KÁRMÁN JÓZSEF: NAGY SÁNDOR, ÉS A HALHATATLANSÁG
FORRÁSA. 0271
Nem rettegett Sándor az Ütközetekben, a' Halál
rettentö Képei, vagy Útjában, az Oroszlányok'
Dühösségétöl, és a' Villámok' borzasztó Tüzétöl;
de most, a' midön minden Reménységei semmivé lettek,
kedves Plánuma Füstbe mentt - Fájdalmainak Keserve miatt, a'
Földre rogyott; nem fogadta el Barátainak vígasztalását;
megvetette az Éneklök' Hízelkedö Dallaikat, nem gondoltt
Vezéreinek Tanátskozásaikkal, és egész Seregének
eggyesültt Szavával. Három Nap, és Éjjel feküdött a'
Földön, Étel, Ital, Álom nélkül. Mindenfelé Követeket
küldött, a' kik megvisgálják, ha nintsen-é valahol
valamelly Hasadék, vagy Ösvény, a' Kösziklára való
Felmászásra. MIndnyájan kedvetlen Hírrel tértek
vissza. Negyedik Reggel Parantsolatot adott a'
Viszszátérésre. Soha sem engedelmeskedtek örömtesreb'
Vitézei. De éppen ez a' Szembetünö Készség eggy Tör-
szúrással több vólt már a' nélkül is vérzö
Szívében.