FALUDI FERENTZ: BÖLTS EMBER VAGY IS AZ ERKÖLTSES BÖLTSESÉGRE VEZÉRLÖ RÖVID OKTATÁSOK. 0143


Meg Szerzés.

Erköltses tellyes mondások.

Ha a' böltseket meg akarod dúlni okossággal, elsöben is válaszd meg a' tudni szükséges és hasznos dolgokat, azoktul, mellyeket nem tudni hasznos is, szükséges is.

Kevés bölts találkozik most, mert tanulásikkban nem fordittyák eszeket a' szükséges tudományra, hanem arra, a' mi haszontalan.

Nem tsak azért kel tanulnunk, hogy azt tudjuk, a' mit mások tudnak, hanem azért is, hogy job' hasznát tudhassuk venni annak, a' mit tudunk azoknál.

[p 0144] A' böltseség hasonló a' kénesöhez, melly, ha jo kézben vagyon, tsuda hasznot hait, a' rosz kézben leg veszedelmeseb'.

Az ember nem rakhattya maga elejbe elégséges nagy képit természetinek, se ellenben elégséges kitsin vóltát érdemének.

Azt mondhattyuk valóban méltóságós fö hatalom hertzegnek, a' ki hatalmát ollya mire épiti, a' mi töb' a' hatalomnál, és tronus székén fellül, ollyast mit ereget, hogy el érhesse az eget.

Az Istennek szeme elött, ez a' temérdek látszatos világ, oly kitsinség, mint a' nap sugáriban tünö kis porotskák.

[p 0145] A' születés kezdete halálunknak, mint a' gyertya mihelt égni kezd, kezd fogyni.

Gyaró ember, tekintsd meg kezdetedet, és végedet. Eleinten téjnél és polyánál nintsen egyébre szükséged, utollyára a' koporsónál: és még ezek között fellyebezö kivánságidnak szük e' világ.

Minthogy a' természet tsak mulandó életet adot minnyájunknak, arra törekedjünk, hogy az örök életet meg szerezhessük.

A' harang szó hallottas hirdetése multt óráinknak. Hová lettek azok? azokhoz az idökhez szerzöttek, mellyek a' viz özön elött vóltak, a' semmiségnek tengerébe vesztek.

[p 0146] Mint a' kelö folyó idönek, ugy minden szempillantásinknak meg vagyon az eö kaszája.

Ugy költsed az idöt, mint pénzedet, óva és takarékosan. Egy szempilantásodat se add külömben, hanem jó árán. Ugy adj idödbül, mint véredbül, kémélve.

Ki ki maga módja szerint öregszik, és nem vészi gondba, melly uton járjan, és élete orájának melly részén légyen.

Még most is várjuk, mikor születtetik az az ember, a' ki igaz árát tudja tsak az egy orátskának is.

A' hivalkodóknak élete ugy mulik, mint az álom. Nem is tsuda, mert a' hivalkodás mind azon szunnyadozás.

[p 0147] A' i az áldott napot roszszul töltötte, ha jól meg tekinti maga dolgát, annak le nyugovását nem nézheti szive fájdalma, és artza pirulás nélkül.

Az embernek napjai, abban hasonlók a' sybillák könyveihez, hogy mennél keveseb maradot reánk belölek, annál drágábbak.

Nints tsudálatossab az idönél, az el multt maga hul a' feledékenségnek vermébe, a' jeen való mig szóllok, már nem jelenvaló, és a' következendö bizontalan.

Még nem találkozott az igaz böltsek közül egy is, a' ki viszsza akart vólna térni, gyermeksége idejére.

Ki ki panaszolkodik ideje rövidségérül, [p 0148] és senki sem tanátskozik vele. E éli iffjuságát, és nem veszi észre. És mikor már el mult, örökétig emegeti, de haszonmtalanul.

Az emberi élet, hasonló egy ollyan óra táblához, mellynek nintsen mutatója, és azért nem tudhattyuk, mellyik légyen az utolsó.

