DUGONICS ANDRÁS: SZERECSENEK. ELSÖ KÖNYV. 0072


. IV.

Tiamisnak beszédje.

Öméritek, Baj- társaim, ezt az én szívemet, melyel hozzátok viseltem. Ösmérem én-is a' tiétéket. Tudgyátok: hogy a' Memfisi Fö-Papnak fia, pedig az örebbik lévén; ki-estem hivatalomból. Atyámnak el-tüntte után, Öcsémet hejheztették hejembe, minden törvén, minden igazság ellen.

Ezen meg-kissebbítésem után, minek-utánna falkátok közé állottam, és az emberiségböl ki-is vetköztem: bennetöket arra kértelek: hogy el-ragadtatot Papságomnak viSzSza- nyerésében segítségemre legyetek; és azon el-türhetetlen [p 0073] boszszúságért azokon boszszút állyatok. És íme Tí engemet, minden intézetöm ellen, Harambasátoknak választottatok.

Ez-ótától-fogva veletek élek, pedig nem úgy, mint választott Vezéretek, avvagy Uratok (mencsen-meg az Isten az ilyen kevéjségtöl), hanem csupán úgy, mint Baj- társotok.

Mert ime: akár a' zsákmánozott pénznek el- osztására jutottunk; szerettem az egyenlöséget. Akár a' fogjok' el-adásában foglalatoskodtunk; az egész sommát (noha kénszerítve nem valék) szemetök eleibe adtam, azzal a' gondolattal lévén: hogy annak, a' ki uralkodásának méltóságos módját fön-tartani kévánnya; kötelességében légyen: leg-többet tönni, és magának leg-kevesebbet kaparni.

A'-mi pedig az el-rablott ellenséget illeti; azoknak tenyeres- talpassait (mivel hasznotokra lenni gondoltam) részötökre engedtem. Ellemben: a' haszontalan zsívánokat (törvénünknek szép szabása szerént), ha férj-fiak vóltak; veletek el- adattam. A' Fogoj-aszszonokkal (a'-mint magatok-is tudgyátok) soha semmi törvéntelenségbe nem keverödtem. Kiket közöttök vagy gazdagoknak; vagy tisztességösöknek lenni gondoltam: azokat (vagy sarcjoknak letétele után; vagy néha, a' szerencsének méltatlanságára neheztelvén, ingyen-is) haza- eresztöttem. Ellemben: a' szegényebbeket (kiket [p 0074] nem annyira a' hadi jus; mint az embertelen szokás a' szolgálatra szokott ereszteni), társasságunknak gyarapítására ügyelvén, birtokotok alá röndöltem.

Ha bennetöket ezekkel meg-bóldogítottalak; nem kévánhattyátok azt töllem: hogy magam boldogtalan maradgyak. Ugyan-azért: emberséges téteménjeimre nézve, zsákmánjaink közül nem egyebet kéres mostanában tölletek; hanem ezt a' Szüzet, kit tegnapi napon, szemetek' láttára, kezeimhez vöttem.

Ezt én ugyan, Vezéri szeméjemre tekíntve, amúgy-is meg-tarthatnám számomra. De tanácsosbnak lenni gondolom: ha kellemetességjeihez jová-hagyástokból jutandok. Esztelenségnek-is tartanám: ha, egy Fogoj végett, közöttetök eröszakoskodnék; mivel annak társaságát jó- szánttotokból-is reméllhetem. Azt mondom tehát: hogy ennek a' kellemetse Szüznek el-nyerésére nagyon vágyódom.

Nem kévánom pedig ötet a' formán, hogy néktek rövidséget tögyek. Azzal foglak meg-jutalmazni, avagy inkább ki- elégíteni bennetöket: hogy meg-engedöm a' többi zsákmánnak magatok között való fel-osztását, mivel ahhoz kis újjammal se nyúlok.

Hallyátok, Baj-társaim! a' papi ivadék elött igen útálatos a' félre-csapó szeretet. Ugyanazért: ezt az ékes Szüzet nem abból az okból [p 0075] kévánom: mint-ha a' puszta gyönyörködtetésre tárgyalnék; hanem, mivel annak ékes szeméjjétöl tötvénes magzatokat reméllek. Minö okom erre; menten meg-mondom.

Ö elöttem nemes vérböl származottnak lenni láccatik. Bizonságim a' nála találtatott kíncsök. Fö-kép' az erös szív, melyel a' szerencsétlenséget viseli. Által-láttam kegyes indúlatait. Észre-vöttem szemérmetességét, és szíve' útjait.

Ha ö mind erkölcsjére, mind ékességére nézve, fölül-haladgya a' halandó teremtést; és a' vele-társalkodókat semmi roszra, hanem minden jóra taníttya: nem-de meg-is-érdemli: hogy mindnyájunktól nagyra-böcsültessék.

