MIKES KELEMEN: TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK ÉS MISSZILIS
LEVELEK. 0052
[36.]
Rodosto. 24. apr. 1720
Edes néném hanem
mondanám is hogy ide érkeztünk, csak arrol meg üsmeri kéd.
hogy honnét dátálom a levelemet elég az hogy azIsten
szerencsésen ide hozot. mindnyájunkot, és mihent ide érkezet
beresényi ur. mindgyárt anagramát csinált a város nevéböl.
és ejöt ( ejöt [ajöt-bõl jav.] ) ki belölle, óstóród.
ez igen hozá illik a bujdosokhoz., elég a hogy erröl eleget
lehetne elmélkedni., de azt hadgyuk mászorrá. most pedig
fogadásom szerént. had irjak meg mindeneket kédnek. lg
elöször ót kezdem el. hogy jéniköböl 16dik indulánk meg,
( indulánk meg, <7 orakor reggel.> már agálya ) már agálya
készen várta a fejedelmet; a mely igen nagy méltoságára eset
a fejedelemnek hogy a császár gályát küldöt számára. a
gálya is, a nagyobbak közül valo volt; mivel. 26 pár lapát
vonta, mindenik lapáton. kin 4. kin 3 ember volt. mind egészen
220 rab vonta a gállyát, azon kivül száz ( száz
fegyveres léventi. ) fegyveres léventi. (vagy hajdu.) benne,
egy szoval agályában voltunk mindnyájan 400, a gályás fö
tiszt, basa volt; a fejedelem mellet lévö császár kapicsi
basája valünk volt. azon kivül egy csorbasi, 7 orakor a
fejedelem a gályában szálvá. tiszteletnek okáért az
ágyuval löttenek, a vas macskákot fel vonák. és vonni
kezdék agállyát, a császár kastéllyát meg haladván.
ellenkezö szélre találánk, a szigetek felé kételeniteténk
venni utunkot. amely szigeteket nevezik., insula [p 0053]
prinipium, forgács ur azt észre vévén, hogy nem a volna
arodostoi ut, és nem tudván az okát. hogy miért megyünk a
szigetek felé, azonnal. meg ijede, és kezdé a fejedelemnek
mondani. hogy a porta meg csalta. és nem rodostora viszik, hanem
niomediában. a hol tökölyi volt. a fejdelemnek haszontalan
vala bátoritani. és mondani., hogy talám aszelet akarják meg
nyerni. vagy más okok lehet, és attol nem tart. hogy
nicomediában vigyék, és arra okot nem adot aportának. hogy
akarattya ellen vitesse valahová. mind haszontalan vala, mert
minden bizonnyal el hitette vala magával hogy nicomediában
visznek, és mind addig tarta attol. valamég a szigeteket el nem
érök, ót meg szálván 11 orakor, ebéd után bercsényi ur
is oda érkezék, más nap is a szél ellenkezö lévén estig,
estve pedig hat orakor. onnét el indulánk jo széllel. rodosto
felé. egész éttzaka jó szelünk lévén. a vitorlákot fel
vonták. és nem kelleték. lapátokkal vonni., a harmadik napon.
8 orakor reggel, ahéracléai portusban bé mentünk, és vas
maskákot vetének le, a kapucsi basa pedig elöre rodostora
mene, hogy rendelést tenne a szállások iránt, és mind addig
itt kelleték nekünk maradni, 21. a kapucsi basa a fejedelemnek
tudtára adván. hogy már készen volnának aszallások., ma 5
orakor reggel meg indulánk, és 11 orakor dél elöt rodostohoz
érkezénk. ( érkezénk. a fejdelem [a - ö-bõl jav.]