Jól lehet éllyük idönket, de még sem élünk valóban mind addig, a' mig az Istenes emberséges jóságoknak ösvénnyén nem járunk.

Nem az életnek hoszszusága, hanem annak kellenetes jó költése, tészi szerentsésé életünket.

Ki ki sokáig akar élni, de nem akar meg vénhedni.

[p 0149] Az idö el röppenék, a' lelki isméret serkenyget, az ég integet, a' pokol fenyeget, és az ember ezek között aluszik.

Az ellenkezö dolgokat el türni, a' vaoságos jóknak izében gyönyörködni, életünk vig folytában a' halálrul üdvességessen meg emlékezni, ezek szerzik meg az ideig tartó bóldogságot.

Sokan kivánnyák a' hoszszu életet, hogy továb uszikálhassanak a' gyönyörüségekben, nem gondolván, hogy mikor bennek olvadoznak, ugyan azok a' gyönyörüségek metzik fonalát életeknek.

A' ki Istenesen él, eleget él, mert nem napjainknak, hanem jó tselekedetinek sokasága mégyen számba.

Lámpás az emberi élet, mellyet az [p 0150] idö meg gyuit, és az útolsó pihenés el ólt.

MInthogy az Isten szollitot minket e' világra, nem szabad minékünk eröszakkal, hire 's akarattya nélkül ki mennünk belöe.

Mind az, a' mit e' világon átunk, lassan lassan távulit tölünk, tsak az egy halál jobban jobban közelit hozzánk.

Az inség, és a' halál nagy ajándékja az égnek, ki élne jámborul, ha a' nyomoruság nem téritené az Istenhez. Mit használna a' jámborság, ha a' halál által nem férnénk jutalmához.

Noha oly törvény alatt éünk, hogy tsak egyszer tartozunk meg halni. Te mind azon által ugy ély, hohy minden nap meg érdemelyed a' jó haált.

[p 0151] Ha a' mi éetünk azokkal a' nyomoruságokkal, mellyek környékezik, örökké tartana, meg vetnénk örökké valóságát, és meg kivánnánk a' halált.

Mit használna annyit fel 's alá bujdosni a' pusztába, az Izrael népéve, ha a' meg igirtt földnek nyugodama nem vólna.

Jól lehet a' világ, az életnek és halálnak iskolája, még is sokan ugy élnek benne, hogy nem tudják mi légyen az élet, mi a' halál.

A' mint ki tsak magának él, ugy tsak magának hal meg. Ugy tetszik hogy tulajdon szeretetünktül viseltetvén, jó kelene élnünk, hogy jól halhassunk meg.

Az utánnunk maradott ditsiretes emlékezet, hasonló a' vitorlyához, melly [p 0152] a' hajó törés után egy darabig sem ebeg a' tenger szinén, de utóllyára az is el merül, és fenekére száll.

A' hadi bajnokok, akár mely pompával halyanak és temettessenek, de mégis leg pompássab bennek, a' meg koronázott Istenes jó erkölts.

A' ki szép, és jó emlékezetet hágy maga után, továb él magánál.

Nagyobü tiszteletet nem adhatunk a' holtaknak, hanem ha ditsiretes példájakat követtyük.

Ez a' látzatos világ hasonló egy virágos kerthez, mellyben kedvünkre sétálunk, de tsak estvélig, tudni ilik, a' mig a' halálnak setitsége el nem borit bennünket.

[p 0153] Akár melly gazdagok légyünk, tsak a' földen marad kintsünk, a' mellyben termett, avval az arannyal, melly ládánkban hever, egyebet nem tehetünk testünkre nézve, hanem hogy koporsónkat ékesittsük.

Mennyivel többvet hagyunk maradékinknak, annál kevesebbet bánnyák halálunkat.

Ha ezt kivánnyuk, hogy hóltunk után sokan, és jóbul emlegessenek, sokakkal tegyünbk jót életünkben.