A' házasságnak méltóságát még nagyobbra viheti az, hogy ö valami Istennének Papnéja. Mert: a' szent ruházatokat; a' korona- viselést el-hagyni, itt-is halálos véteknek tartya. Lehetne-é tehát szentebb házasság: mint midön egy Papi ivadék (a' micsodás én vagyok) el-vöszi egy Istennének Papnéját, a' minek lenni ezt a' Szüzet tapasztalom.

. V.

A' Község' ítélete.

Minek-utánna e' fontos, és egyszer- s'-mind nagy-hatalmú beszédjét el-mondotta Tiamis; mindnyájan nem csak jóvá-hagyták; hanem: hogy mennél-elöbb meg-házasodgyon, egyetemben kérték. Baj-társainak e' szívességjöket vévévén [!] (valamint jó kedvében vala) szavait így fejezte-bé

TIAMIS: Köszönöm hozzám való hajlandóságtokat. Mind-az'-által igen okosan fogunk cselekenni: ha a' Szüznek szándéka felöl-is bizonosak készünk. Én ugyan (a' mint ez-elött-is mondám) hatalmam' törvénjével élvén, erre a' puszta parancsolatot-is elegendönek lenni vélhetném: mert kiket kénszeríthetünk; azokra a' szép szavakat vesztegetni, nem illik. De, mivel mostanában nem a' kénszeríttetött; hanem a' törvénes házasságról szóllok, szükségesnek lenni itélem: hogy mind- a'-két félnek akaratját meg-egygyeztessük.

TIZEDIK RÉSZ.

Karikleának eszessége.

. I. Karikléa' allapotja.

Minek-utánna ezt a' Bé-fejezést-is el-végezte a' Harambasa; meg-szóllította Knémont: és általa a' Szüzet (minek-utánna szavait meg-tolmácsoztatta) meg- kérdeztette: Honnét való légyen? Kik vólnának Szülöi? A' házasság felöl vég-képpen minö vélekedésben vólna?

Ezekre a' csoportos kérdésökre, leg-is-leg-elsöben le- sütötte fejét a' leán. Nem sok üdö [p 0077] múlva, föl- emelte szemeit; és olyannak lenni láccatott: mint-ha mondandó szavainak foganatosságáról nem kételködött vólna. Tiamisra nézett az-után, pedig oly hahatós tekínteteivel: hogy azoknak méltóságjoktól a' Harambasa-is tartana.

Az a' Szüzben igen kellemetes vala ekkoron: hogy meg-pirúltt- orczája sokkal szebbnek rajzolta ékes ábrázatját. A' tegnapi látás, noha az-is elég szemes vala, nem hathatott annyira Tiamisnak szívébe, mint e' mái szemlélés. Végtére: Knémón által e' szavait tolmácsoltatta-meg Tiamisnak:

. II. Karikléa' felelete.

Talán jobb vólna: ha hejettem Teágenes bátyám szóllana. Mert, a' férj-fiak között, inkább a' hallgatás illeti a' szegén fehér- népeket. Ellemben a' Férj-fiak, még az aszszonok között3is bátrabban beszéllhetnek. Ezt a' szokásnak tulajdoníthatni, melynek mindenben nagy ereje vagyon.

De mivel a' beszédre nem csak szabadságot nyújtott; hanem parancsolatot-is adott a' hatalmas Vezér; emberségnek-is ez vólna legelsö ki- nyilatkoztatása: hogy azt, a'-mit kéván, inkább kegyességgel, mint kénszerítéssel óhajtya birtokába vönni; az-után: mivel mind-azon beszédek, melyeket mí-elöttünk el- mondott, [p 0078] nem annyira édes bátyámra, mint én reám céloztak: ki-kölletik lépnöm azon korlátomból, melybe magamat, leán-léttemre, bé-foglalni szoktam; és, ennyi férjfiaknak jelenléttökben, egy hatalmas Vezérnek kérdésére felelnem.

A' mi környülményeink így vannak: Mind-a'-ketten Jóniában születtünk. Neve városunknak Efezom. Herczegi Szüléinknek gond-viselésök alatt meg- érvén; ösi törvénjeink szerént föl-szentöltettünk; Bátyám ugyan Apolló, és Díána' szólgálatjára.

Mivel ez a' hivatal egy esztendönél tovább nem tarthat; ebböl-is nem sokat látnánk hátra- maradottnak lenni: valami szent készületökkel Délus' várossába tárgyaltunk: hogy ott muzsika-szer-számokkal, és küszködö baj-vivásokkal gyönyörködtessük a' szent Lakosokat; és így, régi szabásaink szerént (melyeket vétek nélkül abba-hagynunk nem lehet) papi hivatalunkról le- mondgyunk.

