BORNEMISZSZA JÁNOS: SZOMORU JÁTÉK IGAZ HITÉT MEG- VETÕ LÉLEKNE SZABADOS ÉLETE. 0057


Klerdon. (magában) : Igen-is eõ az? gyõzd-meg magadat felfuvalkodott sziv!

Granville. : Tégedet erestelek Klerdon nyughatatlankodtam, meg gátolt beszédûnket el folytatni; ugy tetzik meg gyõzetettél vala, lehet-é még ezen gyõzedelmemen ditsekednem?

Klerdon. : Beszédeid elõttem nem voltak hathatatlano.

Granville. : Igy tehát leg szerentséssebb vagyok. Ki mondhatatlan õrõmmel meg-tõltõttél, most tégedet meg fényesitetett Klerdon az erkõltsnek, és religióna tisztelõjit meg õlellek oh Klerdon bûszkélkedgyél ez névvel, midõn mindeneknek fénye oda lészen, ennek halhatatlan világja hathatos fényességel fog tûndõkleni - de mit látok tõllem el-fordulsz? akaratod ellen fohaszkodol, melly változás ez?

Klerdon. : Mostani állapotomban tsudálkozol szomoruságomnak nyomdokin?

Granville. : Hejában titkolod, tekinteted titkos fájdalmadot, meg-utállásodat, bizodalmatlanságodat [p 0058] el-árúlya -- Klerdon lehetsége-é - meg-bántothattalak-é?

Klerdon. : Barátom vagy-é Granville?

Granville. : Aztat kérded tõllem és, eztet reszketõ szemekkel? hunnét érdemlem ezen rongálo hitetlenségedet; életemet szerentsédért fel- áldom, ez légyen feleletem.

Klerdon. (magába) : Háladatlan melly tanult az tétetésben!

Granville. : Semmit sem felelsz Klerdon? istentelen kétségeskedés szállotta-meg szivedet; mond ne fely meg bántodásomtol, akár melly utálatos-is légyen egyebbet nem tészek hanem fogom magamat meg-menteni, 's a' ki benned esztet okoszta annak meg-engedni, isméred szivem, én soha az magát az boszú-állásra le nem alászta.

Klerdon. : Hamar nyughatatlankodol, én barátságodban nem kételkedem.

Granville. : Viselésed ellenkezõt mútat; de talám nem akarod hogy ezen titkodat tovább visgáljom, engedelmeskedem tsak arra egyedûl kérlek mond-meg bizanyoson szeretz-é még? ne vesd meg kérésemet.

Klerdon. : Hogy ha szeretlek-é még?

Granville. : Fohászkodol, akadosz, szerentsétlenségem bizonyos. [p 0059]

Klerdon. : Nem ugy -- szeretlek.

Granville. : - Kõszõnõm, volt ugyan ûdõ midõn esztet nem egy immelámmol mondottad.

Klerdon. : Õrõkké igazán itiltél Granville; mit tartanál azon barátrol a' kinek szive, midõn szája kegyességgel tele; kivánsága, 's akaratya nem egyéb hanem meg-nyomorodot Barátyát egészlen le-nyomni, szeretetit betsûletit, egy szóval mindenit.

Granville. : Hagy békét ezen temérdek képzésnek; az az istentelen meg-erdemlené az legfõbb Gonoszok kõzéé vetetni: rémûlek kérdéseden.

Klerdon. : Ma tele vagy tsudálkozásokkal Granville; beszéljûnk valami kedvessebb dologrol. Ugy mondák hogy Mis-Ámália az Hugod ide érezet nem hittem az hirne, tudván, hogy Granville abból elõttem titkot nem tsinál, az mi nálom leg kedvessebb. (magában) vétes fel háborodasa itili.

Granville. : Sajnálom hogy ûdõ elõtt tuttadra eset.

Klerdon. (hevséggel) : Mi? hát ugy vagyon? egy barátomtól olly ellenkezõ hitetlenség - olly dologban, az mi elõttem olly kedves! -- gyanakodásom [p 0060] hellyes; hijában igyekeznek hizelkedõ kettségtetéseid aztat el-alutatni! - meg- tsalattattam hitetlenség! boszszú-állás!

Granville. : Hitetlenségrõl, boszu-állásrol, beszélsz, 's arrol velem?

Klerdon. (magába) : Hévségem szinte el- árula, meg-botsás Granville; az meg-bántot betsûlletemnek, és bárátságomnak fel-gyuladot indulattya, s gyanuságodnak volta, meg vallom fájdalmat okoz.

Granville. : Valami titkos méreg, melly barátságunknak halált készit, minden részeidet által járta, minden tselekedeteid valamit jelentenek, az mit ajakid el-titkolnak, bár e' szerentsétlen titkot olly kõnnyen ki-találhatnám, mi kõnnyen minden ellened való panaszlásimat igazságtalanokká tehetem. meg engeded hogy el-távozzam, majd viszsza jõvén minden gyanudat el-óltom.