MIKES KELEMEN: TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK ÉS MISSZILIS LEVELEK. 0229


[139.]

fetislán 26 aug. 1738.

kedves néném. a kegyelmed parancsolattyára orsovát meg vevök, már most nem berdot, hanem allát kiáltanak bene., ez a változás eszerént mene végben. a komendans látván hogy avezér tellyeségel el nem szálana alolla, valamég meg nem venné: azt is láta hogy az ágyuk az kö falakon igen sok ajtokot tsinálnának minden nap. de leg inkáb a vivé a fel adásra, hogy a hada igen betegeskedet. mer a sok nyoghatatlanságon kivül, asziget igen egéségtelen, tegyük ehez azt is, hogy a vezér ki kiáltatta volt. hogy a ki ostromra megyen. annakhuszon ött tallérja leszen. erre valo nézve. sok száz jantsár iratá fel magát. az illyen hirt ha meg vitték avárban. gondolkozhatak a fel adásrol., a komendáns ( a komendáns meg izené ) meg izené 12 dik avezérnek. hogy küldene valakit hozája, akivel végezhesen a vár feladásárol. a vezér ibrahim effendit küldé, aki is mindeneket el végezvén, 15dik a komendans a vezérhez jöve, nagy tisztelet5tel fogadá: és avezérnek. a várat fel adá; ( fel adá; aki ) aki is ajándékal botsáttá viszá, ugyan [p 0230] azon anapon ajantsárok el foglalák a várnak egyik kapuját. a még egészen kitakarodik a német belölle. ugyan azon estve meg lövék örömét a táboron, a mi hadunk máris kez oszlani. és talám tsak mi maradunk avezérel, az idén nem is tart továb a hadakozás, ami dolgunknak is tsak hamar vége lesz. avezér azt izené tegnap a fejdelemnek., hogy készüllyön mert 30 ezer emberel, temes vár felé mehet, ma pedig meg izené, hogy nem is kel erdélyröl gondolkodni. hanem arol,. hogy véle vidin felé menyünk, az Isten meg oltalmazta édes hazánkot arablástol., elég ahogy, holnap innét meg indulunk. és el hadgyuk a fekete, szalmával, földel. füvel, fövényel elegyesen sült kenyeret avezér meg igérte hogy az uton szemben lesz a fejdelemel. meg lásuk. ezel maradok kegyelmednek. ( kegydk. )

[140.]

vidin. 1. 7bris 1738.

Már most bizvást elmondhattyuk. hogy vége vagyon a komédiának, és a theátrumrol betsületesen le szálitának., és a vezér minden Ceremonia nélkül fel ada rajtunk, perditio ex te Izrael. az elmult holnapnak a 27 dik napján, fetislánt ( [Íráshiba:] festislánt ) el hagyok és a vezér után menénk vidin felé. igen kevés had volt velünk; a vezér meg izente volt, hogy az utban szemben lesz a fejdelemel; a vezér mint hogy mindenkor elöttünk indult meg, kilentz ora tájban meg szállot ebédelni, nékünk pedig azt mondották volt, hogy ebéd után. szemben lesz a fejdelemel., ( fejde., [Így!] ) azert utánna sietünk. hogy az ebédgye után. a helyre érkezhesünk, de mint hogy avezérnek semmi szándéka nem volt hogy velünk szemben legyen, azért tsak hamar ebédelt, és a midön látta hogy közelittünk sátorához, fogja magát, a hintojában ül. és el megyen elölünk., emár nem volt tréfa, azután azt mondták, hogy vidinnél lesz a szemben valo létel., a vezér vidinhez érkezvén. sokal elöttünk. már sátorok alat volt. az egész udvaraval. a midön miis közeliténk ( közelitenénk [i - e- bõl jav.] ) a sátookhoz, azt izenik, nekünk, hogy most nem lehet szemben velünk, mert roszul vagyon hanem, hanem tsak tarttsuk a ló száját. a szálló helyünkre. a mely a duna parton volt varoson tul. erre tsak le sütök a fülünköt, látván hogy mitsoda durván bánnak velünk, mitsoda változás. ennek elötte egy nehány [p 0231] holnapal. nagy pompával vittek bé vidinben, most pediglen még a városon sem akartak keresztül vinni bennünket, hanem a városon kivül kivül a kertek közöt kelleték sokat kerülni, végtire a szállo helyre érkezénk, és it sátorok alat vagyunk tsak magunk, mint a szam ki vettettek. 29 dik érkezénk ide, már ezután, a fejdelem sem fogja mondani. szokása szerént. hogy nagyob betsülettel vagyon hozám a porta. mint az atyámhoz volt; ma ebéd után azt izenék hogy a fejdelem szemben lehet avezérel tsak menyen hozája, de egy kevés idö mulva ismét azt izenék. hogy nem lehet. mert a feje fáj. nem akarásnak nyögés avége. tegnap pedig innét jó regel meg indula, az egész udvarával; és ide hagya bennünket., már itt meddig leszünk, télre hová visznek. Isten tudgya, de azt tudgyuk hogy a fejdelemnek ( fejdk ) azegéssége igen rosz renden vagyon, soha nem is volt egésséges a miolta ebben az országban jött de kivált egy darab idötöl fogvást igen sárgodik; a harag pedig igen árt egésséginek, jó egésséget kivánok kegyelmednek ( kegydk. )

[141.]

vidin 4 8bris 1738. ( [Keltezés:] 1738. [a kéziratban nyilván tévedésbõl] 1739. )

