KOHÁRY ISTVÁN: MAGYAR ORSÁGNAK ELVESZETT
SZABADSÁGÁN, S-TÕRÕK IGAJÁBAN ESET SORSÁN? JAI IGEN
MÉLTÓ KESEREGNEM. 0008
Mi édes hazánknak, romlot országunknak, tekincsûkmeg
sorsát,
az elõtti fényét, dûcsõsége szinyét,
s-mostani romlását,
gyõzedelmes vóltát, szabadsága
fogytát, s-végsõ pusztúlását.
[p 0009]
Illendõnek tartom, s-méltónak álitom, jutassuk
eszûnkben,
attilátùl, az ûdõt számlálva, vegyûk
fel elménkben,
[p acut] e;gi szent királyink, jó hirû eleink,
mit nem vittek végben. Országunk kõ várit,
terjeszték határit, tengertûl tengerig,
rontották meg
verték, ellenségek veszték, sokszor majd egy lábig,
szép nagy szabadságban, nyert diadalomban, éltek egyûl
egyig.
Ziros hazánk fõlde, mindeneknél kezde, nagyon
hiresedni,
annak szabadsága, kincse gazdagsága,
méltóságban lenni,
gyûmõltsének ize, sok szép
folyó vize, kévánságban esni.
Nemvólt de senkinek,
módgya ellenségnek, hogy ártson hazánknak,
az még
õrállói, sok erõs bainoki, egyesek valának,
[p rgyo] kkal s-karokkal, távozot károkkal, óltalmat tartának.
Élteket nem szánták, véreket ontották, óltalmáért
ennek,
le folyt kargyaikon, s-el folyt karjaikon, vére
ellenségnek,
vérekkel s-éltekkel, s-gyõzõ
fegyverekkel, hirt nevet nyertenek. Egyezõ fegyverek, s-
kiterjet jó hirek, Táborokot gyõzõt,
szivek
mérészsége, s-karjok erõssége, hadakat elûzõt,
zinegre pórázra, kõtõzõ rab szijre, sokakat fõl
fûzõt.
Egyenlõ erõvel, s-meg egyezet szivel,
mindenre reâ értek,
[p eacu] te;fábúl játékbúl, s-olykor
mulatságbúl, nagyot végben vittek,
széles ez Világban,
magok határában, senkitûl sem féltek. Zõldellet
virága, házánk szabadsága, keresztény világban,
annak
méltósága, s-jó illatú szaga, meg vala hazánkban,
bõcsûlet tisztesség, bátorság s-vitézség, hazánk
fiaiban. Ah nehéz mondanom, s-méltó meg siratnom, oda van
virágunk,
dér azt elsûtõtte, s-már kóróvá tette, oda
szabadságunk,
csonkúla s-el romla, s-rólunk mind le
húlla, régi méltóságunk. Szabadságunk fordúlt, mert
Magyar meg hódúlt, adó fûzetésre,
az régi méltóság,
szabados Uraság, Jobbágyos inségre,
gyalázatos iga, s-
anak ocsmánysága, elviselésére.
Az elõt strazája,
vólt bástyája, az kereszténységnek,
[p ezet] es hire,
majd égig fel ére, Magyar Nemzetûnknek,
szûntelen nagy
kárt tet, ellent állot s-vetet, POgány ellenségnek.
[p 0010] Õrûly tapsoly pogány, álnok hamis Czigány, az
Magyart megcsaltad,
[p vedr] e nyergeléd, mind addig
kerûléd, megis zaboláztad,
iobbágyoddá tetted, s-igád
alá vetted, láb alá tapodtad.
Gyõzte kis erõvel,
õrõkõs hirével, sokszor Tábóridat,
álgyúidat
nyerte, hadaidat verte, s-tépte Zászlóidat,
iutatta
homályban, csak nem fogyásában, tûndõklõ hóldodat.
Agák Besliákkal, sok Bulyok Passákkal, egy lábig
vesztenek,
Békek Emingekkel, Passák Vezérekkel,
rabbokká estenek,
az fõ Ispaiak, Zahin Csorbasiak,
sartzot fûzettenek.
[p kel] immár félned, ijedned
rettegned, hajdú katonátúl,
éles fegyverektûl, meg vetet
lesektûl, s-vitéz próbáitúl,
szabadon sétálhatcz, hol
akarod járhatcz, békével ezentúl.
Egyenetlensége,
dagály negédsége, hozta ezt Magyarnak,
[p om h] ogy nem
tetczik, csúfosnak látczik, hajdú katonának,
szolgállyon
hódúlyon, lábodhoz borúllyon, s-tarcson õ Urának.
Ontotta véredet, le vágta fejedet, az hajdú katona,
rabolta
praedálta, javaidat dúlta, bár mostis úgy vólna,
szivessen kévántam, s-valóban akarnám, mostis õlne
vágna.
Ah keserves inség, szõrnyû keserûség,
fûgni pogány markán,
[p y te] rhes adója, s-fel válát
igája, van már Magyar nyakán,
jaj pedig jaj annak, valaki
pogánjnak, ûl szekere farkán.
Az eõ jármát vonni,
igáját hordozni, nem kicsiny mesterség,
[p ni
] óltalmában, s-esni hatalmában, keserû dûcsõség,
iobbágyává lenni, s-kedvére szolgálni, nemis
gyõnyõrûség.
Gyõplûn hajtva fújtyák, fújtogatva
hajtyák, ostor korbács éri,
ebûl vagyon dolga, valakinek
iga, nyakát hágja s tõri,
[p &eac] ute;z adózását, mint
járom vonását, keservessen tûri.
Magyarnak
ûstõke, zabolázó féke, vagyon már kezében,
eskût
az Pogánynak, Tõrõknek Tatárnak, minthogy hivsségében,
levágja barátyát, Attyafiát s-bátyát, õldõklõ
mérgében.
Tõrõkkel Tatárral, fõlõtte nagy kárral,
országunkat rontya,
[p ya k] ereszténynek, vérét
Nemzetének, s-hazánkat pusztitya,
kegyetlenségével, s-
tõrõkõsségével, Istentis boszontya.
Eztet mint
sem érnûnk, egy lábig el vesznûnk, sokkal jób let
vólna,
szemeink világa, szomszédink országa, hogy
illyet ne látna,
eskût ellénségnek, s-tõrõkkel
bélletnek, senki sem mondhatna.
[p 0011] Rettenve
rémûlve, méltó keseregve, errûl gondolkodni,
érzékûnknek káros, lelkûnknekis áros, tõrõkkel
tartani,
gyalázatos hirûnk, vallyon hát hogy merûnk,
továb kuruczkodni.
Nem szólhatok tõbbet, s-mit mondgya
egyebet, mostani Sorsomban,
el látom s-úgy tartom, már
soha nem látom, keresztény világban,
[p &eac] ute;des
hazánkat, s-haza fiainkat, régi szabadságban.