KOVÁTS JÓ'SEF: MAGYAR ÉNEIS. ELSÖ DARAB. 0235
1 Egy két szó az Oskolai Tanítókhoz.
Az Éneis,
a' Poétai találmányoknak, képzelödéseknek, le-
írásoknak, személyek' characterizálásinak, a'
Virtusok' és Bünök' eleven festéseinek gazdag tárháza
lévén; ennek olvasásában és tanúlásában igen nagy elö-
menetellel gyakorolhatják a' Tanítók tanítványaiknak
elméiket, formálhatják szíveiket, ha illyen formán
tselekszenek.
1. Tegyék öket figyelmetessekké az
Éneisben elö-fordúló Személyeknek charactereikre, vagy
természeti és erköltsi minémüségeikre, és az
ezekböl származó minden tselekedeteikre és beszédjeikre
a' Személyeknek, p. o. Éneásnak charactere a' nagy
kegyesség, és bölt vitézség. Innen folynak már, hogy Ö
az Attyát, és Házi-Isteneit a' tüzböl ki-ragadja; hogy
Pantheus Fö Pap az ö Házához szalad: hogy olly gyakran
áldozik, és könyörög. Innen, hogy mihelyt a' szárazra ki-
száll, maga lövöldöz szarvasokat, és fel-osztja éhes
katonáji köztt; bátorítja öket, és örömet mutat
elöttök, bár maga leg-mélyebben szomorkodik-is. - Pirhus
egy tüzes és szeles Ifjú: azért ö vagdalja-bé a'
Priamus' Palótáinak ajtait: Ö öli-meg az öreg és fijának
vérében el-tsuszamlott Priamust, és Apjának Achillesnek
izen töle a' más Világra. 's a' t.
2. Adják
értésekre tanítványaiknak, melly remek Orátziók, vagy
Beszédek azok, mellyeket ád Virgilius a' Személyeknek
szájokba; melly igen alkalmaztatva vagynak, a' dolgokhoz,
idöhöz, környülállásokhoz, és a' Személyeknek
természetekhez. p. o. Júnó, mint a' Házasság Isten-
Aszszonya, Eolusnak, [p 0236] a' kit VIrgilius nötelennek
képzelt, egy igen szép Feleséget és gyermekeket ígér. -
A' Didó' beszédjei a' IV. K™nyvben, mennyire elö-adják egy
nagyon szerelmes, de a' szerelemben meg-tsalattatott, és a'
kétségbe eséshez közelítö Aszszonynak indúlatit;
mint váltják-fel egymást a' szép szó, és
boszszonkodás, a' kérés, fenyegetödzés, a' harag, és
átkozódás. - Hogy pedig annál jobban által-lássák a'
gyermeki elmék az illyen Orátziókban való nagy és
tökélletes ítélet-tételét a' Póétának; jó lesz' ha
a' Tanító meg-elözi tanítványit azoknak olvasásában, vagy
tanúlásában, és illyen formán szóll nékik, 's bánik
velek: "Most Júnó szélvészeket akar támasztani, és
Eolushoz megy; ugyan lássuk már Ti, a' ti gondolkodástok
szerént, mit mondatnátok és ígértetnétek Júnóval
Eolusnak, és mit felelnétek viszsza az Eolus' képében?
"Mikor osztán a' gyermekek a' magok Ideáikat elö-
számlálják, vagy le-írják; azután olvastassa velek
a' Virgilius' gondolatait. Vagy adjon nékik valamelly materiát
az illyen Orátzióknak követéseikre: p. o. a' Júnó' és
az Eolus' Orátzióknak követésekre, írásra való
materiáúl tegyen-fel nékik illyen forma képzelödést: "A'
Föld meg-unván a' Telet, nagyon kívánja, hogy Tavasz
lenne. El-megy hát Florához, és kéri, hogy tsináljon
Tavaszt." Már itt követhetik a' gyermekek a' Júnó'
szavait, ígéreteit, és a' föld ollyan formán
beszéllhet Flórának, mint Júnó Eolusnak; le-írhaták
Flórának lakó-helyét, a' tavaszi Szeleknek házát, a'
Virágoknak sok nemeit, és az Eolusnak szavai szerént
feleltethetik Flórát. És e' szerént.
