GVADÁNYI JÓZSEF: DONITS ANDRÁSHOZ ÍRT LEVELEI VÁLASZAIKKAL. 0053


VI.

Nevendék jó Ifjú!

Becses leveledet most nem régen vévén,
A' miket írsz, mind jól meg-itélvén;
Hogy el-tökéllett szándékim' tudhassad,
És mint egy tükörben azokat láthassad.
Ime mind azokat elõtted ki-teszem,
Mint határozott-meg mindeneket eszem:
Igaz, hogy én Márstol vég búcsumat vettem!
Mert zászlója alatt úgy meg- öregedtem,
Hogy ha csak csigával lovamnak hátára
Fel nem húznak, máskép' nem üllök fel-ára.
[p 0054] Lajtorján sem merek, mint padlásra menni,
Mert ha csak egy olda-lépést talál tanni,
Majd úgy le-zuhanok lajtorjámmal együtt,
Mint a' kit a' földre sebes menykõ le-üt.
Igy kezem, vagy lábom könnyen ki-törhetne,
Senki-sem-is szánna, hanem ki- nevetne,
Hogy én úgy akarok paripám' hátára
Lajtorján' fel-mászni, mint a' dió fára.
Fiatal legyen az, ki (Mársot szolgálja,
Erõs, egésséges, másképp' ki nem állja,
Kemény szolgálatját a' vérnek mezején,
Zöld borostyánt sem lát senki-is a' fején.
De még-is vég-képpen a' több Istenektõl,
Kedves Baráátimtól, és jó emberektõl.
Addig nem búcsuzom, míg bennem a' lélek,
Jól-lehet lankadtan, 's mig agg-ember élek.
Mert az Isteneknek addig szolgálhatok,
Áldozatokat-is nekik még nyujthatok;
Míg ránczos bõrömet halál le-nem nyúzza
'S hideg rámájára aztat fel-nem húzza.
[p 0055] Igy hát Apollónak ollykor szolgálhatok,
Áldozatot ugyan kövért nem adhatok
Néki: mert már vérem a' vénség fagylalja
És már Musáimnak vagyok csak az allja.
Az az: mikor egy kis ürességem lészen,
Doctor, 's Patikáros tõlem pénzt nem vészen,
Fogok akkor ollyan versecskéket írni,
A' minõ erõvel fog az elmém bírni.
Nem-is vetem fejem' már hosszas munkára,
Mivel Mars juttatta erõmet fogytára.
Csak rövid dalokat fogok tehát verni
Lantomon, 's mint here, nem fogok heverni.
Kedves Barátimtól, és jó emberektõl,
Vég búcsut nem vettem, tudván azt szentül,
Hogy ember embernek tartozik szolgálni,
Míglen sír-halmára teste nem fog- szállni.
Ez egy kereszténynek fõ-kötelessége,
A' kiazt nem teszi, Isten' ellensége;
Fõ képp a' ki míg él, el- haggya barátját;
Az emberiségnek ált-hágja korlátját;
[p 0056] Sõt egy igaz barát ezt nem-is teheti,
Mivel a' természet meg-nem engedheti.
Mert a' Barátságnak erõsebb a' láncza,
Mint akár melly várnak kõbõl epült sáncza.
Nincs olly erõ, a' melly e' lánczot fel-bontja,
Halál az, a' ki ezt végtére meg-rontja.
Mert mint magnes vonnya a' vasat magához,
Úgy köt egy Barátot e' láncz Barátjához.
Ki-is hagyhatná-el igaz 's hív Barátját,
Kit úgy kell becsülni, mint kincsét, sajátját?
mert az igaz Barát szomorúságomban
Vigasztal, gyámolít nyomorúságomban.
Veszedelmek között tõlem õ el nem vál,
Ellenségeimnek bátran szemekbe száll.
Fene vad az, a' ki Barátját el- haggya,
Áldásit-is az Ég illyenre nem adgya.
De kedves Donitskám! értem leveledbõl,
Hogy verselõ pennád le-teszed kezedbõl,
Mellyel Apollónak sok izben áldoztál,
Engemet-is gyakran vidámságra hoztál.
[p 0057] Mert valahányszor csak verseidet vettem,
Mind annyiszor belsõ örömöt érzettem.
Csudáltam azokban elméd' sebességét,
És természetessen folyó ékességét.
Méltó vagy, kerítse homlokodat laurus,
Sok százak elõtt-is illet téged' e' jus.
Miskolczi Parnastól fogsz hát búcsut venni,
Felyebb Classisokra Debreczenbe menni.
Oh de nem szánod-é a' Miskolczi megyét,
Pinczékkel meg-rakott drága avas hegyét?
Mellyekben Bakkusoknak élesztõ nectárja
Bõvebben van, mint foly szinyva' vize' árja.
Debreczenben fogsz te inni csak kerti bort,
A' melly le-nem mossa az oskolai port,
Torkodról, és ettõl nem-is bukol fõre,
Mert jobb, 's erõsb ennél a' Miskolczi lõre,
Jobb lett volna menned Sáros Patakára
Az egész világon híres Hegy alljára.
E' vidékben vagyon Bakkus Hauptkvartélja,
Tokai városa az, mellyben áll kastéja.
[p 0058] Tõbb városokban-is vagyon Fabrikája,
Mellyben sajtoltatik Malsasiája.
Ez vele élõknek testét erõsíti,
Fõkép' a' tanuló elmét élesíti.
Nagy elõmenetelt tudományokban tesz,
A' ki ebbõl vagy öt pintet gyomrába vesz.
De ha Patakra is szándékoznál menni,
Tudom: te illy Dosist bé nem fognál venni.
Mert tulajdonságod a' mértékletesség,
És kedves elõtted a' józan egésség.
Menny hát Debreczenbe, Isten vezéreljen,
Ottan mindenekben kívánt kedved telljen.
A' tudományokban olly lépéseket tégy,
Kívánom, hogy hamar Seniorrá-is légy
Egyszer el-végezvén a' Theologiát,
Mathesist, a' Görög, és Zsidó Historiát,
Akademiákra javaslom, hogy menny-el,
A' tudományoknak kut-fejét keresd-fel,
Tanácslom, leg- inkább menny-el Göttingába,
Ha tán ez messze van: tehát Genervába.
[p 0059] Ott nagy figyelemmel hallgass Tudósokat,
Igy kincset magaddal hozol vissza sokat.
Lehetsz-is idõvel bár ha Prédikátor,
Lehetsz Professor-is, Kántor, avagy Prókátor.
A' mi több, fel-mehetsz Vicze Ispánságra,
Avagy-is falusi Notariusságra.
Végtére ajálak Isten' oltalmába,
Részesítsen téged' maga' sok javába.
Óhajtom, mindenkor légy jó egésségben,
Soha de ne légy sem bajban, sem inségben.

Gróf Gvadányi József,

Magyar Lovas Generális.