KOVÁTS JÓ'SEF: MAGYAR ÉNEIS. MÁSODIK DARAB. 0112
Ezek közzül amaz pénzért el-adta vólt Hazáját,
Reá tette egy hatalmas Úr' kegyetlen Igáját;
Ítéletet
pénzért tett, és szabott új Törvényeket,
'S Ugyan
pénzért törlötte-l ismét a' régieket.
Emez ágyára
tulajdon leányának fel-hágott,
Gyakorlott egy meg-tíltatott
és bünös házasságot.
Mindnyájan nagy gonoszságban
léledzettenek ezek,
'S a' mit gondolt szívek, véghez-vitte
vakmerö kezek.
Ha énnékem száz szájamban szinta
száz nyelvem szóllna,
El-beszéllni leg-erösebb
szóm-is erötlen vólna
A' sokféle gonoszságok sok
formájú nemeket,
'S a' rájok mértt büntetések külömb
külömb neveket.
- El-végezvén e' beszédet Fébus' vén
Prófétája:
De már, úgymond, jere 's fel-vett
útadhoz fogj hozzája:
Siessünk. - Már ím' kohában
látom a' Cyclopsoknak Vertt falakat, ( A' Cyclopsok
Vulkánusnak legényei lévén, lásd lejjebb VIII. Könyv, a'
kik vasból dolgoztak leg-inkább; ez a' szóllás tsak azt
teszi, hogy azok a' falak vasból vóltak. ) 's boltozatit
szemközbe a' kapuknak,
Hol szent ajándékainkat
parantsolják le-tenni.
Így szóllott: 's már a'
setétben kezdenek együtt menni
[p 0113] Közepén az
útnak; 's közel az ajtókhoz értek-el.
Éneás megy elöl,
's testét meg-hinti friss vizekkel. ( A' templomokba bé-
menök szokták magokat vízzel meg-hinteni, melly a' meg-
tisztúlást jelentette. Azért mondja hát Éneásról-is ezt,
mivelhogy a' leg-szentebb helybe t. i. az Eliziumba megy-bé.
)
Fel-függeszti a' küszöbre szemköztt az arany
ágot.
- Ekképp' végre hajtván minden szent
foglalatosságot,
A' POkol' Királynéjának meg-adván
ajándékit;
A' sok boldog Lelkeknek el-érék kies vidékit,
Ama' tiszta örömöknek leg-gyönyörübb helyeit,
A'
szerentsés ligeteknek zöldellö térségeit. ( Itt az
Elysiumot írja-le, mellyet némellyek, mint Virgilius-is, a'
föld alatt képzeltek; némellyek, mint Homérus és Hesiodus,
a' Szerentsés Szigetekben. (in Insulis Fartunatis). Ebbe
helyheztették mind azt a' gyönyörüséget, valamit a'
tiszta levegö-ég, a' kies mezök és erdök, a' patakok
és források, a' musikák, éneklések, tántzok és
vendégeskedések adhatnak. )
Itt szabadabb levegö-ég
járja a' szép mezöket
Piros színü világával
körül borítván öket:
Más nap világositja az itt való
lakosokat,
Más tsillagok, mellyeknek ök esmérik
forgásokat.
Sokan közttök viaskodnak a' kies pá'sitokon,
Verset játszanak, és küszködnek a' sárgálló
homokon.
Sokan tomboló lábakkal tántzot járnak 's
ugrálnak,
Szájaikkal énekelnek 's verseket hangitsálnak.
[p 0114] Orfeus Thrax Pap is, földig nyúlván le-ruházatja,
( A' régiek a' Tántzolók mellé Énekelöt vagy Musikust-
is adtak. Ezt a' szokást kívánván hát meg tartani
Virgilius, illendöbb Musikust ezen boldog Lelkek közzé nem
találhatott, mint Orfeust, a' ki maga-is már életében meg-
járta a' Poklot, és arról sokat írt, 's beszéllt. -
Hoszszú ruhát v. palástot tulajdonít néki; mert e' vólt
az Eneklöknek, a' Királyoknak, Papoknak, söt az Isteneknek-
is öltözetjek; minthogy a' Heyné' meg-jegyzése szerént,
a' hoszszú ruha nagy Majestást szerez. )
A' hangok'
hét változásit nyelvével hangoztatja;
'S egyszer smind
vagy újjaival tzitheráját pengeti,
Vagy elefánt tsontból
készültt szerszámmal veregeti.
Itt vagynak a'
Teucertöl eredtt régi nemzetek,
Sok szép Ifjak, sok
nagy Hérók, kiknek nemes életek
Jobb idökben esett; itt
van Ilus, Assarakussal, 'S Leg-elsö
Fundálójával Trójának, Dárdanussal.