3. Szoktassák
a' Tanítók tanitványaikat a' Poétai gondolkodás' módjához,
vagy minden dolgoknak helyes ítélet-tétellel való
personificatiójokhoz. Adják t. i. [p 0237] értésekre
tanítványaiknak, hogy a' közönséges írás vagy
gondolkodás' módjától miben külömböz a' Poétai Irás, és
gondolkodás. p. o. Ezt, hogy Szélvész támad és le
tsendesedik, Póétai gondolkodással úgy adja-elö
Virgilius, hogy le-írja Eolust, mint a' szeleknek parantsoló
KIrályt, a' szeleket pedig mint néki engedelmeskedö
jobbágy szolgákat; le-írja a' szelek' házát, a' ki maga
eleibe czitálja a' szeleket, 's keményen meg-feddi öket,
Tritont, és Czimothóét, a' kik a' Hajókat le-taszigálják
a' kö-szálakról. - Ezt; hogy, Didó meg szereti
Éneást, úgy írja-le Virgilius, mint Poéta; hogy fel-hozza
Venust, a' ki Áskánt Cupidóval fel-tseréli, és Didóhoz bé-
viteti. - A' dolgoknak illyen personificálásában, és elö-
adásában áll a' valóságos Poésis, nem pedig a' rövid
vagy hoszszú Syllabáknak tudásában; úgy hogy lehet
valaki valóságos jó Póéta, ha szintén egy verset nem tud-
is írni.
4. Adják értésekre tanítványaiknak azokat a'
sok szép hasonlatosságokat, mellyekkel mintegy
illuminálja Virgilius az ö töle le-festetett dolgokat; és
ugyan tsak láttassák-meg vélek a' Hasonlatosságokat,
és meg-egyezéseket. Tsudáltassák mindenütt
tanítványaikkal azokat a' ki-válogatott Epithetumokat,
mellyekkel él Virgilius a' dolgoknak természetekhez és
környül-állásaikhoz képest, úgy hogy mindenikben nagy
erö, és a' leg-szebb illendöség 's itélettel
tündöklik.
5. Hogy pedig soha meg-ne unják, söt a' leg-
nagyobb gyönyörüséggel és vetélkedéssel tanúlják
a' gyermekek Virgiliust; tselekedje azt a' Tanító, hogy
oszsza-fel változtatva Tanítványi köztt a' Személyeket,
és azoknak beszédjeiket: most egyik viselje Júnó'
Személyét, [p 0238] , másik Eolusét, és mondja az ö
Orátzióikat, amaz aszszonyi, és könyörgö hangon, e'
pedig férjfiason, és engedelmességet mutató gestusokkal.
Tegye-meg-most, egyik tanítványát Priamusnak, másikát
Hekubának, harmadikat Pirhusnak, és úgy tanúltassa 's
mondassa-el-velek a' Priamus' halálát, a' Személyekhez
alkalmaztatott hanggal, indúlattal, és maga-viseléssel.
Ha tetszik, egy tanítványi közzül mindenkor mondhatja ez
Orátziókat öszve-fogalaló és közben-jövö szavait-is
magának Virgiliusnak. - Képzelni-is alíg lehet, mitsoda
tüzet, érzékenységet, és az indúlatoknak elö-adásában
való formáltatást szerez az illyen gyakorlás a' nemes
elméjü és szívü Tanítványokban. A' magam
tapasztalása után szóllok: mert így gyakorlottam én
hajdan tsak mások' ítélet tételét mondom, ha azt mondom,
hogy igen sokra vittem sokakat közzülök. Egy azok
közzül V. Csokonai Mihály, a' kit szép munkáiról jól
esmér a M. Közönség.