) a fejedelem azonnal ki szálla a gályábol. és a lovak a
parton lévén, pompával kisérék a városban lévö fö
tisztek a fejedelmet szállásáig. édes néném nem egy kis
uraság a gállyán járni, ót a nagy rend tartás leg kisseb
dologban is, a nagy csendesség, a mikor két száz ember meg
randittya, csak el hiheti kéd hogy jol meg vagyon randitva.
aztot pedig mind egyszersmind, az ötven két lapátot
egyszersmind teszik a vizben. egy lapátnak a haszasága, vagyon
leg aláb öt ölni, igen szép mulattság azt nézni, de meg,
ha az ember azt meg gondollya, hogy azok a szegény rabok. csak
nem mind keresztények, és hogy holtig ót kel maradni nekik,
meg esik az ember szive rajtok; azon kivül is a gálya vonás.
igen nehéz munka. aki azt nem látta, nem lehet annak azt ki
gondolni. azt gondolná az ember, hogy mindeniknek az egész
karja ki szakad. ugy meg ránttya a lapát öket a valo hogy az
ételeket meg adgyák, de a ruházattyok csak rongybol áll, a
miénk még is ingben dolgoztanak. azért hogy a fejedelem ót
volt. és ugyan ezért az okért is nem bántak roszul vélek,
demásként. ing nélkül dolgoznak. és averést [p 0054] leg
kissebért szenvedniek kel, a mint magok is mondották
szegények, a midön valamit akarnak nekik parancsolni. csak
süveltenek, már ök azt tudgyák mire valo, és egyszers mind
fognak a munkához. az ö székek ugy vannak rendiben egymás
után. két felöl. valamint a templomban szoktak lenni.
közepette uttza vagyon., a hol szüntelen járnak alá s. fel
a tisztek, és azt nézik ha valamelyik nem vonnyaé jol a
lapátot, ha beszélneké egymásal, kinek kinek a maga helyében
kel maradni, oda vannak lánczolva. és mihent a vonást el
hadgyák, le kel ülni. és ugyan azon helyben kel alunniok is.
egyébkor soha nem ( [A ne nyilván elírás nem helyett.] )
szabad fel állani. hanem a mikor a gályát vonnyák. és
ollyankor. igen szomoru zörgést hall az ember. mert csak a sok
lántz zörgésit lehet hallani, mind ezekre azt mondaná kéd.
hogy lehetetlen ezeknek a szegény raboknak. hogy szabadságokot
ne suhajttsák, mind azon által vannak még is ollyanok, a kik
azt a nyomoru életet meg szokták. mivel én beszéltem két
magyar rabal. a kik husz esztendötöl fogvást vannak
agállyán, és mondottam, hogy ha nem lehetneé ollyan modot
találni abban hogy meg szabadulhassanak. csak ezt felelék erre.
miért mennénk mi már magyar országban. feleségünk.
gyermekünk talám már meg holtanak. ót is mivel elnénk. itt
ételt adnak, és meg szoktuk már ezt a nyomoruságot; avalo
hogy nem ártam ezt a feleletet töllök, másként is
gondolkodnám. ha helyettek volnék. a mi gállyankon. minden
féle nemzetekböl valának. magyar, német, franczia. lengyel.
muszka. a noé bárkájában nem volt ennyi féle nemzettség.
ki veszem az állatokot, elég a hogy, az egész bujdoso magyarok
itt vannak. kinek kinek. itt vagyon el hintve a kenyere. addig
csak itt kel lenni a még abban tart. kinek kinek pedig bövön
elegendö és tágas szallása vagyon. csak én ( én
egy szolgával; ) egy szolgával; egy gazdag örménynek. az
egész házát birom. és mindenik háznak vagyon egykis kerttye,
a midön meg hallották az örmények hogy közikben jövünk
lakni, mert azt jo meg tudni, hogy ebben a varosban negy féle
nemzettség vagyon. török, sidó, görög, és örmény, mi az
örmények házaiban lakunk, azonnal a kadiához. (vagy a török
birohoz) mentenek, ( mentenek, <
> mondván néki, hogy
[Törölt zárójel a sor-végen.] ) mondván néki, hogy azt
hallották, hogy a magyarok ollyan hamisak. hogy az aszszonyokon,
leányokon. még az uttzán is erö szakot tesznek. pápai
gáspár éppen a kadiánál talált lenni akor, és mondá nagy
prosopopiaval [p 0055] a kadiának, kadia, az örmények ne
félttsék a feleségeket a magyaroktol, mert semmi bántások
nem lészen. de ha az ö tyukjok a mi kakasainkhoz jönek. akor
semmiröl. nem felelek. a kadia nagy nevettségel mondá
pápainak aferim magyar. aferim, (igen jol mondád.). mink ezen
eleget nevettünk, hád kéd is nevessen., elég a hogy. mi már
itt helyben vagyunk; abujdosásban is bujdosnunk kel. az Isten
fizesse meg annak. a ki az oka, mint leszünk. hogy leszünk,
ezután. azt hadgyuk az Isten akarattyára. ö hozot bennünket
ide, ö is gondunkot viseli, akik mivelünk roszat akartak tenni,
azoknak rosz szándékjokot, az Isten jovunkra forditotta. mert
noha még nem üsmerem avárost. se körül valo hellyeit, de azt
el mondhatom. hogy háláadásal tartozunk Istennek, idevalo
hozásáért, mert sokal tágasabban vagyunk szálva. mint abban
a nyomorult jéniköben. az egész szállásaink aváros
széllyin vannak, csak egyet lépem, már a mezön vagyok., de
lako hellyünkröl. leg elsö alkalmatosságal bövebben irok és
nekem ugy tettzik hogy most eleget irtam. és 11 orakor. ideje
volna le fekünni. mert a csudálatos dolog. hogy az embereknek.
