CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY: AZ ESTVÉHEZ. 0170


C SENDES Este! légy tanúja,
Mint kesergek én,
Szívemet mint vérzi búja
LILLA' szép nevén.
Lágy árnyékkal
Szõjj be engemet.
'S e' tájékkal
Zengd keservemet.
Mert csalárd az emberekben
Már a' szív nagyon,
És az érzéketlenekben
Több kegyes vagyon.

[p 0171] Csendes Este! ah, tekints-le,
Nézd e' bánatot.
Könny helyett szememre hints-le
Tiszta harmatot:
Mert elfogytak
Régi könnyeim,
Úgy rám rogytak
Szenvedéseim.
Nincsen a' ki sírna vélem,
Szánna engemet.
Így veszõdöm, míg leélem
Kínos életemet.

Csendes Este! már alusznak
Mások édesen,
Vagy viszonti kedvbe' úsznak
Õk szerelmesen.
Én aggódom:
Hát mit is tegyek?
Nincs más módom, Nincs hová legyek.
[p 0172] Édes Este! ah, ne hagyj- el,
Zárj le más szemet,
És lakásodig ragadj-el
Innen engemet.

Csendes Este! balzsamozd-el
Durva kínomat,
Vagy reám végtére hozd-el
Vártt halálomat.
Mert fájdalmam
Többre-többre nõ,
És nyúgalmam
Senkitõl se' jõ.
LILLA is midõ eszembe
Ötlik, elhalok,
'S újra felfakadtt sebembe'
Szinte meghalok.

Csendes Este! ah, ne hozd-el
Még halálomat,
Kérlek, óh, ne balzsamozd-el
Gyenge kínomat.
[p 0173] Inkább áztasd
Szûz szemed' te is, És dupláztasd
Kínom' ezzel is.
LILLA' vesztén sírdogálni
Drága sors nekem,
Sírdogálva haldogálni
Szép halál nekem.