Tsudálkozva
látja tölök távol fegyvereiket
Heverni e' Vitézeknek, 's
üres szekereiket.
Hoszszú sorral állanak a' földbe
le-szúrtt dárdáik,
Szabadon a' mezön széllyel
legelnek paripáik;
Mindenik, míg életben vólt,
gyönyörködött a' miben,
Vagy nyargalni szekerein, vagy
vívni fegyveriben,
Vagy fénylö és síma testü lovait
legeltetni,
A' föld alatt-is ugyan az szokta
gyönyörködtetni. ( Itt a' régi Héróknak
gyönyörüségeiket írja le, Homérus után; minthogy a' régi
embereknek lelkeikröl beszéll. Jobban a' mi idönkhöz van
alkalmaztatva az Eliziumnak gyönyörüsége Telemach. XIX.
Könyvében. Millyen külömbséggel írta pedig-le a'
Paraditsomot már a' Keresztyén Milton, Lásd IV. Könyv. )
[p 0115] Lát másokat gyözödelmi énekeket örülve
Zengedezni jobbra, balra, 's a' gyepre le-terülve
Enni, inni,
borostyánok' jó szagú erdejében,
A' feljülröl at-
rohanó Eridán víz' mentében. ( Á Régiek minden kies
helyeket úgy írtak-le, hogy azokban folyó-vízek és patakok-
is vagynak: azért említ Virgilius az Eliziomban-is folyó-
vizet. Hogy pedig az Eridanust választotta más folyó vizek
közzül; v. az Eridánnak természetére tzélzott, melly
Plinius szerént jó darabot a' föld alatt foly: v. pedig
különösen meg akarta tisztelni, mint ollyan folyó-vizet,
melly az ö Hazájának Mántuának mezején foly; a' honnan
másutt-is folyó-vizek' Királyának nevezi: Fluvorium Rex
Eridanus. Georgic. I. )
Itt vagynak kik Hazájokért
hartzolván sebet vettek,
Itt a' Papok, kiknek buzgó és
tiszta vólt életek,
A' szent Próféták 's Fébushoz kik
illendöen szólltak,
A' kik hasznos Mesterséget
találtak 's gyakoroltak,
És kik azzal érdemlettek örök
emlékezetet,
Hogy sok jókkal segítették az emberi
nemzetet:
Mind ezeknek homlokokat fejér fátyol borítja. (
Ezt a' fejér fátyolt mint szentségnek és tiszteletnek
jelét úgy említi: minthogy azt a' Papok, Jövendölök, és
Istenek viselték )
-Kiknek tolyongó sergét a' Sibilla
így szóllítja,
Kiváltképpen Muséust: mert a'
többek körül állták
Ezt sürüen, 's mint fejével
magossabbat tsudálták: ( Museus igen híres Görög
Poëta, Homérussal egy idöben élt, 1180 esztendövel
a' Kristus elött. Museust sokan nagy Theologusnak tartják,
a' ki vólt Athénében Eumolpusnak fija, [p 0116] Orfeusnak
tanítványa; és ugyan azért említi itt Virgilius, mert már
Orfeust feljebb említvén, mást olly régit nem lehetett
említni. Scaliger némelly Verseket, mellyeket Museusnak
tulajdonít, sokkal nagyobbra betsül a' Homérus'
verseinél. )
[p 0116] Mondjátok-meg boldog Lelkek! 's te
Fébus' kegyes Papja,
Hogy Ankhises mellyik helyt vagy
mellyik tartományt lakja:
Egyedül az ö kedvéért lett
hogy ide érkeztünk,
És mélységes vizein a' Pokolnak át-
eveztünk.
A' szent Héró rövideden így felele a' kinek:
Itt bizonyos lakó-helye külön nintsen senkinek.
Lakunk
ím' a' sürü berkek' híres árnyéki között
A' partoknak
gyep ágyain, 's patakokkal öntözött
Zöld pá'siton. - De
ha tetszik, e' dombra fel-hágjatok
Velem, 's mindjárt
Ankhiseshez könnyü útat mutatok.
Így szóllván megy
elöl, 's nékik feljülröl szép meöket
Mutogat; s
ök ezzel oda hagyják a' hegy-tetöket. ( Meg-mutogatván t.
t. a' dombon Museus a' helyet, a' hol a' kegyes Lelkek és
Ankhises-is vólt; Éneás és a' Sibilla a' dombnak túlsó
részén le-mennek. )
Az öreg Ankhises pedig, az
Élök' világában
Jövendöben részesülö, 's egy
kies völgy aljában
Gyültt Lelkeket, meszsze látó
gondossággal vi'sgálá,
'S történetböl éppen akkor
sorba mind fel-számlálá
Kedves Unokáit, 's ezek'
roszsz 's jó szerentséiket,
Erköltsöket,
szokásokat, és nemes tetteiket.