MIKES KELEMEN: MULATSÁGOS NAPOK. 0039
Mit kell hallanom. mondá nagy suhajtással dom fernánd,
eröltetvén magát hogy az ágyában fel ülhessen. kövessed
beszédedet nemes uesbi, és hozz viszá az életre. engemet.
hogy én házas volnék. hogy én meg szegtem volna eleonorának
ahitemet, oh leheté illyen gondolatot ki gondolni. eleonora még
életben vagyon, és hiv. és lunlei ötet nem szereti. oh'
boldog hartz. és kedves rabság. enékem ditsöségeseb mint ha
ezer hartzot nyertem volna. dom fernánd olyan nagy buzgó szivel
mondá mind ezeket. hogy nesbi a ki alig titkolhatá el köny
hullatásit. tartsa attol. hogy a sebeinek meg ne ártana, uram
oly örömel látom fel háborodot elmédet, hogy ezenel meg
mondok mindeneket a fö tisztemnek. de ugy hogy magad is meg
tsendesittsed elmédet. és mint hogy szereted eleonorát. tarsd
meg magadot ö érette, lunlei pedig mind ezekröl. maga, többet
mondhat néked mint én, de azt el mondhatom, és bizonyos is
lehetz benne, hogy eleonora náladon kivül soha senkit sem
szeretet. 5 Nem lehetet volna olyan orvoságot találni, a mely
oly hirtelenségel használtatot volna. dom fernándnak mint ezek
a szavai uesbinek. azonal kezdé érezni ujjulását, erejének.
és tellyeségel magához térvén, el álmékodék az uesbi
szavának hangján. és nagy figyelmeteségel nézvén reája.
mondá néki, ugy tettzik hogy üsmérlek tégedet, amentöl
többet hallom szodot. és reád nézek. annál inkáb ugy
tettzik hogy láttalak. kérlek azért. nehagy ebben a
kéttséges állapotban sokáig, hanem mond meg miképpen. és
kitöl tudod mind azokot amiket mondasz. 5 kérlek uram én is
tégedet mondá uesbi, ne kivánnyad hogy azt tselekedgyem a mit
kivánsz töllem. ez ollyan titok. a melyet tsak lunleinek kel
meg mondani, mindgyárt el megyek. és meg mondom néki szivednek
kivánságát. és azon igyekezem hogy ide hozhassam hozád. erre
helyéböl fel kelvén nagy siettségel mene eleonorához és
Ivonhoz. akiknek elé beszéllé adolgot. ez a vitéz leány. aki
oly nagy bátorságal. és vakmeröségel kereste anyiszor
halált. tsak nem meg hala a uesbi beszédin, a keserüség. az
öröm. a szeretet. és a szánakodás. oly igen tusakodának
szivébe. hogy el ájulván. az Ivon. és a beátrix karjokra
esék. tsak hamar magához térvén. eleiben adák [p 0040]
néki. hogy nem kellene magát anyira el hagyni. látod vitéz
Ivon mondá néki, pirulva. hogy valoságal aszony vagyok. Ivon
erre nem felele, hanem tsak arra vigyáza hogy miben
szolgálhason néki. viszá küldé uesbit dom fernand mellé.
és meg hagyá néki. hogy mindeneket küldene el mellöle. olyan
szin alat, hogy lunleinek. nagy beszéde volna véle. a mely az
anglusokot tekénti, uesbi ezt véghez vivé, és meg jelenté
dom fernándnak, hogy lunlei mindgyárt. oda érkezik. lunlei
pedig Ivonal, a dom fernánd házában érkezvén mint egy
reszketve, de mint hogy a hajokban lévö kis házacskák. nem
világosak. azért dom fernánd is mindgyárt meg nem
üsmérheté, ugyan öis kezdé el a beszédet mondván. vitéz
lunlei. elötted látod azt. aki annyi tisztelettel és
tsudálkozásal vagyon hozád. mint a menyi gyülölségel. és
gyanakodásal volt. uesbi gondolom hogy meg mondotta néked az
okát. hanem felejsd el amiben véthettem ellened, és mond meg
az én kedves eleonorámnak, miben vagyon dolga. akiért kész
voltam meg halni, és akiért kivánom eletemet. ezekre a kezét
nyujtá. és lunlei közeleb menvén. hozája felelé néki.
kedves dom fernandom. az igasságos dolog hogy viszá adgyam
néked eleonorát. de miben legyen azö állapottya azt néked
kell mondani., dom fernánd könnyen meg üsmervén a szavát.
és nem kételkedvén abban hogy nem ö volna a dom valesco
leánya. a kezét meg szoritá. és fel szoval mondá. eleonora.
kedves éléonoram. ugyan magad vagyé az akit én ohajtok.
ezeket a szokot szaszor el mondá. és nagy örömében,
sirásában, soha sem tudta hogy mit mondgyon. de végtire azt
akará meg tudni. hogy mitsada ( mitsada [mitsoda helyett.] )
szem fény vesztésböl lehet a. hogy lunlei egy személy legyen
eleonorával. és száz féle kérdést teszen vala tölle egy
szers mind.
