KOHÁRY ISTVÁN: MAGYAR ORSÁGNAK ELVESZETT SZABADSÁGÁN, S-TÕRÕK IGAJÁBAN ESET SORSÁN? JAI IGEN MÉLTÓ KESEREGNEM. 0008


Mi édes hazánknak, romlot országunknak, tekincsûkmeg sorsát,
az elõtti fényét, dûcsõsége szinyét, s-mostani romlását,
gyõzedelmes vóltát, szabadsága fogytát, s-végsõ pusztúlását.

[p 0009] Illendõnek tartom, s-méltónak álitom, jutassuk eszûnkben,
attilátùl, az ûdõt számlálva, vegyûk fel elménkben,
[p acut] e;gi szent királyink, jó hirû eleink, mit nem vittek végben. Országunk kõ várit, terjeszték határit, tengertûl tengerig,
rontották meg verték, ellenségek veszték, sokszor majd egy lábig,
szép nagy szabadságban, nyert diadalomban, éltek egyûl egyig.

Ziros hazánk fõlde, mindeneknél kezde, nagyon hiresedni,
annak szabadsága, kincse gazdagsága, méltóságban lenni,
gyûmõltsének ize, sok szép folyó vize, kévánságban esni.

Nemvólt de senkinek, módgya ellenségnek, hogy ártson hazánknak,
az még õrállói, sok erõs bainoki, egyesek valának,
[p rgyo] kkal s-karokkal, távozot károkkal, óltalmat tartának.

Élteket nem szánták, véreket ontották, óltalmáért ennek,
le folyt kargyaikon, s-el folyt karjaikon, vére ellenségnek,
vérekkel s-éltekkel, s-gyõzõ fegyverekkel, hirt nevet nyertenek. Egyezõ fegyverek, s- kiterjet jó hirek, Táborokot gyõzõt,
szivek mérészsége, s-karjok erõssége, hadakat elûzõt,
zinegre pórázra, kõtõzõ rab szijre, sokakat fõl fûzõt.

Egyenlõ erõvel, s-meg egyezet szivel, mindenre reâ értek,
[p eacu] te;fábúl játékbúl, s-olykor mulatságbúl, nagyot végben vittek,
széles ez Világban, magok határában, senkitûl sem féltek. Zõldellet virága, házánk szabadsága, keresztény világban,
annak méltósága, s-jó illatú szaga, meg vala hazánkban,
bõcsûlet tisztesség, bátorság s-vitézség, hazánk fiaiban. Ah nehéz mondanom, s-méltó meg siratnom, oda van virágunk,
dér azt elsûtõtte, s-már kóróvá tette, oda szabadságunk,
csonkúla s-el romla, s-rólunk mind le húlla, régi méltóságunk. Szabadságunk fordúlt, mert Magyar meg hódúlt, adó fûzetésre,
az régi méltóság, szabados Uraság, Jobbágyos inségre,
gyalázatos iga, s- anak ocsmánysága, elviselésére.

Az elõt strazája, vólt bástyája, az kereszténységnek,
[p ezet] es hire, majd égig fel ére, Magyar Nemzetûnknek,
szûntelen nagy kárt tet, ellent állot s-vetet, POgány ellenségnek.

[p 0010] Õrûly tapsoly pogány, álnok hamis Czigány, az Magyart megcsaltad,
[p vedr] e nyergeléd, mind addig kerûléd, megis zaboláztad,
iobbágyoddá tetted, s-igád alá vetted, láb alá tapodtad.

Gyõzte kis erõvel, õrõkõs hirével, sokszor Tábóridat,
álgyúidat nyerte, hadaidat verte, s-tépte Zászlóidat,
iutatta homályban, csak nem fogyásában, tûndõklõ hóldodat.

Agák Besliákkal, sok Bulyok Passákkal, egy lábig vesztenek,
Békek Emingekkel, Passák Vezérekkel, rabbokká estenek,
az fõ Ispaiak, Zahin Csorbasiak, sartzot fûzettenek.

[p kel] immár félned, ijedned rettegned, hajdú katonátúl,
éles fegyverektûl, meg vetet lesektûl, s-vitéz próbáitúl,
szabadon sétálhatcz, hol akarod járhatcz, békével ezentúl.

Egyenetlensége, dagály negédsége, hozta ezt Magyarnak,
[p om h] ogy nem tetczik, csúfosnak látczik, hajdú katonának,
szolgállyon hódúlyon, lábodhoz borúllyon, s-tarcson õ Urának.

Ontotta véredet, le vágta fejedet, az hajdú katona,
rabolta praedálta, javaidat dúlta, bár mostis úgy vólna,
szivessen kévántam, s-valóban akarnám, mostis õlne vágna.

Ah keserves inség, szõrnyû keserûség, fûgni pogány markán,
[p y te] rhes adója, s-fel válát igája, van már Magyar nyakán,
jaj pedig jaj annak, valaki pogánjnak, ûl szekere farkán.

Az eõ jármát vonni, igáját hordozni, nem kicsiny mesterség,
[p ni ] óltalmában, s-esni hatalmában, keserû dûcsõség,
iobbágyává lenni, s-kedvére szolgálni, nemis gyõnyõrûség.

Gyõplûn hajtva fújtyák, fújtogatva hajtyák, ostor korbács éri,
ebûl vagyon dolga, valakinek iga, nyakát hágja s tõri,
[p &eac] ute;z adózását, mint járom vonását, keservessen tûri.

Magyarnak ûstõke, zabolázó féke, vagyon már kezében,
eskût az Pogánynak, Tõrõknek Tatárnak, minthogy hivsségében,
levágja barátyát, Attyafiát s-bátyát, õldõklõ mérgében.

Tõrõkkel Tatárral, fõlõtte nagy kárral, országunkat rontya,
[p ya k] ereszténynek, vérét Nemzetének, s-hazánkat pusztitya,
kegyetlenségével, s- tõrõkõsségével, Istentis boszontya.

Eztet mint sem érnûnk, egy lábig el vesznûnk, sokkal jób let vólna,
szemeink világa, szomszédink országa, hogy illyet ne látna,
eskût ellénségnek, s-tõrõkkel bélletnek, senki sem mondhatna.

[p 0011] Rettenve rémûlve, méltó keseregve, errûl gondolkodni,
érzékûnknek káros, lelkûnknekis áros, tõrõkkel tartani,
gyalázatos hirûnk, vallyon hát hogy merûnk, továb kuruczkodni.

Nem szólhatok tõbbet, s-mit mondgya egyebet, mostani Sorsomban,
el látom s-úgy tartom, már soha nem látom, keresztény világban,
[p &eac] ute;des hazánkat, s-haza fiainkat, régi szabadságban.