BESSENYEI GYÖRGY: AZ EMBERNEK PRÓBÁJA. 0117
Nemesi szõletés.
Mit tesz' ha egy régi
Nemzetbül szûlettél?
'S érdem nélkül atyád' vérébe
Ur lettél?
Ha nintsen erkõltsõd, mellybe (b)
nemesülhetsz,
Soha a' Világtul jól nem
betsültethetsz.
Hogy légyen nyugalmad úgy az
útállatba?
Mit segit úr' véred rajtad fájdalmadba?
Ha
tulajdonsága alatsony Lelkednek,
Nemesen nem viszi
rendit életednek:
Vigasztald magadat szamos
jószágiddal,
Nemes vagy 's légy büszke gyalázataidal.
Tsak a' jó erköltsbe van neme szûletés,
E're minden
karba gerjedhet késztetés.
Egy embertelen Ur, soha nemes
nem lész.
Sem kedves híreket maga felõl nem tész'.
A' ki rabjává lön kívánságainak,
Tsak pásztoráis
lesz szerzett barmainak.
Mindenkor járkál vele vagy
insége.
[p 0118] Nagyság.
Kibe lehet nagyság?
a'ba a' ki vért ont?
'S mint egy ragadozó népet, országot
ront?
Vagy a' ki tudományt szerez elméjébe?
Hogy a'
Világ dolgát forgassa fejébe.
A' nagy természetbe ha
nints szelédségek,
Mind kettõjõk' él'tét meg-
verték az Egek.
Az okos manérú, tolvajló eszével,
Olly, mint egy garázda Vitéz, fegyverével.
Egyik
okossággal tsal az igazságba;
Másik szabad
gyilkos az halandóságba.
A hív természetnek
tõrvényéhez szabjunk
Minden méltóságot, 's igazak
maradjunk.
Kûlõnben ha tsalárd kõzõttûnk a'
nagyság,
Életûnk' ostora, és bûszke bolondság.
A' ki tõrvéynyeitt igazán isméri,
Az, igaz
nagyságát Királytól nem kéri.
