GELEI JÓZSEF: IFIABBIK ROBINZON. 0070


NEGYEDIK ESTVE.

Atya.

No, édes fiaim! hol maradtunkel tegnap a' mi Robinzonunkkal?

János. : Hogy felmászott ismét a' fára aludni, és -

Atya. : Jól van! No, már tudom! - Ezen éjszakája már szerentsésebb vala, nem esettle a' fáról, hanem elaludt tsendesenn szinte reggelig. Mihelytt megviradt, leg elsöbbenn is futott a' tenger' partjára, hogy tsigát keressen, s azutánn dôlgához lásson. Ekkor más útat választott magának oda, és menttébenn talált nagy örömére egygy fát, a' melylyröl nagy gyümöltsök függöttenek. Ö ugyan nem tudta, hogy mitsoda gyümöltsök vólnának azok, reménylette mindazonáltal, hogy enni valók lennének, és le is hajított egygyet belöllök. A' vólt egygy három szegeletü dió, olylyan nagy mint egygy kis gyermek' feje. A' külsö héjja puha, mintha kenderszálakból mesterségesenn lett vólna öszszetsinálva; a' belsö héjja tsak nem olylyen kemény, mint a' tekenös béka' háza, és Robinzon mindjárt [p 0071] látta, hogy tál' helyébe jó lenne vé1le élni. Ez a' héj olylyan öblös vólt, hogy egygy Ámérikai majom, melylyet Ságionnak neveznek, benne hoszszú farkával bátrann megférhetne. A' bé1le rend kivül leves vólt, és olylyan édes ízü mint a' mandula; a' közepébenn pedig, melyly üress vólt, mint a' té1j, olylyan kedves édességü nedvesség találtatott. Ez, a' mi' eléhezett Robinzonunknak egygy pompás vendégséggel értfel.

Egygy ilylyen dió, nem vólt elég az ö üres gyomrának megelégítésére, azért másokat is ütötte, a' melylyeket hasonló nagy kívánsággal megevett. Ezen szerentséjénn való örömébenn, jó Istene eránt való háládatossága' megbizonyítására, sírt.

A' fa, meglehetös magasságú vala, és temérdek gyümöltstsel rakva vala; de óh fájdalom! több az egészsz tájékonn ez egygyenn kívül nem vala.

Tódor. : Mitsoda fa lehetett az? nints itt mi' körülöttünk olylyan.

Atya. : Kókusfa vólt, a' melyly leg inkább tsak napkeleti Indiábann, és a' déli tengernek szigeteibenn terem. Ez az egygy pedig hogy származhatott a' Robinzon szigetébe, magam sem tudom; mert az Ámérikai szigetekbenn ilylyen teremni nem szokott.

Ha szinte már Robinzon jól lakott vólt is; elfutott mindazáltal a' tenger' partjára. [p 0072] hogy meglátná, mibenn van a' tsigáknak dólgok. Itt, talált ugyan ö újjonnan egygyné1hányat, de a' melylyek nem elégségesek vóltak, hogy egygyszer megint megérje vé1lek. Hálákat adott azért Istennek, szívének belsö megilletödésével, hogy ö né1ki mára, másunnan parantsolt eledelt. - A' víz' partjánn találtt tsigákat elvitte magával ebédre, és nagy kedvvel viszszâtért tegnapi munkájának folytatására.

Talált egygy nagy tsigát is a' tenger' partjánn, melylyel ö ásó kapa gyanánt élt, és azzal nagyonn könynynített magánn a' maga dôlgábann. Nem igen tával, talált egygy plántát is, a' melylynek a' szára olylyan szálas vólt, mint nálunk a' kender vagy a' len. Máskor ö ezeket fel se vette vólna, de most úgy nézte, mint haszonra valókat. Megvizsgált szemesenn mindent, és gondolkodott, hogy mire vólna hasznos.

Azzal a' raménységgel, hogy ezt a' plántát szint úgy meg lehetne müvelni, mint a' kendert vagy lent, kiszakított egygy rakást a' földböl, tsomóba kötötte, és bé1áztatta. Midön egyné1hány nap múlva é1szre vette vólna, hogy a' külsö héjja a' víztöl eléggé meglágyíttatott, kivette tsomóstúl, és a' napra kiteregette. Alíg száradt valamenynyire meg, már megpróbálta, ha valylyon póznával öszsze lehetne é törni, és mint a' lent kitilólni; hát éppen elsült.

[p 0073] Mindjárt a' kenderböl, melylyet belölle készített, kötelet tsinálni próbált. Ez ugyan nem vólt olylyan eröss, mint a' minémüt mi' nállunk a' kötélgyártók tsinálnak, mivel né1ki, sem fodró kereke, sem más egyé1b segitsége nem vólt: azonbann tsak ugyan vólt olylyan eröss, hogy azzal a' maga' tsigáját a' borra erössenn felkötözhette, s e' szerént egygy olylyan szerszámot készített az által, mint nálunk a' kapa.

Most már folyt a' munka, és egygymás' mellé mind addig plántálta a' fákat, míg nem azon kis tájékot, melylyet ö lakozása' helyének választott, egészszenn körül nem kerítette. Tartván pedíg attól, hogy ne talán egygy olylyan vékony sor fák gyengék lennének az ö óltalmazására; nem sajnállott ismé1t más sort is ültetni amannak ellenébe; ekkor, mind a' két sort zöld ágakkal béfonta, és a' közét földdel bé1töltötte. És így, egygy olylyan eröss falat állított, hogy jó nagy erö is könynyen bé1 nem ronthatta vólna.

Minden estve reggel megöntözte az elplántáltt fákat a' közel lévö forrásnak vizéböl; a' Kókus' hajával élt öntözö edény helyett. Nem sokára azok a' gyenge fiatalok kifakadtak, és olyly szépenn kizöldültek, hogy rájok nézni tsupa gyönyörüség vólt.