MIKES KELEMEN: TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK ÉS MISSZILIS LEVELEK. 0039


[27.]

jénikö. 18juny. 1719.

Edes néném, igen igen szükséges kédnek egy ( egy hirt [hirt: fölé írva.] ) hirt meg tudni. azért hogy bolhák. ne csipjék kédet, tudni illik, hogy két gyorgyiánus ( gyorgyiánus fejedelmet ) fejedelemet az attyafiai az országból ki üzvén. segittséget jöttek ide kérni a scászártol, a ki is segittséget adván nekik, a méltoságos fejedelmek ide jöttenek, hogy innét hajon a segittségel a fekete tengeren viszá mennyenek., ö meltoságok pedig. egy nyomoru korcsomára szállottanak., cselédgyek elég vagyon., de az udvari nép nem ruhásab, a mi czigányinknál, azt pedig ne gondollya kéd hogy ö méltoságoknak ( méltoságokk ) pénzek ne volna. mert valamég a cselédekben tart, addig pénzek is lészen, mert a midön a pénzek el fogy, kétöt vagy hármat, az udvariak közül el adnak, és igy a pénz el fogyván, azudvariak is fogynak, ma tiz orakor a fejedelmünk látogatására jöttenek, sok udvarival. de azok ollyan rongyosok voltanak. valamint a szolgák, nem is tudom miért viselik afejedelem nevet. mert abizonyos, hogy jobban szeretném a brassai biroságot., mint sem az ö fejedelemségeket. valo hogy a gyorgyiánusok az elöt hadakozok voltanak, de mostanában nyomorultak, görög valláson vannak. nekünk is ( is [Beszúrás.] ) vannak ótt missionariusink, az fejér nép ót, közönségesen igen szép. azt irta volt kéd a minap. hogy már ért franziául, aztot igen jol cselekszi kéd, hogy idegen nyelvet tanul. bár a mi földink azon volnának hogy idegen nyelvre tanyitatnák gyermekeket, de az ollyan állapotal oly keveset gondolnak, hogy még csak az írásra. és az olvasásra sem kénszeritenék aleányokat, hogy ha csak azoknak nem volna arra kedvek., azt a két dolgot pedig egy nemes leánynak nem csak illik, de szükséges tudni, azon kivül, hogy a valláshoz a szükséges. hogy holmi jo könyveket olvashasson; de a micsoda nem szükséges egy nemes aszszonynak, hogy az ura távul létiben, az urát mindenektöl tudosithassa., és az ura levelét el olvashassa. nem lehet mindenkor ollyan ember mellette akivel irattathasson, de ha szinte volna is. a férfi nem csak a [p 0040] hagymárol, és a dézma borrol kivánna irni a feleséginek, hanem más egyéb egyességböl szeretetböl származo gondolatit is le irná, ha a felesége tudna irni és olvasni. de mint hogy nem tud; ugy irnéki valamint egy idegennek. ha meg visgálnok hogy micsoda levelet ír az ura egy ollyan aszszonynak a ki nem tud olvasni. és hogy micsodát ir a tisztartojának, meg látnok hogy mindenik egy huron pendül, és nem sok külömbség vagyon ( vagyon [Beszúrás] ) közöttök. arrol nem is szollok hogy mennyi külsö dolog történik ollyan a mellyet az ember örömest meg irná a feleséginek. némelykor szükséges is volna irni. de el hadgya, mert ( mert a felesége nm tud olvasni. és azt nem akarja hogy más meg tudgya, erre azt felelik némely csufos, és rövid eszü anyák., hogy nem jo egy leánynak hogy irni tudgyon., azért hogy a szeretöinek ne irhasson. oh! mely okos beszédek ezek.! mint ha az irás okozná a roszat, és nem a arosz, azirást, nem akor történik meg atilalmas dolog. a mikor egymásnak irnak, hanem akor a mikor egymással vannak, és nincsen szükségek az irásra, akar tudgyon akéz irni, akár ne tudgyon, de a sziv el jár a maga dolgában., nekem ugy tettzik, hogy nem csak azért irok kédnek hogy irni tudok, hanem azért hogy a hajlandoság viszen rá. ha nem tudnék is irni, sak ugyan csak leg elsö alkalmatosságkor mind azokot meg mondanám kédnek. mind ezekböl azt hozom ki, hogy az ( az [Beszúrás.] illyen anyák nem okoson gondolkodnak. [g - k-ból jav.] ) illyen anyák nem okoson gondolkodnak. aleányokot, avallásbeli dolgok iránt valo tudatlanságban nevelik. és a kinek adgyák. az el nem kerülheti hogy tudatlanságáért ne szenvedgyen. akár mely szép legyen a gyémánt, de ha rutul vagyon metzve, nem becsülik, mind ezekre tudom azt fogja kéd mondani, hogy még házas nem vagyok, még is az aszszonyoknak akarok ( akarok [Második a- o-ból jav.] ) letzkét adni. nem akarok édes néném nem akarok. tudom hogy kéd is velem egy gondolatban vagyon ez iránt, lássa ki ki szabad a magáéval. és az Isten adgyon ollyan feleséget aki irni, és olvasni tudgyon, de ha nem tudna is. azon lennék. hogy meg tanyitanám ( meg tanyitanám ha töb ) ha töb esze nem volna is mint egy macskának. édes néném szereté kéd ugy mint a macska az egeret, vagyoné kédnek jó egessége, mikor láttyuk meg egymást. ma talám nem. mert már tizen egy az ora, és le kel fekünni, de ha le fekszem, ugy tettzik mint ha feredném, mert a tenger habja egészen bé csapván a házam alá. sokszor gondolom hogy az ágyamban locsog a viz.

