõl javítva.] ) betsülettel lenni hozája, és ha szinte ate jó erkölcsöd meg nemengedi is. hogy ugy tekintsem mint társamot, mind azon által ate hozád valo nagy szeretetem arra kénszerit. hogy tartsak olyan nagy érdemü embertöl. 5 De akár mint légyen. felfelé erre szerelmetesen eleonora. kermtöl nem félhetz. és noha semmiben sem akarom el mulatni a háláadoságot a melyel néki zartozom. de tsak rövid idö alat meg látod kedves dom fernándom, hogy eleonora tsak téged szerethet. és tsak tégedet is tud szeretni. Ivon azután dom fernand eleibe tévén adolgot a melyet követni kellene. dom fernand azt igen jonak találá, és meg ölelvén Ivont. ígazán valo barattságát igéré néki, Ivon azt is jovallá ( igéré néki, Ivon azt is jovallá azután, ) azután, hogy eleonora menne fel házában. ne hogy a hoszas beszélgetésért, mások valamely gyanoságban nevegyék. ez a két szeretö el válván egymástol. mind tsendesebbek valának. mind inkáb is szerték egymást. eleonora beatrixot Dom fernand mellet hagyá, és Ivonal együt. a maga házában mene. de az alat a hajo közelgetet buinos ayreshez. ( buinos ayreshez. [Esetleg hoz is olvasható; a tinta összefutott.] ) hogy pediglen el kezdgyék a fel tett dolgot. lunlei a vitézit ki küldé a szélyekre. és ót fel prédalák aparaszt embereket, etettzék mindeneknek., és igy tselekedtete egy nehány szor. hogy a vitézit ehez szoktassa, a ki is nagy dolgot gondolák tselekedni. egy szer atöbbi közöt, Ivon ki válogatá mind azokot, akiktöl ( akiktöl lehete ) lehete tartani., és el külde a szélyekre prédálni, ezek örömest ki szállának a hajobol., de a midön már jó távul voltanak a vas macskát. ( vas macskát. [c - s-bõl javítva.] ) fel vonatá, ugy a vitorlákot is. és buenos áyres ( buenos áyres [r - s-bõl javítva.] ) varosa felé indula. a kormányos a ki a hajot igazgattya. anglus lévén. és gyanakodván valamiröl, nem akara engedelmeskedni, Ivon egy pistolyt fogván. a fejiben löve. és a kormányt. egy irlándusnak adá. kezében, a ki ahoz igen jól tudot. és a többit a ki nyakaskodni akara az ánglusok közül. mind meg kötözteté. és spanyol Zászlot tétetvén fel. szerencsésen érkezének a buinos [p 0042] aires várossa mellé. dom valesco. aki mindenkor tsak arra vigyázot mikor valamely hajó érkezet. hogy halhason valamit dom fernand felöl. mint hogy pedig ö vigyázot a széllyeken; ugyan ö is mene leg elöbször meg visgálni a lunlei hajoját. de mint el tsudálkozék azon, hogy mind olyan embereket láta. akiket nem üsmért. és akik meg ölelték lábait néki. és kivált azon. hogy egy szép iffiu könyves szemekel tsokolgatná kezeit. 5 Nem tudván mire vélni mind ezeket figyelmetességel tekinti vala fökeppen ( fökeppen [föképpen-bõl javítva az ékezet áthúzásával.] ) azt az idegen szép iffiat, a kinek is tselekedetin meg eset vala a szive. a természet pedig jobban meg nyitván szemeit. és meg üsmérvén eleonorát. tsudálkozásában, és örömében nem tudá hogy mit tselekedgyék. meg ölelé leányát. és tsak nem egy oráig tartá ölelve, nem mondhatván egy szot is néki. mind azoknak. kik ót jelen valának. a szivek meg esvén rajta. senki sem szolhata. és minden várá mint lenne vége, ennek adolognak. végtire dom valesco magához térvén, mondá. eleonora kedves leányom. leheté a. hogy én tégedet ismét meg láttalak, ezeket a szokot halván mind azok. akik ( akik a kik ) a tenger parttyára gyülekeztenek volt, az eleonora nevet mindenek kezdék nevezni., és mindenek köszöntésére jövének. és mindenek részt vettek az dom valesco nagy örömében. a ki is a temérdek ( temérdek [d - k-ból javítva.] [...] eleonora után a hajojáig., ) sok nép közöt. nehezen mehet vala eleonora után a hajojáig., ahol akará az attyának elé beszélleni historiáját., a melyet olyan nagy észel, és szemérmetességel beszéllé elé, hogy dom válesco egy nehányszor félbe hagyatá véle ölelgetésével. és ditseretivel, de a midön meg mondá néki hogy viszá hozta volna dom fernándot, is. akor tellyes öröme lön.