és az aszszonyoknak. itt is ugy kel aludni. valamint másut. de
minek elötte el vessen a pennát. arra kérem kédet, hogy a
hozám valo szeretet meg ne fadgyon, és az egésségire igen
vigyázon. innét oda, minden nap mennek hajok. és akár mellyik
hajosnak alevelit oda adhattya kéd. jó éttzakát édes
néném.
[37.]
rodosto. 23 may 1720.
Már mi itt derék
házas. tüzes emberek vagyunk. és ugy szeretem már rodostot.
hogy el nem felejthetem zágont. de tréfa nélkül édes
néném, mi itt igen szép kies helyt vagyunk. a város elég
nagy, és elég szép, a tenger parton lévö kies, és tágas
oldalon fekszik. az is valo hogy europának éppen a szélyin
vagyunk. loháton innét Constaninápolyban két nap könnyen el
lehet menni. tengeren pedig egy nap. a bizonyos hogy suhult a
fejedelemnek job lako helyt nem adhattak [p 0056] volna. akar
mely felé menyen az ember. mindenütt a szép mezö. de nem
puszta mezö. mivel itt mindenütt a földet jol meg ( meg
mivelt ) mivelik. a faluk mellet lévö mezök nem puszták. és
ennek a városnak. a földgye. ollyan mivelt. valamint egy jol
meg mivelt kert, kivalt mostanában gyönyörüségel nézi az
ember itt a szánto földeket. és a szöllököt. és a sok
veteményes kerteket, itt pedig annyi szöllö hegyek vannak.
hogy másut. egy vármegyében elég volna. azokot pedig igen jol
mivelik> és azokban a sok gyümölcs fák. ugy tettzenek mint
ha mind kertek volnának, it pedig meg nem karozzák a szöllöt
mint nálunk. azért is az ágak mind le vannak hajolva, a
szöllö gerezdet a levelek bé fedvén. a földet is árnyékban
tartyák. epedig szükséges ezen a meleg földön. a hol
nyárban igen kevés esö jár., igy a föld nedvesen marad. és
a szöllö sem szárad el. itt avalo sok veteményes kertek
vannak. az ide valo szokás szerént jól mívelik. de bnem lehet
a miéinkhez hasonlitani, gyapotat pedig sohult annyit nem vetnek
mint itt. és a gyapotból valo kereskedés. itt igen nagy, torda
vár megyében gondolom hogy meg teremne, de a mi kokány
földünkön elegendö melege nem volna., itt ( itt az
aszszonyoknak ) az aszszonyoknak egész esztendö álal csak
az. a dolgok, ( az aszszonyoknak egész esztendö által csak
az. hogy a gyapotat elvessék. [A hogy elõtt kimaradt a dolgok
v. munkájok.] ) hogy a gyapotat elvessék. meg szedgyék. el
adgyák. vagy meg fonnyák, majusban vetik el. és octoberben.
