DUGONICS ANDRÁS: JELES TÖRTÉNETEK. MÁSADIK KÖNYV. 0305


HATODIK RÉSZ.

Jolánta az Attyával.

Ezen elöbb említett szavai után a' Kastély felé meg-indúla Jolánta; de a' sürüben valami zörgést hallván, arra meg-is- ijedvén, viszsza-tekíntett. Melyböl hogy ki-búva, így szóllamla-meg

BERÉNYI : Csak egy szóra Aszszonyom.

JOLÁNTA : Ki vagy Te ijesztö?

BERÉNYI : Nem ismérsz tehát szavamról?

JOLÁNTA : Alig, ha nem. - De még sem - Ki vagy Garabonczás Deák?

BERÉNYI: Le-rántván szakállával kacsmáját : Nem isméred tehát ezen ábrázatot?

[p 0306] JOLÁNTA: El- ijedve : Istenem! az Atyám. Le-térdelvén körül-karolta lábait.

BERÉNYI: Fel-segítvén leányát : Talán hirtelenkedtem veled édes magzatom. Mi lelt édes Jolántám?

JOLÁNTA: Fel-emelkedvén : Édes Atyám! mi végre ezen ál-orcza? ezen szokatlan szarándoki ruházat?

BERÉNYI : A' végre, fiam: hogy téged' meg-szabadíttsalak, és azzá tegyelek, a'-minek lenned már régenten kelletett.

JOLÁNTA : Engem' meg-szabadíttson? - Tudgya tehát ---

BERÉNYI : Szórúl szóra mindeneket. Amott a' sürüben Tétényinek maga' szájából hallottam gonoszságinak nyilvános meg-vallását. - Tüzes menny- dörgö! - Te tölled a' Koronát el-rablani? az én véremtöl? az én Unokáimtól? - Oh puruttya Nemzetség? - Hogy én ama' meg-gyónását hallottam, valamint a' dühös Oroszlán, elö-akartam-ugrani, ötet meg fojtani, és szerte-széjjel szaggatni - De meg-mértéklettem magamat. Tanácsosbbnak ítéltem: ha bírájának kezeibe juttatom.

JOLÁNTA : Jaj! Jaj! énnékem édes atyám!

BERÉNYI : Mi lelt édes magzatom?

JOLÁNTA : Oda mindenem!

BERÉNYI : Mid veszett-el fiam?

JOLÁNTA : Szerencsém! - Nyugodalmam!

[p 0308] BERÉNYI : Azért jöttem: hogy mind szerencsédet, mind nyugodalmadat viszsza-fordíttsam.

JOLÁNTA : Hogy-hogy fordíthattya viszsza, midön mind azokat kezeim közül újra ki-rángattya?

BERÉNYI : Mit beszélleszsz esztelen? Én éretted boszszút akarok állani; pedig azon árúlón, ki tégedet itten zárva-tart, ki a' fejedröl le- rablotta a' koronát. Néked Királynénak lenni kelletik. Eleid- is a' Koronát viselték.

JOLÁNTA : Istenem! El-veszek. Le-térdelvén: Íme! le-térdelve esedezem Atya elötted: hadd-el ezen fel-tételeidet. Minden szavaid körösztül- döfik szívemet. Atya, ha nincs kö-szíved, engedgy-meg Tétényinek. Ö az én Uram, pedig kedves, és szeretetemre méltó. Én ötet a' Te kezedböl vettem magamnak. Oh kéméld-meg édes Uramat.

BERÉNYI : Mit? Ö a' te Urad? Lehet-é egy Gaz-ember Jolántámnak Ura? Ö tégedet meg-csalt; engem' pedig ki-rablott. Ö nem Urad, hanem haramjád. Vesd-meg ötet, és gyülöld.

JOLÁNTA : Az én töllem, szerelmes édes Atyám! lehetetlenség.

BERÉNYI : Mit? lehetetlenség?

[p 0308] JOLÁNTA : Igen-is lehetetlenség, ha csak szívemet nem gyülölöm, mely ötet ki-mondhatatlan-képpen szereti.

BERÉNYI : Hiszén már ez rettenetes dolog. Szeretheted tehát azon semmire-valót? Talán meg-kötött a' kan boszorkány? -- Jolántám! édes leányom! édes egygyetlen-egygyem. Fogadd édes Atyádnak javadra igyekezö szavait. Én téged a' bóldogságnak leg- fölsöbb lépcsöire akarlak fel-vezetni. Tégy te-is engemet, a'-mennyire tölled ki-telhetik, bóldoggá. Én se nem nyughatom, se pediglen addig meg-nem-halhatok, még téged a' Királyi székben, a' Korona alatt, nem látlak. Néked Királynénak kell lenned.

JOLÁNTA : Igen-is annak; de Pünkösdi Királynénak, kinek böcse három napig tart; az- után böcstelenebb a' ki-csapott kurvánál. Nálam a' Böcsület többet ér, mint ama' Pünkösdi Királynéság.

BERÉNYI : Oh nem Pünkösdi, édes Leányom. Te Kún- Lászlónak valóságos hitesse, és Magyar-országnak igazi Királynéja lészel. Hagygy-fel azon csalárdival édesem. Fogadgy szót. Hadd-el Tétényit. Íme arra-is reá adom magamat: hogy Tétényinek-is jó dolga légyen. Csak hadd-el ötet, és Atyádnak szavát fogadgyad.

JOLÁNTA : Ez lehetetlenség.

)303 BERÉNYI : Aszszony! a'-mit mondok azt cselekedd: avvagy én kétségbe esem.

JOLÁNTA : Lehetetlenség édes Atyám!

BERÉNYI : Tehát én az átkozott haramjának szívén körösztül-hajtom kardomat, minek-elötte házának lépcsöjére felemeli mlábait.

JOLÁNTA : Oh nagy irgalmú Isten!

BERÉNYI : Jöszte a' kastélyba édes Leányom. Ékesítsd-fel ottan magadat minden kíncseiddel. Hadd lásson a' KIrály. Néked az Országban leg-híressebb szépséged. A' Királynak kedvébe juthattsz. Szép a' Király-is, a'-mellett fiatal. Te ötet bizonyossan szeretni fogod. Jöszte édes Jolánám.

JOLÁNTA : Soa- édes Atyám! soha. Készebb vagyok meg-halni, mint Tétényimtöl el-állani.

BERÉNYI: El-taszítván Leányát : Félre puruttya Nemzetség. Inkább halva lábom elött, mint annak karjai között élve lássalak. Annak karjai között: ki mind lányomat, mind böcsületemet, haramja módra, el-rablotta töllem. Nagy méreggel eleibe-állván Leányának: Oh hogy én ezen férget el-nem-tiportam az- elött, midön lábaimnál fetrengett. Veszszen-ki Tétényinek neve a' böcsületes Nemes embereknek neveik közül. Ne lássa gyermekeit, és unokáit. Jószága kézrül-kézre hurczoltasson, és ezer részre szakadgyon.

[p 0310] JOLÁNTA : Atya! egy böcsületes emberre mondod kegyetlen átkaidat.

BERÉNYI : Tudni-illik arra, kibe bolondúl bele-szerettél.

JOLÁNTA : Oh szeretem ötet igen-is. És, hogy ö az én Uram, abban kevélykedem.

BERÉNYI?: Földre taszítván Leányát : Véred gyalázattya. El-megy a' Kastélyba.

JOLÁNTA: Térdjére állván : Irgalmas Isten! viselly gondot reám.