Egy hajó röndöltetött tehát számunkra; meg-is- terheltetött mind arannyal, mind ruhánknak azon készületével: melyet a' Baj-vívásra, és a' nép' számára adandó vendégösködésre úntig elegendönek lenni gondoltunk.

Ki-takarodtunk tehát a' Révhez. Szülöink oda- haza maradtak: mivel, el-éltt csoportos esztendeink miátt, mind a' hajózásnak alkalmatlanságától, [p 0079] mind a' veszedelem' elö-kerülttétöl nagyon tartottak. A' Polgárság' Eleje, vagy hajónkra gyültt; vagy kissebb deregjékre szállott.

Hogy a' parttól el-mentünk (Istenem!); a' haragos tengerökön (minden véleménünk ellen) nagy zavarok támadtak. Csatáztak a' sivító szelek; és, egy-mással minden erejökböl küszködvén, el-intézött útjából ki- vetötték hajónkat. Kormánosunk, az erös fuvalmaknak meg- nem-felelhetvén, szemtelenül el-hagyott. Kis hajóra szállott; és, ki tudgya: hová evezett.

Mind-ezek-után: a' Szél-víznek hatalmasabb erejére kerültünk. Hat napokat, és ugyan annyi éjtszakákat töltöttünk a' szörnyü csavargásokban. Végtére: ahhoz a' parthoz értünk: holott bennünket, minden jószáginkkal egygyütt el-fogtatok; és azokat a' le-öldösött kenyereseinket láttátok.

Itt az- után bennünket (midön, bú-
felejtésre, jól ivának- evének) meg-támadtak az istentelen Révészek; és, hogy minden jószágunkból bátran ki-forgathassanak, életünk ellen töreködni kezdöttek. Minden atyánk-fiainak, minden édes rokoninknak le-öldösések után, csak mí ketten maradtunk, kik gyözödelmesöknek láccattunk.

Oh bár mí-is el- enyísztünk vólna. De, mivel, az Isteneknek röndölésök szerént, a' kegyetlen haláltól meg-meneködtünk,: szerencsétlenségeink [p 0080] között, azt találtuk leg- nagyobb szerencsénknek lenni: ha-hogy olyas-valakinek birtokába juthatunk; ki sorsunkat meg-szánnya, és ügyünket föl-fogja.

Reménségünk fölött,íme kezeitök közé kerítöttek az irgalmas Istenek. Meg-engedték azt-is: hogy, ki ennek-elötte a' haláltól irtóztam; mostanában immár a' házasságról-is gondolkodhatok.

Ugyan-azért, Hatalmas Vezér! meg-nem- vethetöm ajánlásodat: mivel egy élhetetlen fogoj leánnak (a' micsodás én vagyon) egy ily gyözedelmes Vezérnek (a'- minönek lenni téged' tapasztallak) karjai közé jntni, [!] ki-mondhatatlan bóldogság.

Az-után: az Isteni Gond- viselésnek jele az: hogy engemet egy tiszteletes Pap-fi (me, sokára pedig: ha az Istenek kegyelmesen reá-segítik: Fö-pap- is) hites Társsáúl el-vészen, ki hasonló-képpen Diánának (annak a' nagy Istennének) Fö-papnéja vagyok.

Nincs tehát egyébb hátra; hanem: hogy minek-elötte magadévá teszel; egy kis kérésemet bé-tölcsed. Engedd-meg azt jövendöbéli Szerelmesednek: hogy, ha valamejik városba, vagy akár-minö kis faluba érkezünk (holott vagy Apollónak, vagy Diánának templomja találtatik) ottan akkor ezen Paposkodásomat, és ennek szentséges jeleit le- tegyem.

[p 0081] Erre ugyan leg-alkalmatosabb lenne Memfis' várossa; és azon üdö, melyben Fö-papságodba viszsza- tétetöl. Azt nyerhetnök ezzel egyszerre: hogy a' gyözedelmi-pompával-egybe-foglaltatott Házasság egy füst alatt végbe-vitetödne.

Ha pedig éppen azt kévánod: hogy Papi-hivatalomnak le-tétele hamarébb meg-történnyen, csak- éppen arra kérlek egyedül: ne kénszerícscs arra a' méltatlanságra: hogy a' honnyi Szer-tartásokat meg- változtassam. Tudom pedig: hogy ez: a' kérésömet örömest el-fogadod: mivel gyerökségöd' üdejétöl fogva az isteni szolgálatokban gyakoroltattál; és ezek' szentségéröl illendöképpen gondolkodol.