MIKES KELEMEN: TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK ÉS MISSZILIS LEVELEK. 0063


[40.]

rodosto. 1. jan. 1721.

polatéti, látod édes néném. hogy már jonapot is tudok mondani görögül, de tudgyaé kéd hogy ma micsoda nap vagyon; tudgyaé kéd, hogy ma nekem köszöntö levelet kel irni. én pedig meg hajtván mind a két térdemet, kivánom édes néném. szivesen hogy az Isten. lelki. és testi áldását adgya kédre. az az. hogy bé tölttse a kéd szivit malaszttyával, és egésséget adgyon kédnek, ugyan jók vagyunk mi édes néném. mi egymást csak két szoval. köszönttyük. azt a két szót mindenkor el kiséri a mi szivünk, mi azal bé érjük, s' többet nem kivánunk., nem ugy mint bercsényiné. aki azt szeretné. hogy két oráig tartana a sok minden féle kivánság, már ( már azt ) azt meg szokta, én pedig el nem hagyatom véle. noha tiz szóbol állot a mái köszöntésem, hát még mennyit nevettünk a kajdacsiné köszontésin. az urat nagy térd hajtásal köszönti. hogy sok uj esztendö napokot kivánok. Nagyságodnak. ( Nagydnak. ezt a mostani [?] uj esztendöt ) ezt a mostani uj esztendöt pedig az Isten meg ne engedgye nagyságodnak ( nagydk ) el tölteni itt. hanem maga hazájában. és igy bercsényi uram el nem tölti ezt az esztendöt. hogy ha csak hazájában nem megyen. annak pedig nem látom modgyát. ( modgyát. [t - d-bõl jav.] ) nem tudom ha nálunk szokásé. ma egymást meg ajándékozni. mert francziában az igen szokás. ót a királyt. urat, szegényt. aszszonyt. leányt. egy szoval. minden ajándékot ád egymásnak, ha egyebet nem adhat is. de csak egy gombos tött is ád. kédtöl pedig egyéb ajándékot nem kivánok hanem hogy ebben az esztendöben is ugy szeressen kéd. mint az el multban. aztot pedig ne kivánnya kéd. hogy jobban szeressem kédet. mert ha csak fél lottal többet nyomna a szeretet, töb volna az atyafi szeretetnél. láttya hát kéd. mint szeretem kédet ugy szeretlek édes néném, mint a káposztát. de ebben az esztendöben igen igen kel vigyázni az egésségre.

[p 0064] [41.]

rodosto. 9. 7bris 1721.

szép dolog a háláadatlanság., már egy nehány levelemre. nem vehetek választ. még is ( még is kéd ) kéd panaszolkodik., arendes dolog. énnekem kellene kigyot. békát. kiáltanom kédre. még is kéd ir ollyan haragos és tüzes levelet nekem, hogy ugyan szikrádczot a midön olvastam. meg haragut hérmán. kövér ludat kiván, ne haragudgyunk édes néném. kéd is felejttse el. én is el felejtem. de lehetetlen hogy meg ne irjam a mit gondolok. ha szinte ujontában fel lobbasztom is azt az édes haragot. mert egész gyönyörüség nékem. a kéd haragos levelit olvasno. hogy még annál inkáb kellene kédet szeretni. ha lehetne; édes néném azt már régen tudgya kéd, hogy bercsényi urfi innet el repült hajon. még juliusban. viszen magával, mint egy három száz katonát. annak a fele magyar. de a más fele Isten tudgya hány féle nemzet; talám magok sem tudnák meg ( tudnák meg mondani., ) mondani., elég a hogy már néki régyimentye vagyon akinek pedig ót regyimentye vagyon. a már az elö menelteknek az elsö grádicsára lépet. köképpen az idegenek közül, akis esterházi is el ment, akinek is az attya már egynehány holnapja hogy itt vagyon, én azt mondom feleségestöl, mások. azt mondgyák hogy nem feleségestöl. a mi papjaink azt mondgyák. hogy az eszterházi urnak ugy vagyon a ( a [Beszúrás.] ) házasága, valamint a samaritána aszszonynak., a kinek azt mondá a kristus, hid ide az uradot. az aszszony meg vallá hogy nem volna ura, mert akivel akor lakot. nem vala valoságos ura. azért a papok is azt mondgyák. hogy eszterházi urnak. nem valoságos felesége az, akivel lakik, ( lakik, [Sorvégen:> la, [az új sor elején:] lakik, ) csak egy két szoval meg mondom kédnek. hogy miben vagyon adolog. eszterházi ur. ( ur. ebben ) ebben az országban jövén atöb urakkal lengyel országbol. a felesége mellet volt egy lengyel leány. akit egy tót nemes ember szolgájának férhez adta. a felesége meg halván, és alengyel aszszonyra igen vágyván, erövelé; vagy jó kedviböl, nem tudom, de az urátol el választatta, és azután papok elött meg esküvék véle. magának elvette. és azolta mint házasok ugy élnek. a mi papjaink. mind az elválasztást, mind az elvételt, az egyházi törvényel ellenkezönek tarttyák., azt a papok lássák. ök ahoz többet tudnak nálamnál én azt nem visgálom. jóé, [p 0065] nem jóé aházaságok. elég ahogy az idöt el töltöm ( el töltöm ) nálok, ök lássák atöbbit. az asszony. elegendö szép. igen szép termetü. iffiu, és a mulattságot szsreti. nekünk illyen kel, az unadalmas rodostora, a lengyel tánczot el. jártam mar egy nehányszor véle magyarul is tud keveset; azt el mondhatni felölle hogy emberség tudó aszszony, és el nem unom magamot amikor véle vagyok, azt tudgya meg kéd, hogy forgács ur. el hagya bennünket. nem tudom ha az ide valo lakást untaé meg, vagy bercsényi ural nem lakhatot egy városban, lehet hogy mindenik okozta. az elmenetelét; lengyel országban akar lakni, nekem ugy tettzik hogy illendöb lett volna atöbbivel itt szenvedni, mivel semmi rovidsége nem volt., de ki ki a maga kádgyárol dézmál., az el mult holnapban, mi ismét a savanyu viznél voltunk; ugy látom hogy mindenkor el megyünk oda annak idejében. én ugyan nem bánom. mert még is telik az idö. ugyan idö töltésért is ment volt a fejedelem egy török urhoz. a ki kerte vala a fejedelmet hogy menne. hozája. mivel ót igen szép vadászo hellyek vannak, a joszága õt mely föld ide. de sak két nap maradhattunk ót, addig is a sátorok alol ki nem buhatot az ember. a sok esö miat., soha nem láttam volt bialokal halászni. csak ót. a ház melet egy tó lévén, abban vagy huszig valo bialokot hajtottak. és azokal egészen fel kevertették atót. és a sárbol a kezekel ( a sárból a kezekel ) vonták ki az emberek a sok halat, nem lehetet uszni a szegény halnak. a sáros vizben. török halászat. én valami itt történik. mindenröl számot adok kédnek. csak ne haragudgyék kéd. és csak az egésségre vigyázzon., többet is irnék. de ebédre dobolnak, és a hajos meg indul ebéd utan. azért maradok és leszek. a kéd leg kedveseb. és drágáb attyafia