KÓNYI JÁNOS: GRÓF VALTRON, AVAGY A' SZUBORDINÁTZIO. 0112

Hertzeg. ): Mitsoda az? (mind ö hozzá szaladnak) hát meg-holt - ez rettenetes volna. -

Valtron. : Sófia! édes feleségem - Sófia! Sófia! ébredj-fel -

Vinter. : Hálá Istennek! Ismét magához jön - (a' Grófné fel-tenéyszedik, merön körülötte nézelödik.)

Grófné. : Miért költötök-fel engem? Ti, hohérok! oda van e' ö? - Jaj, kit látok (fel-kIáltva) Hertzeg! kegyelem az én férjemnek - Hertzegségéd' szabaditójának - Hertzeg, az Isten' kedvéért kegyelem, vagy halált nékem.

Hertzeg. : Ah, édes barátné Aszszonyom! keljen-fel - ölelje-meg nagy érdemü férjét, és még sokáig gyönyörködjék szerentséjében.

Grófne. : Szabad ö - Valtron! hát viszsza ajándékoztattál-é nékem - Ah Hertzeg! had tsókoljam-meg Hertzegségednek kezét! Mint feleség, mint annya még egy gögyögö tsetsemönek - hálákat adok az ö nevében attyának szabaditásáért. Az ö éelete légyen Hertzegségednek jxövendöbéli szolgálatjára a' buzgo háláadásnak emlékezetéül fel-szentelve. Valtron! Valtron! ismét az enyim vagy te.)

(az ölébe veti magát.)

Hertzeg. : Nem egészen édes barátné Aszszonyom! szeretetének felét énnékem kell engedni.

[p 0113] Valtron. : Oh Hertzeg! érezze - a' mit én Hertzegségednek - még mind meg-nem mondhatom.

Hertzeg. : Oh édes barátom! érzem azt. - Major Uram! had menjen haza a' Komandó. Azt a' golyóbits, melly ötet meg-ölte volna, légyen a' Hazának ellensége ellen fel-téve. Az én betsületemmel és az énvéremmel lészek kezes mindenekért. Még több - már ez elött négy nappal a' KIrálynak igazsága által, érdemeinek jutalmazásául az ö Regementjétöl el-vétetett. Sajnálom minden barátjait, hogy el-vesztik ötet, de ezt a' kárt az Urnak kellemetességére forditom - (ki huz a' 'sebjéböl egy Királyi parantsolatot) Ez által a' Király az én vasas Regementem Oberstlájdinantjának nevezi az Urat - A' nagy Danebrog rendére méltóztatta az Urat. Én pedig, ö felségéánek tudása szerént, az Urat elsö Gyeneral- Adjutánsomnak választom, és mivel én az Urnak leg nagyob' kötelesse vagyok, e' jelen való Donátzio által, a' Stromberg bevezetü Grófságnak jövedelmét, melly az én Hertzegségem alatt vagyon, az Urnak örökre és firul-fira mint sajátját, által adom.

(Mind el-álmélkodnak. Vasztvort el-mégyen.)

Vinter. : Nagy Hertzeg! Vegye jó néven a' mi alázatos köszönetünket ezen nagy kegyelem' mutatásáért. Vajha ezer életünk volna, hogy Hertzegségedért ezerszer halhatnánk-meg.