szedik meg. valo hogy sok ( sok [Beszúrás.] ) bibelödés
vagyon agyapotal., de mint hogy itt az aszszonyoknak (
aszszonyokk ) semmi más külsö munkájok nincsen, azért arra
reá érkeznek, aváros felöl. azt mondhatom, hogy ezen
aföldön el mondhatni egy szép városnak. a mely nem ollyan
széllyes. mint hoszu, de akár mely szép házak légyenek itt
avarosokon., nem tettzhetnek szépeknek., mivel az uttzára nem
hadnak ablakokot, kivált a törökök. azért hogy a feleségek
ki ne láthassanak, micsoda szép dolog az irigység! a piattza
a városnak igen böv. a sok féle szárnyas állat, gyümölcs,
kerti vetemény itt ólttsu, a még ide nem jöttünk, még
minden olttsub volt, de ha egykis drágaságot okoztunk is. de
a valo hogy csendeséget is okoztunk, mert a lakosok magok
mondgyák. hogy a még ide nem jöttünk, a hol most vagyunk
szálva, ót az uttzákon, napal is félve jártanak az
aszszonyok. és leányok. ésve felé pedig akit kivül
találhattak, azt el ragadták., és gondollya el kéd mint
bocsátották el. még gyilkoságok is estenek. ezeket pedig a
jancsárok. görögök [p 0057] és örmények követtek. de
már most, leg kissebet sem hallani. estve ki ki sétálhat az
uttzákon, semmitöl nem tarthat. a valo hogy mink is sokan
vagyunk. de leg kisseb dolog ha történnék, a kalapunkon lévö
harmintz jansár, meg tanyitaná azokot, a kik valamely
garázdát akarnának indittani, nem is lehet már csendesb hely,
mint ahol mi lakunk., estve idegen jancsárt, se görögöt. nem
látunk., noha a szép idökben 11 oráig is kint vagyunk. csak
illyen hamar is már. micsoda hasznára vagyunk avárosnak. hát
még ezután, csak azt bánom hogy mesze vagyon beresényi ur
töllünk, ö nem bánnya. mert ritkában megyünk hozája., és
annyival. keveseb lesz a költtség. de mit tudunk tenni, ha
mesze is csak oda kel menni. hát hogy tölttsük az idöt. még
az aszszonyok sem szertik aztot. de mit tehetnek. velünk együt
rolla. avalo hogy a nem nékik alkalmatlanab. hanem nékünk.
mert csak el kel hozájok menni, valamint az ur dolgára. már
eleget beszéltem avárosrol. és a földgyéröl; hanem már a
mi házunknál lévö szokásrol kel szolni, és az idö
töltéséröl., a valo hogy egy klastromban. nincsen nagyob rend
tartás. mint a fejdelem házánál.
ezek pedig azok a rend
tartások, regel hatod fél orakor adobot meg ütik, akor a
cselédeknek fel kel kelni, és készen kel lenni hat orára. hat
orakor dobolnak, és akor a fejedelem fel öltözik, azután
akápolnában megyen és misét halgat, mise után az ebédlö
házban megyen, ót kávét iszunk, és dohányozunk. a mikor az
ora három fertály nyolczra, a kor elsöt dobolnak misére,
nyolcz orakor. másodikát. és egy kis idö mulva. harmadikot
dobolnak. akor a fejdelem misére megyen. mise után a maga
házában megyen. és ki ki oda megyen. ahová tettzik. tizen
egyedfél orakor meg ütik adobot ebedre. és tizen két orakor
asztalhoz ülünk, és törvényt teszünk a gyukokra, harmad
fél orakor a fejdelem csak magánoson a kápolnában megyen és
ót vagyon három oráig., mikor az ora három fertály ötre.
akor elsöt dobolnak estvéli imádságra. öt orakor
másodikát. és egy kevés idö mulva harmadikát, akor a
fejedelem a kápolnában. megyen., és azután ki ki el oszlik.
( el oszlik. vacsorára ) vacsorára heted fel orakor
dobolnak. a vacsora nem tartvan sokáig. nyolcz orakor a fejdelem
le vetkezik. de leg gyakortáb. le nem fekszik még akor. és
regel. ha szinte hat orakor öltözik is ( volna is. akor
is ) fel. de éféle után két orakor fel kél. azt pedig ne
gondollya kéd. hogy leg kisseb változás is legyen mind ezekben
ha szinte a fejdelem beteg volna is. akor is mind egyaránt
folynak rendek. hatod [p 0058] fél orakor fel kelni. nem
kicsiny dolog., de el nem mulatom. azért hogy kedvit talállyam.
