KÉT KÖLTEMÉNY AZ 1764-IKI DIAETÁRÓL. 0451
Magyar-Országnak mostani bóldogtalan sorsát 's
nyomorúltt állapotját elõadó, és igazán ki-tzimerezõ
ÁLOM.
Po'sonyban, 1764. 1.
Tegnap szemeimre Álom
ereszkedett,
Álmomban elõmben Látás kerekedett,
Mellyben
egy õsz Ember mellém heveredett,
'S illy beszélgetésben én
velem eredett.
2.
A' mint Po'sony-Vára' helye helyheztetik,
A' kékellõ Duna mellé terjesztetik,
Ki-tsapása közzé
Sziget rekesztetik,
Egy jajgató Személy abban szemléltetik.
3.
Reszketõ kezeit kótsolja fejére,
Szemeit emeli az
Ég' közepére,
Nézz ortzáján keserves könyvére,
'S
hallgass száján jajjal zengõ beszédére.
4.
Nézd-meg
Személyétis, vi'sgáld-meg kitsoda?
Függeszd szemeidet
valósággal oda,
Lásd féjfi vagy leány? találd-ki mitsoda?
'S kérdd-meg, illy bánatja miért szaporoda?
5.
Halld-
meg valójában minden panaszszait,
Fogd 's fontold gondossan
jajgató szavait,
Vedd szívedre gyászos 's keserves jajjit,
Nézd szívét epesztõ terhes fájdalmait.
6.
Jaj!
Magyar, mint látom, ül egy fa' enyhében,
Doborgó szíve
vér, 's alig fér mellyében;
De tsüggõ hajait tépi
keservében:
Leány, úgy szemlélem gyász ökltözetében.
[p 0452] 7.
Vérben keveredett szegénynek ruhája,
Ki-
dagadt a'szeme, bé-esett ortzája,
Piros ajakinak el-hervadt
rósája,
Erõtlenségében alig mozog szája.
8.
Nem tsak
látom, de már szavait is hallom,
Szörnyû sírásait magam
is átallom;
Illy keservét soha nem láttam meg-vallom,
Tovább mégyek, nézem, mit szûl e' siralom?
9.
A' mint
lábom arra gyorsabban szalada,
A' jajgató szóhoz közelebb
halada,
A' bús Leány újabb jaj-szóra fakada,
'S szaván
lábom 's fülem ottan meg-akada.
10.
Ah! úgymond,
Szûzeknek Bírája 's Istene,
Keserves gyászom köztt
Segíded kellene,
Ne légy kérésemnek, óh Felség! ellene,
Ne légy Szolgálódhoz, kérlek üldxözõje.
11.
Szívbõl keresõknek édes segedelme!
Hozzád folyamodom:
légy fejem' védelme!
Hassa-meg Szívedet szívemnek kérelme,
Könyörûlj: mert bennem bánatos az elme.
12.
Szûzességem' tudod, Néked fel-szenteltem,
Abban Felségedet
nagy híven tiszteltem,
Egedre kezemet víg szível emeltem,
Kedvem' szûz-létemben másban nem is leltem.
13.
De óh
szerentsétlen el-érkezett óra!
Fordítá víg napom
fergeteges hóra,
Sírásommal vezet gyászos koporsóra,
Vígasságom gyászra jút, 's kedvem vég-szóra.
14.
Egy
Német, a' kitõl Lelkem iszonyodott,
Sõt még látásán is
szívem háborodott,
Szûzességem után addig ólálkodott,
Míg' nem szûz testemmel rútúl motskosodott.
15.
Le-
nyomta nagy tisztán fel-nevelt testemet,
El-erõtleníté
érzékenységemet,
El-vette leg-féltõbb hív
szûzességemet,
Igy paráznita-meg erõvel engemet.
16.
Életemet többé mellyért nem kívánom,
El-epedett szível
szûzességem szánom,
Vég órámot hozd-el ISTENem! nem
bánom,
Akár kijé légyen világi Didánom.
[p 0453] 17.
Kelj-ki szolgálódért, éltem Teremtõje,
Légy
fertõztetõmnek kemény üldözõje,
A' ki életemnek illy
keserítõje,
Légy annak, óh Felség! igaz büntetõje.
18.
Illy szavát végezvén új jajra fakada,
Szemének
zápora folyt, 's meg-sem apada,
A' véres veríték képérõl
szakada,
Hogy magát meg-ölje, egy pallost ragada.
19.
Mellyet midõn látnék, én is meg-ijedtem,
'S álmomból,
mellybe így, belé keveredtem,
Nagyon meg-rémülvén, ottan
fel-ébredtem,
Mit jenetsen Álmom, azon vélekedtem.
20.
A' mint gondolkodás engem' tántoríta,
Elmélkedésem
köztt új álom boríta,
Elsõ tekintettel nóha háboríta;
De minden gondomtól osztán szabadíta.
21.
Elébbi
Álmomnak mert értelmét adta,
Aztat pontról pontra elõl-
mondogatta,
Minden tzikkelyeit úgy fel-rázogatta,
Hogy a'
mit láttam vólt, arra szabogatta.
22.
A' Leányon,
úgymond, értsd Magyarországot,
Annak Szûzességén,
(û a' szép Szabadságot,
Erõszak-tételen Németes
Ujságot.
Értsd hulló könyveim a' köz parasztságot.
23.
Értsd a' gyászruháján a' Haza terheit,
Testébõl folytt vérén Ország keserveit,
Nézd meg-
fertõztetett középtetemeit,
Úgy sebesítik meg Hazánk'
Törvényeit.
24.
Az ISTEN, a' kinek kesereg
szívében,
Sõt jajjal szólít-meg terhes keservében,
Jelenti a' KIrályt nagy Ditsõsségében,
A' ki
könnyíthetni a' Hazát terhében.
25.
Még pallost is
láttál annak jobb kezében,
Mellyet verni akart a' maga'
méllyében;
Ennek e'-ként viszlek téged értelmében,
Félõ, hogy villongás lész Hazánk' népében.
26.
Hogy te fel-rezzentél, mások is félhetnek,
Kik, mint te,
születést Magyaroktól vettek;
Mert azok többször is már
úgy tselekedtek,
Hogy szenyvedés után kardra kerekedtek.