Eleonora észre vévén. dom fernándnak minden
tselekedetiböl., hozája valo nagy buzgo szeretetét., nem
kételkedhetnék hüségében. keré is ötet nagy szeretettel.
hogy tsendesitené meg magát. ne hogy valamely ártalmára
légyen. és minek utánna Ivont bé mutatta volna neki, mint
olyat. aki méltó volna ( volna [n - v-bõl javítva a sor
elején, elválasztás után.] ) betsüleére. és meg
üsmértette volna véle ( véle [v helyett más betût kezdett
írni.] ) beátrixot. uesbi helyet, elé beszéllé néki minden
historiáját., a melyért nagy szeretetben. és tsudálkozásba
esék. dom fernánd is azután elé beszéllé hogy miket
tselekedet azért hogy meg találhassa. és hogy montros a miket
mondot volt nékie felölle. tsak arra valo [p 0041] volt. hogy
ki vehesse belölle, hogy ha eleonora nem volnaé keze közöt,
és mint hogy az eleonora nevére sokszor meg változtatta
ábrázattyát. arra magyarázták. hogy ö rejtegetné. ugyan
ezen okbol is gyülölte anyira lunleit. és kermet, de mint hogy
anyi jót mondasz felölle, ketelenitetem ( ketelenitetem [Elsö
t - n-bõl javítva.] ) betsülettel lenni hozája, és ha
szinte ate jó erkölcsöd meg nemengedi is. hogy ugy tekintsem
mint társamot, mind azon által ate hozád valo nagy szeretetem
arra kénszerit. hogy tartsak olyan nagy érdemü embertöl. 5
De akár mint légyen. felfelé erre szerelmetesen eleonora.
kermtöl nem félhetz. és noha semmiben sem akarom el mulatni
a háláadoságot a melyel néki zartozom. de tsak rövid idö
alat meg látod kedves dom fernándom, hogy eleonora tsak téged
szerethet. és tsak tégedet is tud szeretni. Ivon azután dom
fernand eleibe tévén adolgot a melyet követni kellene. dom
fernand azt igen jonak találá, és meg ölelvén Ivont.
ígazán valo barattságát igéré néki, Ivon azt is jovallá
( igéré néki, Ivon azt is jovallá azután, )
azután, hogy eleonora menne fel házában. ne hogy a hoszas
beszélgetésért, mások valamely gyanoságban nevegyék. ez a
két szeretö el válván egymástol. mind tsendesebbek valának.
mind inkáb is szerték egymást. eleonora beatrixot Dom fernand
mellet hagyá, és Ivonal együt. a maga házában mene. de az
alat a hajo közelgetet buinos ayreshez. ( buinos ayreshez.
[Esetleg hoz is olvasható; a tinta összefutott.] ) hogy
pediglen el kezdgyék a fel tett dolgot. lunlei a vitézit ki
küldé a szélyekre. és ót fel prédalák aparaszt embereket,
etettzék mindeneknek., és igy tselekedtete egy nehány szor.
hogy a vitézit ehez szoktassa, a ki is nagy dolgot gondolák
tselekedni. egy szer atöbbi közöt, Ivon ki válogatá mind
azokot, akiktöl ( akiktöl lehete ) lehete tartani., és
el külde a szélyekre prédálni, ezek örömest ki szállának
a hajobol., de a midön már jó távul voltanak a vas macskát.
( vas macskát. [c - s-bõl javítva.] ) fel vonatá, ugy a
vitorlákot is. és buenos áyres ( buenos áyres [r - s-bõl
javítva.] ) varosa felé indula. a kormányos a ki a hajot
igazgattya. anglus lévén. és gyanakodván valamiröl, nem
akara engedelmeskedni, Ivon egy pistolyt fogván. a fejiben
löve. és a kormányt. egy irlándusnak adá. kezében, a ki
ahoz igen jól tudot. és a többit a ki nyakaskodni akara az
ánglusok közül. mind meg kötözteté. és spanyol Zászlot
tétetvén fel. szerencsésen érkezének a buinos [p 0042]
aires várossa mellé. dom valesco. aki mindenkor tsak arra
vigyázot mikor valamely hajó érkezet. hogy halhason valamit
dom fernand felöl. mint hogy pedig ö vigyázot a széllyeken;
ugyan ö is mene leg elöbször meg visgálni a lunlei hajoját.
de mint el tsudálkozék azon, hogy mind olyan embereket láta.
akiket nem üsmért. és akik meg ölelték lábait néki. és
kivált azon. hogy egy szép iffiu könyves szemekel tsokolgatná
kezeit. 5 Nem tudván mire vélni mind ezeket figyelmetességel
tekinti vala fökeppen ( fökeppen [föképpen-bõl javítva az
ékezet áthúzásával.] ) azt az idegen szép iffiat, a kinek
is tselekedetin meg eset vala a szive. a természet pedig jobban
meg nyitván szemeit. és meg üsmérvén eleonorát.
tsudálkozásában, és örömében nem tudá hogy mit
tselekedgyék. meg ölelé leányát. és tsak nem egy oráig
tartá ölelve, nem mondhatván egy szot is néki. mind azoknak.
kik ót jelen valának. a szivek meg esvén rajta. senki sem
szolhata. és minden várá mint lenne vége, ennek adolognak.
végtire dom valesco magához térvén, mondá. eleonora kedves
leányom. leheté a. hogy én tégedet ismét meg láttalak,
ezeket a szokot halván mind azok. akik ( akik a kik ) a tenger
parttyára gyülekeztenek volt, az eleonora nevet mindenek
kezdék nevezni., és mindenek köszöntésére jövének. és
mindenek részt vettek az dom valesco nagy örömében. a ki is
a temérdek ( temérdek [d - k-ból javítva.] [...] eleonora
után a hajojáig., ) sok nép közöt. nehezen
mehet vala eleonora után a hajojáig., ahol akará az attyának
elé beszélleni historiáját., a melyet olyan nagy észel, és
szemérmetességel beszéllé elé, hogy dom válesco egy
nehányszor félbe hagyatá véle ölelgetésével. és
ditseretivel, de a midön meg mondá néki hogy viszá hozta
volna dom fernándot, is. akor tellyes öröme lön.