MIKES KELEMEN: TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK ÉS MISSZILIS
LEVELEK. 0063
[40.]
rodosto. 1. jan. 1721.
polatéti, látod édes
néném. hogy már jonapot is tudok mondani görögül, de
tudgyaé kéd hogy ma micsoda nap vagyon; tudgyaé kéd, hogy ma
nekem köszöntö levelet kel irni. én pedig meg hajtván mind
a két térdemet, kivánom édes néném. szivesen hogy az Isten.
lelki. és testi áldását adgya kédre. az az. hogy bé
tölttse a kéd szivit malaszttyával, és egésséget adgyon
kédnek, ugyan jók vagyunk mi édes néném. mi egymást csak
két szoval. köszönttyük. azt a két szót mindenkor el
kiséri a mi szivünk, mi azal bé érjük, s' többet nem
kivánunk., nem ugy mint bercsényiné. aki azt szeretné. hogy
két oráig tartana a sok minden féle kivánság, már (
már azt ) azt meg szokta, én pedig el nem hagyatom véle.
noha tiz szóbol állot a mái köszöntésem, hát még mennyit
nevettünk a kajdacsiné köszontésin. az urat nagy térd
hajtásal köszönti. hogy sok uj esztendö napokot kivánok.
Nagyságodnak. ( Nagydnak. ezt a mostani [?] uj esztendöt
) ezt a mostani uj esztendöt pedig az Isten meg ne engedgye
nagyságodnak ( nagydk ) el tölteni itt. hanem maga
hazájában. és igy bercsényi uram el nem tölti ezt az
esztendöt. hogy ha csak hazájában nem megyen. annak pedig nem
látom modgyát. ( modgyát. [t - d-bõl jav.] ) nem tudom ha
nálunk szokásé. ma egymást meg ajándékozni. mert
francziában az igen szokás. ót a királyt. urat, szegényt.
aszszonyt. leányt. egy szoval. minden ajándékot ád
egymásnak, ha egyebet nem adhat is. de csak egy gombos tött is
ád. kédtöl pedig egyéb ajándékot nem kivánok hanem hogy
ebben az esztendöben is ugy szeressen kéd. mint az el multban.
aztot pedig ne kivánnya kéd. hogy jobban szeressem kédet. mert
ha csak fél lottal többet nyomna a szeretet, töb volna az
atyafi szeretetnél. láttya hát kéd. mint szeretem kédet ugy
szeretlek édes néném, mint a káposztát. de ebben az
esztendöben igen igen kel vigyázni az egésségre.
[p 0064]
[41.]
rodosto. 9. 7bris 1721.
szép dolog a
háláadatlanság., már egy nehány levelemre. nem vehetek
választ. még is ( még is kéd ) kéd panaszolkodik.,
arendes dolog. énnekem kellene kigyot. békát. kiáltanom
kédre. még is kéd ir ollyan haragos és tüzes levelet nekem,
hogy ugyan szikrádczot a midön olvastam. meg haragut hérmán.
kövér ludat kiván, ne haragudgyunk édes néném. kéd is
felejttse el. én is el felejtem. de lehetetlen hogy meg ne irjam
a mit gondolok. ha szinte ujontában fel lobbasztom is azt az
édes haragot. mert egész gyönyörüség nékem. a kéd haragos
levelit olvasno. hogy még annál inkáb kellene kédet szeretni.
ha lehetne; édes néném azt már régen tudgya kéd, hogy
bercsényi urfi innet el repült hajon. még juliusban. viszen
magával, mint egy három száz katonát. annak a fele magyar.
de a más fele Isten tudgya hány féle nemzet; talám magok sem
tudnák meg ( tudnák meg mondani., ) mondani., elég a
hogy már néki régyimentye vagyon akinek pedig ót regyimentye
vagyon. a már az elö menelteknek az elsö grádicsára lépet.
köképpen az idegenek közül, akis esterházi is el ment,
akinek is az attya már egynehány holnapja hogy itt vagyon, én
azt mondom feleségestöl, mások. azt mondgyák hogy nem
feleségestöl. a mi papjaink azt mondgyák. hogy az eszterházi
urnak ugy vagyon a ( a [Beszúrás.] ) házasága, valamint a
samaritána aszszonynak., a kinek azt mondá a kristus, hid ide
az uradot. az aszszony meg vallá hogy nem volna ura, mert akivel
akor lakot. nem vala valoságos ura. azért a papok is azt
mondgyák. hogy eszterházi urnak. nem valoságos felesége az,
akivel lakik, ( lakik, [Sorvégen:> la, [az új sor elején:]
lakik, ) csak egy két szoval meg mondom kédnek. hogy miben
vagyon adolog. eszterházi ur. ( ur. ebben ) ebben az
országban jövén atöb urakkal lengyel országbol. a felesége
mellet volt egy lengyel leány. akit egy tót nemes ember
szolgájának férhez adta. a felesége meg halván, és alengyel
aszszonyra igen vágyván, erövelé; vagy jó kedviböl, nem
tudom, de az urátol el választatta, és azután papok elött
meg esküvék véle. magának elvette. és azolta mint házasok
ugy élnek. a mi papjaink. mind az elválasztást, mind az
elvételt, az egyházi törvényel ellenkezönek tarttyák., azt
a papok lássák. ök ahoz többet tudnak nálamnál én azt nem
visgálom. jóé, [p 0065] nem jóé aházaságok. elég ahogy
az idöt el töltöm ( el töltöm ) nálok, ök
lássák atöbbit. az asszony. elegendö szép. igen szép
termetü. iffiu, és a mulattságot szsreti. nekünk illyen kel,
az unadalmas rodostora, a lengyel tánczot el. jártam mar egy
nehányszor véle magyarul is tud keveset; azt el mondhatni
felölle hogy emberség tudó aszszony, és el nem unom magamot
amikor véle vagyok, azt tudgya meg kéd, hogy forgács ur. el
hagya bennünket. nem tudom ha az ide valo lakást untaé meg,
vagy bercsényi ural nem lakhatot egy városban, lehet hogy
mindenik okozta. az elmenetelét; lengyel országban akar lakni,
nekem ugy tettzik hogy illendöb lett volna atöbbivel itt
szenvedni, mivel semmi rovidsége nem volt., de ki ki a maga
kádgyárol dézmál., az el mult holnapban, mi ismét a savanyu
viznél voltunk; ugy látom hogy mindenkor el megyünk oda annak
idejében. én ugyan nem bánom. mert még is telik az idö.
ugyan idö töltésért is ment volt a fejedelem egy török
urhoz. a ki kerte vala a fejedelmet hogy menne. hozája. mivel
ót igen szép vadászo hellyek vannak, a joszága õt mely föld
ide. de sak két nap maradhattunk ót, addig is a sátorok alol
ki nem buhatot az ember. a sok esö miat., soha nem láttam volt
bialokal halászni. csak ót. a ház melet egy tó lévén, abban
vagy huszig valo bialokot hajtottak. és azokal egészen fel
kevertették atót. és a sárbol a kezekel ( a sárból a
kezekel ) vonták ki az emberek a sok halat, nem
lehetet uszni a szegény halnak. a sáros vizben. török
halászat. én valami itt történik. mindenröl számot adok
kédnek. csak ne haragudgyék kéd. és csak az egésségre
vigyázzon., többet is irnék. de ebédre dobolnak, és a hajos
meg indul ebéd utan. azért maradok és leszek. a kéd leg
kedveseb. és drágáb attyafia