CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY: MEGKÖVETÉS. 0055
H A haragszol, megkövetlek;
Békélj meg, szép
Angyalkám!
Csak azt mondtam hogy SZERETLEK,
'S e' szóért
haragszol rám?
Ki az oka? 's ki' hibája,
Hogy kellemed
ollyan nagy?
Hogy Te, óh Virtus' példája,
Szeretetre
méltó vagy?
Ha téged szeretni Vétek:
Hányan esnek úgy
belé?
'S hogy én legtartósbban vétek,
Magam' azért
bûntetsz é?
[p 0056] Lelj csak eggyet, ki
szépséged'
Látván (de, mint én, úgy ám)
Ne szeressen
mindjárt Téged:
Úgy neheztelj osztán rám.
És ha e'
szómért Szeretlek
Úgy kikelhetsz ellenem:
Egy pár
csókkal megkövetlek;
Tsak hagyj holtig vétenem.
Vagy ha
e' Szó úgy megsérte;
Mondd vissza, LILLÁM, Te is:
Én
nem haragszom meg értte,
Megbotsátok százszor is. -
