ILLEI JÁNOS: PTOLOMAEUS. 0077


Lys. : Felséges Hertzeg! hozzám részelkedett a' kõvet, azt nyeste fûlembe mind úntalan: hogy szállyunk szembe véle már egyszer. Azon kivûl vátig erõltetett, hogy Antiokus, és Szosthenes oszlopinkat jól tartsam ez éjjel méreg itallal.

Sost. : Hol nem horgász az istentelen?

Lys. : Eszre vécvén a' vitézeknek szerelem tûzét Antiokushoz, és látván a' véle szûletett Katonás bátorságot, és tudományt benne; a' pártos szelet-is õ indította felõle ennek fejében, és hogy el-járnék szándékában hiven: imé ( Az erszént mutattya. ) ezzel akarta ki-szúrni szemememt; sõt ennek párját-is igiri vala

Ptol. : Meg-mernél-e' erre két ujoddal? mert sokat mondál.

Lys. : Mindjárt nyissa-meg a' fõld torkát, és testestõl, fegyverestõl --

Ptol. : Elég, elég.

Lys. : A' mi tõb': ezen egy pár vezérnek fejét azon nyersen, véressen igírte a' népnek a' viadal elõtt.

Szost. : Ihon már látni való: miért bátorkodott õ annyira a' beszéddel.

Ptol. : Ám: de tsak mind kitelhetnek a' színes fortyéltul.

Lys. : Nem szóllok tõbbet mellette: a' mit a' táborunkrul mondék Felségfes Hertzeg! se nem kõltés, se nem fortély. Rendelly valamit. Én le- tsendesitem az alatt a' fel-zendûlt népet --

Ptol. : Meg-állj -- ha ki-nem botsátom, bizonytalan szerentsém: ha ki-botsátom: akkor sem tudom végét. Minden monda, monda beszéden meg-nyúgodni ártalmas; és ismíg semmit sem hinni, ez sem józan dolog -- Segítsetek Matzedóniának Isteni! egy búmbúl száz, és ebbûl ezer-is támad.

Szost. : Engedgyûnk a' szoros ûdõbnek Hertzeg! talán nem fog ártani kegyességed: és talán, ha valami volna-is benne, megtõri gonosz szívit. Az új seb kõnnyen bé- heged; a' koros, el-fenûl utóllyára.

Ptol. : Minden jót reménlek felõle.

Lys. : Színte el-késûnk Felséges KIrály!

Ptol. : Szaporán Antiokusért. Ide jõjõn. Tõbbet egy szót sen.