MIKES KELEMEN: MULATSÁGOS NAPOK. 0013
Hétfö.
A honoria törvénye szerént. tizen egy ora
felé. az egész társaság az ebédlö palotára gyülekezék.
és a még ( a még [g - elõbbi k-ból? javítva.] ) ebédhez
le ülének. ki ki elé beszéllé, hogy miképpen töltötte
volna el az idöt. a ferfiak elé beszéllék vadászattyokot
honoriánok, a kis aszonyok pedig ki ki a maga mátkájának meg
mondá hogy miben foglalatoskodot, mi ma eleget varottunk,
olvastunk. mondá a jó kedvü hilária. de nevettünk is. mert
az ablakrol láttuk. hogy julius leg utollyára ment ki vadaszni.
és leg elöbször jött haza. azért semmit nem is hozot. talám
félt a bübntetéstöl ha a tizen egy orát el mulattya. julius
kedvesen halgatván ahilaria tréfáit. kezdé magát
mentégetni. de félben kelleték hagyni, mivel asztalhoz
ülének
Három orakor pedig a hilária törvénye szerént az
egész társaság a kertbe gyülekezék. és a szöllö lugosok.
a pásitra szönyegeket teritének. és elegyesen kerekben (
kerekben [kerékben-bõl javítva az ékezet áthúzásával?]
) le ülének. és hilária mondá, nem tsak a nagy országos
dolgokra, de még a mulattságra is kel törvényt szabnom. mint
hogy már törvény tsinálonak tettenek, atörvény pedig abbol
áll, hogy a ki ajátékot el veszti, annak zálogot kell adni;
és addig ( addig ki nem adgyák az zálogat. ) ki nem
adgyák az zálogat. a még azt egy szép historiával. ki nem
válttya. erre a férfiak reá állának, de a kis aszonyok egy
kevesé vonogatni kezdék magokot. de azok is reá állának..
A játékot el kezdvén. ugy esék. hogy leg elöbször
octavius veszté el, a zálogot pedig a mátkájának.
Constantiának kelleték adni: ennek mindenik örüle hogy ö
vesztette volna el, tsak az egy Constantia mint egy szánta egy
kevesé octaviust, octavius pedig azt semminek tartván. minden
halogatás ( halogatás [t - s-bõl javítva.] ) nélkül igy
kezdé el.
[p 0014] AZ ELEONORA DE VALESCO. HISTORIÁJA
Minek utánna Cromvel. ez az usurpator. meg erösitette volna
hatalmát. az ö urának. az angliai királynak elsö károlynak
halálával, minden tehettségivel azon volt hogy a
szomszédságában lévö országok tölle tarttsanak, és hogy
hasznára fordithassa a franczia, és az austriai ház közöt
valo haboruságot, és az alat a még ezen két monárkának a
követtyeket kik londinumban valanak szép reménségek alat
biztatá, és elhiteté., akik is azon valának, hogy ötet, a
magok részekre fordithassák, ö az alat olyan dolgokrol
gondolkodot, a melyeket azok meg nem tudhatták, de söt még
Cromvel anyira kedvezet a spanyol követnek.,és olyan
igéreteket tett néki, hogy azt gondolák., hogy egy követ sem
lészen nyerteseb nálánál. de az ígeretit meg nem erösitté
néki. 5 De azonba Cromvel alatomban. hatvan hadi hajot
készitete. és azokot meg raká nyolcz ezer emberel. mind
olyanokal. kik ö alatta sokszor gyözedelmesek voltanak, ez a
hadi készület az egész auropát nagy gondba hozá, a
spanyolokon kivül, akiket el amitotta volt. a Cromvel szines
baráttsága, de mely igen el álmélkodának ahiren. a midön
meg tudák. hogy ennek a flottának, a kinek vicé admiralisa
pen, a kánária szigetéhez kellene gyülekezni, és hogy a
barbádos szigetében. még két ezer embert kell fel venni.,
akkor észre vévék a cromvel tsalárdságát., és által
láták, hogy ámérikában valamely eröségeket akarna el
venni. 5 Erre valo nézve nagy siettségel küldének posta
hajokot, kik hirt adnának mindenüt az eröségekben, és ezek
ollyan szerencsések valának hogy elöb érkezének amérikában
mint sem az anglus hajok, az anglusok pedig sok helyt ki
szállának, de sohult nyertesek nem lehetének. a spanyolok
mindenütt olyan készen várták, és oly vitézül viselték
magokot,. hogy az ellenség látván hogy semmit sem nyerhetne
rajtok. a jámbor szigetére menének, és meg vevék a port
rojál nevü eröséget. ugyan ezen szigetben., a buenos ayres
nevü város mellet egy spanyol urnak, dom bernardo válesconak
a házát fel prédálák. és szerencsétlenségére, az ö
leánya Eleonora de valesco ót találkozék, egy nehány
tselédivel együt. akiket meg ölték, vagy rabbá tették az
ánglusok