BESSENYEI GYÖRGY: BUDA TRÁGÉDIÁJA. 0018


HARMADIK JELENÉS.

ATILLA? TSABA.

Atilla. A' palotás-Vitézek vezérjeikkel elöre érkeznek, egy kettös részü-ajtón tolódnak-bé sorba, melly a' játék-piatznak fenekén nyílt: Ezek két részre szakadván, körül rendeket tsinálnak az oszlopok között. A' Várnak ajtajánál fegyveres strá'zák sétálgatnak: Atilla pedig végre seregének hátúlján, Tsabával érkezik; 's a' Játék-Piatznak közepén meg-áll; Vitézeit körülötte meg- szemléli, és méltóságos tekintetével, öket el-járván, végre kezének intésével, elmeneteleket parantsolja; maga pedigg Tsabával [p 0001] 9 egyedül marad: egy kevés ideig nézi Tsabát; 's végre hatalmas beszédéhez kezd: : Vitézeim, majd két' milliomra töltek,
Kik, tengerink mellöl fegyverbe felköltek.
A' Tanais' révét, ezek által-járták,
E' roppant Világot, ditsöséggel dúlták:
Hány féle nemzetek nyögnek jármom alatt;
Kiktöl koronámnak, kezem adót hajthat?
Törvényt osztok a' nagy Isten Világának,
Jupiter, Urává tett alkotmányának.
Ditsö hartzaimat, az Istenek nézik;
Seregim' dörgését Egeink-is érzik.
Nevemtöl, reszket már a' Keresztyén Róma, Mellynek, lábam alatt pozdorja hatalma.
Miólta el-hagytuk tavát Meótisnak, Ki vethetett ellent szörnyü hadaimnak?
Birodalmam' szélét, Dunánk alig éri,
Életét földünkön, kiki tölem kéri.
Te érted terjesztem Tsaba! birodalam!,
Téged' kér utánnam el-hagyott hatalmam.
Te benned a' Világ, mint ma kezem' rabja,
Rettegje nevemet; te vagy vérem' faja;
De tudd-meg, hogy Buda nyughatatlankodik,
'S titkon veszélyeden, sokat okoskodik.
Mikor' Sikámbriát, fel-kelvén, itt hagytam,
Buda' vezérlése alá által- adtam:
De hogy Atilléa változzon nevéböl,
Eresztettem néki kezére olly végböl.
Büszke vágyódása, másként tselekedett;
Mert nem Atilléa, de Buda Vára lett.
[p 0020] Neván szólítja már szerzett birodalmam',
Gyengíteni titkon fel-emeltt hatalmam';
De az Istenekre esküszöm Lelkemmel,
Hogy halálra nyomom életét fegyveremmel.
Nem lészen öröme Eméziájába,
Akár mit követ-el, meg-ölöm, hijába.
Jegyesének tovább reád kell maradni,
Népemen, ö vele fogol-uralkodni.

Tsaba, mély tisztelettel. : A' Király kegyelme, r'ám bövebben nem fér,
Atyai szerelme, lábaihoz le-vér.
Nem lehetek tárgya Vitézi mívének,
Érdemetlen' osztja kegyelmét hívének;
De mindazonáltal illy nyereségemen
Örülök magamban, mint ditsöségemen.
Kétségemben, Budán nagyon tsudálkozom,
Tselekedetére, szívemben változom.
Olly tsendes férjfiúi veszne-meg magában,
Hogy gonoszt teremtsen Atilla ágában?
Még Vitézi tüze lobbant tsak némelykor';
De józan erköltse, igaz vólt mindenkor'.
Szeléd, engedelmes, bölts vólt nagy Lelkében,
Tsendes kérdésiben, és igaz él'tében.
De talám nem-is lett titkos ellenségem,
Meg-gyözi hív szívét engedelmességem.
Ne törjön a' Király, keményen ellene,
Méltatlan halála, szörnyü hiba lenne.
[p 0021] A' KIrályság sokszor bajjal várakozik,
Míg dolgunk elötte ki-nem nyilatkozik.
Tanúljuk-ki elébb Budának szándékát,
Kérdjük-meg tettének igaz, 's józan okát.
Most kegyelmet kérek, hogy kételkedhetem,
'S Budát, nagy gonosznak egybe nem vélhetem.

Atilla, gyúladással. : El-fajúltt származás! Nem elég Atilla,
Ki vesztedet nálad meg-bizonyította?

Tsaba. : Míg nints egész vádja Buda roszsz tetének,
Kár addig romolni józan erköltsének.

Atilla. : Néki jó fajzása, Bendegúz' vérében
Nintsen: Méreg forrott- fel veszett erében.
Vele ne társalkodj, ezt ma parantsolom,
Elensége legyél titkon, azt akarom.
Hatalmas szavamnak, engedelmeskedhetsz,
'S rajtam kivül, mástól e' földön nem félhetsz.