HATVANY ISTVÁN: KLEMENTINA AVAGY A' TESTAMENTOM. 0005

ELSÖ FEL-HUZÁS.

Lészen egy nagy szobájába a' Belforti Várnak; egy kõzép 's két óldal-ajtók lévén rajza. Jobb kéz felöl elöre van egy asztal, s' mellette egy szék. Az Inasok hosszú égö gyertjákat hordoznak kezeikben a' Játék-helyen keresztül; a' minémüekkel halottak felett szokás élni. Mások az el-aludott gyertjáknak némely Maradványait hozzák vissza. Mindenek szomorú tsendességbe lévén Klementina egy óldalról kijö, lassú lépésekkel elöre mégyen, le ül.)

I. KI- JÖVETEL.

KLEMENTINA (Magánosan). : IGY foszt- meg a' halál, tsak nem hat hónapok alatt mind kettöjöktöl! - Töletek, egy illy elhagyatottnak egyetlen-egy gyámolaitól! Töled elsöben tökélletes Belfortné! Kedves Anyám! Ugy vagyon, szám és szivem adja néked ezen nevet. - De még Te is szerentsétlen Báró; mely [p 0006] hamar utánna mégy azon Hitvesednek, kinek érdemeit igen késöre esmerhetéd- meg! - Irtóztató történet! három órák alatt egésséges, és kimúlt! (támasztja jobb karját a' mellette lévö asztalra).

II. KI-JÖVETEL.

KLEMENTINA, LEONORA.

Leonora. : NE adja magát Klementina Kis!asszony egészen bánatjának! Tegnaptól fogva ágyba nem volt, nem ett, nem ivot semmit, szüntelen sirt! - Nem elég e' hat hónapok alatt kettöt temetni? Akarja-e még a' Kis-asszony- is szaporitani számokat? - Nem; sokáig kell még élni a' Kis-Asszonynak, sokáig gazdag örökségét birni. Mert bizonyosan a' Kis-asszonynak Neve vagyon a' Testamentomban.

Klem. : Oh Leonora! nem kivánok örököse lenni Belfortnak. Meg-elégedvén azzal, a' mit már birok jóvóltából, tsak Gróf Holdbergnének várom el- érkezését, hogy végképen Klastromba mennyek.

Leon. : Mindenkor a' Klastrom szó! Nintsen semmi szebb ennél? Haggyaán! jöjjön-el tsak a' Grófné, majd le- beszélli a' Kis-asszonyt ezen gondolatról.

Klem. : Nem: söt inkább szándékomban erössiteni fog - Mitsoda szerentse, hogy azon érdemes Fö-asszonyság épen most jelenik itt meg, a' midön leg-nagyobb szükségem van segedelmére.

[p 0007] Leon. : Épen rendkivül nékie a' Kis-Aszszonyt szeretni. Gyakorta reá halgaték, midön a'meg-bóldogúlt Bároné olvasá a' Kis-Asszonynak a' Grófné Leveleit - Most már nem lévén semmi gyermeke a' Grófnénak, talám még le-viszi magával Majlandba.

Klem. : Fogom-is ötet kérni e' véget. Hanemha a' Barónak reménytelen halála, az egész úti készületet meg- változtatja.

Leon. : Nagy lészen meg-szomorodása. Tizenkilnetz esztendök alatt nem látta a' Bárót; most pedig a' midön úgy szóllván hozzája tejendö útjába van, a' Báró meg-hal. Szegény Grófnéért ugyan sokkal fájdalmasbb történeteket-is. Férje és Leánya el- ragadtattanak töle! ez örökre amazt pedig mint meg-hóltat tizenhat esztendökig siratá.

Klem. : Ha még örömet érezhet szivem, ez lészen egy nagy érdemü párnak újjolag való öszve jövésén. Vajha láthatnánk itt mind kettöjöket minél elébb! (fel-kél) De ideje, hogy bérekesszem, a' Grófnéhoz utasitandó levelemet. Félö hogy Laura, Blandal reám ne jöjjön. Ki nem állhatnám most ezeknek tekinteteket.



SZEL. : eon. : Ök örvendeznek, vigadnak, mintha semmi se történt vólna.

Klem. : Hála-adatlanok!

Leon. : Mit lehet egyebet Laurától várni? Alávaló Teremtés! Ugyan hogy vakithatná olly sokáig a' szegény Nagyságos Úrnak szemeit. - De még [p 0008] Bland-is, kit a' Báró a' Porból véve fel, kinek szintén tisztséget szerezdegél vala. Oly kevessé Báttya ö Laurának, a' melly igaz az, hogy ez soha sem Özvegy Kapitányné. Más egyéb Atyafiság van ö közöttök. 'S még-is illy ember bátorkodik Klementina Kis- Asszonyra nézdegélni. Igaz, hogy tsak lopva; - mert venné tsak észre az úgy nevezett Ángya.

Klem. : Nyilik az ajtó, sietek a' szobámba (el-mégyen; Laura jö bé a' közép ajtón).

III. KI-JÖVETEL.

LEONORA, LAURA.

Laura. (minekutánna Klementina el-ment). : KI tér elölem. Tsak arra méltónak nem tartván, hogy reám vesse szemeit. Fel-fúvalkodott! Örököse már a' Bárónak, képzelödésébe.

Leon. : Klementina érdemes ezen szerentsére.

Laura (tsúfolódva) : Nagyon áll kegyelmébe! - Klementina Kis-Asszony? ha! ha! ha! egy fattyu gyermek Kis-Asszony! Ki tudja hol vette magát. Igaz ugyan, hogy a' Báró el-hozván Florentziából magával ezen Angyalkáját; örömest tartotta vólna egy el-téveljedett Fejedelem Kis-Asszony gyanánt ha! ha! ha!

Leon. : Oh de jó kedvü az Asszony! én azt hittem vólna, hogy a' Báró' halála inkább érdekli szivét!

[p 0009] Laura. : Fel-támasztják-e a' panaszok, a' hóltat? Valjon lehet- e valójába meg-siratni egy olly Öreget, a' ki már únalmas- is kezd vala lenni?

Leon (hirtelen) : de a' ki nem szüne meg az Asszonyt jó téteményekkel tetézni! A' ki egyedül Laurané Asszonyom kedvéért hasonlót tselekede Bland Urammal.

Laura. : Nem törne-el a' nyelve a' Leány- Asszonynak, ha mind nékem, mind Bland úrnak meg-adná a' minket illetö betsülletet. Mi-is vagyunk leg-alább ollyan nemböl mint Klementina Kis-Asszonya, kit a' Báróné halála után nem szégyenel szolgálni.

Leon. : Engedek az Uram parantsolatjának, és azt örömest tselekeszem. Olly nemes minémüségekkel bir Klementina, mellyekért nékie tiszteltetni kell. Szépség, Elme, Virtus - vagy-is erköltsi Tökélletesség. -

Laura (félbe szakasztja szavát tsúfolódva) : Virtus. Valóság ez? Hiszi-e hogy a' Báro ok nélkül tartana 18 esztendös Leányt házánál? és még halála után-is Feleségének? Ö, ki is a' mi Nemünkre nézve olly sok erötelenségekkel bir vala?

Leon. (meg-haragudva) : A' már sok! Klementina betsülletét sérteni nem hagyom. Igaz, az én szegény meg- hólt Uramnak, vóltak gyengeségei; de iszonyodott vólna, avagy tsak azon gondolattól, hogy egy olly személynek hánnyon lest, ki óltalma alatt vala. Kit ö úgy tarta, mint saját Leányát.