[p 0041] [28.]

jenikö 16 july. 1719.

Aztot jol mondgyák édes néném. hogy nincsen ollyan jo társaság. aki egymástol meg ne vállyék. bercsényi uram az aszszonyal, és minden pereputtyával ide érkezvén, it lesznek mind addig, valamég tarabiában rendelt szállásokot. el készitethetik. tarabia pedig hozánk ( hozánk földön félorára vagyon. vizen pedig egy fertály ora [:Törlés föllött jav.] ) földön félorára vagyon. vizen, pedig egy fertály ora., hogy igy eset, aztot igen bánom kédre valo nézve, tudom hogy gyakorta meg bántattya kéd magát a tengeren. és hozzánk ki tugaszkodik atengeri lovakon. ( lovakon. az aszszony ) az aszszony ót közel lévén, gyakrabban mulathatta kéd magát, és az idö inkáb tölt,, de már ezután tengeren kel ide jöni, mikor az aszszonyhoz akad kéd menni. édes néném, patientia, aki eröseb a hatalmasab, azt jol tudgya talám kéd, hogy ki követtye cselekette aztot hogy vercsényi pérábol ki kötözködgyék, addig a még ( a még oda érkezik, nem akarván [akartból jav. beszúrással.] ) oda érkezik, nem akarván véle egy városban lakni, már most mind együvé szorultunk, valamennyi bujdosok vagyunk, kettön kivül. és itt várjuk hogy hová fog bennünket vezetni a felleg, valamint az izraélitákot apusztában, nagy csuda lesz. ha még bennünköt is el nem ugratnak innét, aztot csak éppen azért bánnám hogy kédtöl meszéb ( [Esetlen:] meszeb [é - b-bõl javítva; az ékezetnek látszó rész nincs áthúzva.] ) lennék, de másként, azt akarnok. hogy ma vinnének el innét, mert igen szoros helyt vagyunk. és ha éges volna. más hová nem szaladhatnánk, hanem atengerben kellene ugranunk., én nyernék rajta, mint birtok a csikban, uszni sem tudok., édes néném, minden embernek az Isten rendelése alá kel magát vetni, föképpen a bujdosoknak, de még föképpen azoknak. akik török országban bujdosnak, mert sohult ollyan hertelenségel a változás még nem esik, mint itt, mert it semmi bizonyosab dolgot magának nem igérhet senki, mint azt hogy bizonytalan az állapottya. ihon már abékeség meg vagyon, mit remélhetünk, ollyan udvarral vagyon dolgunk. ahol a ministerek minden nap változnak. ahol ha ma egy dolgot el végez azember, holnap az ujjakkal ujra kel kezdeni, aztot pediglen, ha az ajándékon nem kezdik, jó kezdetit sem lehet várni. eza mostani vezér a magyarokhoz magát jol mutattya, de aboldogulásoknak eszköze soha nem leszen, mert a hadakozást nem [p 0042] tudván, attol irtózzik, és kész inkáb mindenre hajolni, csak a hadakozásrol ne hallyon szollani, önéki magának vagyon oka hozá, ( hozá, mert [mert: fölé írva.] ) mert leg kisseb szerencsétlenségért a hadakozásban, leteszik, avezéreket., bekességes idöben pedig e jol tudgya a dolgokot folytatni. de ki igérheti azt nékünk hogy állando legyen a hozánk valo jo akarattya. hogy ha pedig az elméjit meg valtoztattyák. mit nem várhatunk tölle, csak már is az ö kopár szakállu tihája. (udvari kapitánnya:) bagyob idegenségel vagyon hozzánk, mint az elött. minden féle dolog pedig ez által megyen a vezér eleiben. mindennek ehez kel menni. és csak ö általla kel folytatani a vezerel valo dolgot. és ha ezt meg csinállyák. azok, akik mi nálunk hatalmasabbak. és roszunkot kivánnyák, oda leszünk a ( a tyukoknak, dicseretes ) tyukoknak, a dicseretes ebben ( [ébben-bõl jav. az ékezet áthúzásával.] ) avezérben hogy az idegen országokrol valo dolgokban gyakorta ( gyakorta [g - t-bõl jav.] kér tanácsot, ) kér tanácsot, a ( a mi fejedelmünktõl, [:Kereszttel jelölt beszúrás a lap alján.] mi fejedelmünktöl, aztot bé veszi, és követi, a kinek is nagy eszit meg üsmérte. de mindenkor csak rea megyek arra, hogy holnap, vagy holnap után találkozhatik ollyan ki meg változtathattya alméjit. emberé? igen is ember, meg változhatik hát, és az ide valo emberek. abban inkáb emberek. mint sem másutt. de édes néném mit visgálom én ajövendöt. hadgyuk azt a jövendö urára, énnekem csak azon kel törödnöm hogy mikor láthatom kédet. mikor nevethetek kédel, és mert a minap képosztás fazéknak nevezének, csak azért is ugy szeretem kédet mint akaposztá. hád kéd. hát az egésség felöl semmi sem irunk.