KÁRMÁN JÓZSEF: NAGY SÁNDOR, ÉS A HALHATATLANSÁG FORRÁSA. 0271


Nem rettegett Sándor az Ütközetekben, a' Halál rettentö Képei, vagy Útjában, az Oroszlányok' Dühösségétöl, és a' Villámok' borzasztó Tüzétöl; de most, a' midön minden Reménységei semmivé lettek, kedves Plánuma Füstbe mentt - Fájdalmainak Keserve miatt, a' Földre rogyott; nem fogadta el Barátainak vígasztalását; megvetette az Éneklök' Hízelkedö Dallaikat, nem gondoltt Vezéreinek Tanátskozásaikkal, és egész Seregének eggyesültt Szavával. Három Nap, és Éjjel feküdött a' Földön, Étel, Ital, Álom nélkül. Mindenfelé Követeket küldött, a' kik megvisgálják, ha nintsen-é valahol valamelly Hasadék, vagy Ösvény, a' Kösziklára való Felmászásra. MIndnyájan kedvetlen Hírrel tértek vissza. Negyedik Reggel Parantsolatot adott a' Viszszátérésre. Soha sem engedelmeskedtek örömtesreb' Vitézei. De éppen ez a' Szembetünö Készség eggy Tör- szúrással több vólt már a' nélkül is vérzö Szívében.