E sem igen nagy vigasztalásra valo level lészen, se semmi hirt nem irhatok a nénémnek., ( néném nek., ) mit is irhatnék mikor senki felénk sem jö; mint ha tsak mi volnánk török országban, ami taborunk elég hoszu, de igen keskeny. vagyunk mindenestöl más fél százan., de most minden orán fö nélkü, maradunk., mert a fejdelem ( fejd. ) igen rosz állapotban vagyon. szüntelen valo forroságban, az ábrázattya vész, a teste vastagodik. enem jó. de ö a felöl tsak mulatná magát havolna kivel, és mivel, és tsak örömest el akarná titkolni nyavalyáját., orvosságot nem veszen. ha nem a ki valo járásal akarná magát meg gyogyitani. a minap a borbélyok. és a doktorok tanátsok ellen hajora üle, és mesze le mentünk a dunán, de a mikor visza jöttünk kettzeris el ájult. nem is gondoltuk. hogy életben érkezék ( érkezék [Javítva: érkezünkbõl.] ) haza, négy embernek kelletet a hajobol ki venni. és asátorban vinni, a nyavalyának nyughatatlansága miat, ( miat, [a - á-ból javítva az ékezet áthúzásával.] ) már egy nehány naptol fogva a sátorát mesze verette a töbitöl. de ótt sem maradhatot, [p 0232] hanem a mi sátorunk mellé vettetet ágyat. estig ótt feküt, estve a maga sátorában viszá akarván menni maga nem mehetet. hanem négyen vitték., a mint vitték volna el ájult. én azt gondoltam hogy meg holt, és a liáltásomra magához tért, az oltátol fogvást mind nagyobodik rajta a forro hideg. ( hideg, [e - é- bõl javítva az ekezet áthúzásával.] ) a hus mint egy hull rolla, de a harag el nem hagya. a melyet mind a természetnek kel tulajdonitani. mind pedig annak. hogy nehéz néki hogy ollyan állapotban láttya amagát lenni, minékünk készülnünk kel, a vezér egy agát küldöt ide, hogyhajokot rendellyen, mert a dunán megyünk le oroszcsikig. onnét tsernavodára telelni. ket nap mulva meg indulunk, azért a leveleket arra kel igazgatni. és azegéségre vigyázni. 5 [142.]

oroszcsik: 14 8bris 1738.

It vagyunk tehát. mint hogy ismét irok, anyi sok irtoztato veszedelmek közöt is. de a nemes vér. vagy veszt vagy nyér. de probál, mind azon által ide érkezénk, szerencsésen. hol az ellenség hátán, ( hátán, hol [hol: fölé írva.] ) hol egy nehány ezer közöt kelletet el jönünk, de még is borbélyra nem volt szükségünk. meg kel tehát mondani azt a nagy veszedelme, nem nagy veszedelemé a midön anyi sok ezer viza közöt kelletet el mennünk. hát ha fel forditották volna a hajonkot. elég a hogy ezen holnapnak a 6dik napján mind hajora ( hajora <ülénk.> ülének ) ülének a bujdoso urak, ugy mint, Csáki ur.zai urfi, Ilosvai, pápai, dászti, ez olasz. pázumány uraimék. és magam, afejedelmet ( afejedel met ) pedíg igen nyomorult állapotban tevék a hajoban. és nem akará. hogy egyikünkis lenne véle a hajojában, a melyet mi nem igen bántunk. mert nagyob mulattságal vittük végben a vizi utunkot a bizonyos a dunán le menni. mert minden két ora mulva nagy szép szigetekre találtunk, és némelykor meg lehetös városok mellet mentünk el. a városok pedig mind török ország részin vannak, a hires nicápoly a többi közöt volna leg szeb. de igen ocsmány helyre vagyon épitve, a városal által ellenben [p 0233] szakad a dunában az édes olt vize, tsak azt sem láthattam suhajtás nélkül., mert olyan édes hazábol foly ki, a honnét 31 esztendötöl fogvást vagyok ki rekesztve., mint hogy veszedelmes volna éttzaka járni., azért minden estve ki kötöttünk valamely sziget mellé. gyakorta a sziget parton, ( parton, tsak ) tsak a tormához kötötték a hajot. mert olyan vastag gyükerek vannak, mint a szekér rudgya. ha meg reszelik sárga. és jó, ha mindgyárt eszik. de izetlen. ha egy keveset áll. reszelve. vér ontás is volt. mert ki vált., ( mert kivált: [Fölösleges ismétlés.] ) havasföldbe részin valo szigetekben, tsak nem mindenütt találni sertéseket, vadok vagy szelidek nem tudom, mert azok örökké a szigetekben laknak tsak magok, talám gazdájok is lehet elég hogy, egy szigetben kettöt meg öltünk., jól laktunk. meg bennek tartot, de menyi átokal ettük. mert a fö hajosunk török volt. eleget mondotta. hogy meg szeplösitettük a hajoját. mi azt tsak nevettük, õ néki pedig tsak kelletet nyelni a siros füstöt, a mitsoda jó muszulmán volt. talám el is adta azután ahajoját, azért hogy tisztátalanná lett volt a diszno hustol. tegnap ugy mint 13 dik ide érkezénk szerencsésen Istennek hálá. a fejdelem már ide érkezet volt, igen nyomorult állapottyában, innét már tsak hamar tsernavodára megyünk ezel maradok.