BESSENYEI GYÖRGY: HUNYADI JÁNOS ÉLETE ÉS VISELT DOLGAI. 0001


I. Rész.

Tudjuk, hogy a' régi idökben minden nemzetnek nagy hajlandósága vólt mesélni, bújdosni, tsuda történeteket hallani, s' országokon alá s' fel vándorolva, vitézi dolgokat el követni. Mitsoda nemzet mutathatott erre nagyob' indúlatott, mint a' Magyar, melj a' világnak edjik óldalárúl másik óldalára bújdosik, hogy véres útjában [p 0002] fegyverével gyözedelmeskedvén, országokat foglaljon magának, hová a' föld harmad részinek javait, nepeit, mint ttárházába bé-hordhassa.

Ha a' hajdani százakban földünknek golyobissát meg- tekintjük úgy Látju raj a' nemzeteket vérekben alá s' fel toloskodni, mint az árokbúl ki-öntött, vizeket meljek addig tsavarognak széljel, mig a' föld nagyob részeket el-nem isza, s' fészkekbe vissza nem szijja. Innen vólt, hogy az elott a' vitézi férjfiak fegyveresen, paripáson idegeneknél szolgálatokat vettek, mert vagy viaskodni, vagy leg-aláb' vitézek közt kivántak tanúlni, nevekedni. Iljen szándék huzta Hunyadi Jánost is a' Tsáki házhoz, a' Tsanádi Püspökhöz, és a' Médiolánumi Hertzeghez, holl mindenütt vitézségre, emberségre oktattatott, mivel ezen érdemekre már a' természet úgy-is szülte. Mert ne feletsd-el megjegyezni, hogy a' lágy szivü és születéssel embertelen ember, ha Akhillesek és XIVdik Lajosok közt élne-is, mindenkor rosdája maradna az emberi nemzetnek. Latod, hogy a' világ mindég tanúl, okosodik, még- is tsak úgy leled oskoláinkban a' jó és rossz embereket, mint az erdön az egyenes és görbe [p 0003] fákat; Miért van ez a' külömbség? azt kérded? azért, hogy az, a' ki e' világot alkodta, edjezést és külömbséget akart benne tenni. A' halhatatlan ditsösségü Hunyadi szerentsébül, veszedelembül, roszbúl, jóbúl érdemet gyüjtött magának: mert a' természetnek jól-tévö és gondviselö keze, alkotója által olj tüzet tett szivébe, meljnek sok Magyarban kellett vólna égni. De úgy látszik, hogy az idök, tsak szerentsére szokták a' nemzeteknek vitézzeit néha néha elö-vetni. Rendes, ha meg- gondolod, hogy az emberi nemzet, mindenkor tsak egy egy emberben szokta magát tsudálni, légyen vitézség, vagy böltsesség a' tzélja. Soha nem láttál e' világban egyszerre sem egy ország Neftont, sem egy regement Hunyadi Jánost; ha pedig böltsek, vitézek nem lettek vólna, mit tsudálna az ember, vagy miben esmérhetné a' maga érdemeit-is e' földön?

Nem érkeztünk mi-is még eddig régi vitézeinket hamvaikbúl ki-keresni. A' magyarságnak miólta a' Meótis szeléit haladta, s' Pannoniára annyi iszonyú ütközetek közt tört magának útat, egész édes atyáinkig, mindenkor vérével kellett a' földet ásztatni, meljen kenyerét [p 0004] fáradva kereste, Végre pihenün egy kevéssé, sû vissza nézhetünk azokra a' rettenetes tengerekre, meljeknek háborújin által evezve, tsendes parthoz láttatunk jutni. Azok közt a' nagy háborúk közt látom a' nagy Hunyadit, Asiák ellen gyözedelmeskedvén, el fáradt Hazáját karjaival ölelgetni, egyverével a' haláltúl, égéstül, pusztúlástúl, védelmezni.

Mikor a' keresztyén világ a' Töröknek birodalma alá akart esni, és a' magyar nemzet örökre anna hatalma alá süljedni, az Isteni gondviselés, hogy népét védelmezze, nem tett egyebet, tsak azt mondta: legyék Hunyadi János, és az óltalom nyögö hazánknak tsillagzati alatt meg jelent.

Minekutánna ezen Hazájának attya az akkori László királynak ismerettségébe jött, érdemeihez illendö hivatalokba tétetett. Az Erdelyi vajdaság, egyéb Bánság és vezérségekkel kezébe estek. Örülnünk kel, mikor látjúk, hogy halandó társaink még-is az emberi érdemeket néha, néha, azoknak természetek szerint, meg- ismérik, és jutalmazhattyák-is.

Alig nézhetett széljel Hunyadi a' sok tisztesség között kitsoda, mindjárt árrát [p 0005] kérték tölle a' vajdaságnak és bánságnak, melybe vért kellett fizetni. Soha a' Fejedelmek nagy embereet úgy meg-nem ajjándékozhatnak, hogy öket az által mindég nagyob' nyomorúságoknak és veszéljeknek ki-ne tegyék. Az ajjándéknak tsak hitván emberek szokták hasznát venni, mivel nem lehet töllök azokért nagy dolgokat kivánni, kiket ajándékozgatni sok Fejedelemnek elég bóldogtalansága van.