és mindenap jelen vagyok mikor öltözik. ahivatalom is azt hoza
magával. hogy ( hogy vigyázak ) vigyázak a
cselédekre. ezek tehát a mi klastromunk béli ( klastromunk
béli rend tartásink. ) rend tartásaink. a mi
pedig a mulattságot. és az idö töltést illeti, a sok féle.
és ki ki a maga hajlanoságát követi. a fejedelem minden
héten lora ülkéttzer. és estig oda vadászunk. mert itt igen
sok fogoly. és nyul vagyon. veres fogoly töb vagyon. mint
szürke. mikor pedig vadászni nem megyen a fejedelem, akor csak
a sok irásban tölti az idöt. mink is jobban töltenök ha
lehetne. mert. az ember nem mehet örökké sétálni. nem lehet
mindenkor a mezön vándorlani, az ide valo emberekel pedig nem
lehet társalkodni. itt az idegen senki házához nem mehet.
kivált az örmények inkáb féltik feleségeket. mint sem
atörökök. még nem láhattam a szomszéd aszszonyomot.
napjában tizszer is a kapuja elött kel el mennem; és ha a
kapuban talál lenni. ugy szalad töllem, mint az ördögtöl.
és bé zárja ( bé zárja a kapuját. ) a kapuját. nem
törödöm rajta. mert közönségesen. az örmény aszszonyok
ollyan fejérek, mint a czigánynék. ebböl el itélheti kéd.
hogy itt alakosokal. semmi üsmerettség nem lehet. nem is
vesztünk semmit. mert. itt, ki szöcs. ki szabó. valami fö
renden lévö emberek itt nincsenek, a kikhez mehetnénk. török
urak vannak, de unadalmas dolog törököt látogatni. egyik a
hogy törökül nem tudok. másik a hogy. ha az ember hozájok
megyen. elsöben nó üle, azután egy pipa dohányt ( dohányt
[d - h-ból, jav.] ) ád, egy fincsa kávét. hatot vagy hetet.
szol az emberhez. azután tiz oráig is el halgatna, ha az ember
azt el várná. ök a beszélgetéshez, nyájaságohoz ( nyá
[:Sorvégen] jasághoz [:sor elején.] ) éppen nem tudnak,
minden mulattságunk tehát abban áll. hogy bercsényi urhoz
megyünk, vagy ebédre. vagy vacsorára, ót még is nevetünk
a kis susival, mert az aszszonnyal reá kel az embernek ( az em
[39a:] embernek ) tartani magát. valamint a kompodi nemes
aszszonynak. a már csak a régi dolgokot szereti beszélni. hogy
leány ( leány [e - a-ból jav.] ) korában micsoda
mulattsági voltanak., azt jol tudgya kéd, hogy nekem ahoz
semminincsen. énnekem a micsodás természetem vagyon. el
halgathatom az embert, harom oráig is, hogy egyet ne szollyák.
de azután kérdgye meg kéd töllem. mit beszéltek nekem, egy
szót sem tudnék meg mondani belölle. igy vagyok azal az uri
[p 0059] aszonyal; két ráig sem szollok egyet. ha nevet én
is nevetek. de sokszor nem tudom mit. azt gondollya hogy én
azokot mind nagy figyelmetességel halgatom, ugyan is. ha én
régi dolgokal akarom az idöt tölteni, a nagy sandor
historiáját olvasom, az elég régi. mind ezekböl meg
láthattya kéd. hogy micsoda városban telepittettenek le
bennünket., annak micsodás lakosi vannak, micsoda környeke.
itt micsodás szokást tartunk. de azt még meg nem mondottam (
még meg nem mondottam [meg: még-bõl jav. az ékezet
áthúzásával]. ) kédnek. hogy én micsodás szokást tartok.
az én szokásom a, hogy tiz orakor le fekszem, és a szemeimet
bé zárom, és rend szerént azokot fel nem nyittom ( nyittom
másnap hatod fél ) másnap hatod fél oráig. ezt a
dicséretes szokást mind télben. mind nyárban meg tartom,
azért ezaz levél olyan hoszu; hogy már tiz az ora, aludgyunk
hát édes néném. de az egésségre kel vigyázni. ha azt
akarja kéd. hogy gyakran irjak. másszor többet, vagy
kevesebbet. ihon azt majd el felejtettem, meg irni, hogy az a
veszet köszvény az urunkra jöt alkalmatlankodni.







