BARÓTHI SZABÓ DÁVID:FARKAS-ALKU, AGG REGE. 0100


Egy tsata farkas, igen könnyenn hogy rontana nyájra,
A' Pásztorral imígy kezd vala vetni kötést:
Titíre, hogy köztünk igyenetlenségek eredtek,
Fájlaljuk; magad is fájlalod, a' tsak igaz.
Egy szomszédségban lakozók ha nem alkszanak, a' szép
Béke kerek földönn hol leli már fel helyét?
Érdemes ennek az ö rút fel-keveröje, hogy ötet
Írjja-ki számunkból tsillagos égnek Ura.
Mink ha (nem érezzük) vétettünk vólna; fogadjuk,
Ránk ezntán [!] nem fogsz hallani semmi panaszt.
Azt kérjük-ki viszont. Ezt arra ne véljed azonban,
Mintha talán vétket kenni lehetne reád.
[p 0101] Jó vagy, igen jó vagy; de tselédede dévaj: alig tért
Tsorda kutyád ide, már zúrzavar éri fejünk.
Még ez avart laktuk tsendes békével: ha hasznot
Nem, kárt nem tettünk senkinek, aztat el-hidd.
Nem kérünk, hogy el-hagyj: ójj etöl Isten! helyünkböl
Ám de ki nem marhat minket is a' te kutyád.
Ez, valahol láthat, meg-ugat, meg-támad, harapdál:
Nézz ide, még fenn van tsúnya fogának helye.
Azt, ha magunk' védjük, ne tsudáld: természeti törvény
Nékünk is fegyvert a' viadalhoz adott.
Adj rajtok ki: legott szent leszsz a' béke: barátid
Lészünk, gyülöltél a' kiket eddig elé.
Mert ugyan is mi haszont hajt'nak? mondhatni heréknek;
Morganak, és avaron szerte hevernek hason.
Vallyon az illyen föld' teherit vendégleni téjjel,
Ordával, sajttal, Títire, józan esz e?
Örizik a' nyájat? láttuk szemeinkel, hogy Ordas,
'S Kondor két gödölyét fel-fala tegnap elött.
És nékünk ha nem hiszsz, kérdezd-meg; látta Dudás is:
Ránk ezutánn, ha találsz kárba hozódni ne vess.
Szarvas bün az Urát hívségnek ürügyivel illy-képp'
Tsalni-meg; érdemesek, bottal hogy üssed gaoyn.
Jobb leszsz egy, vagy két kölyket fenn-tartanod, a' kik
Hívebbek; nem igen mérgesek, és nagy-evöl.
[p 0102] Több mire kell? nézd azt is, hogy így majd meg-marad-annyi
Élelem; eggyesség lészen, el- oszlik harag.
Títirus erre: nagyon félek, nehogy öket el- üzvén
A' nyájtól, nyájam' fergeteg érje nagyobb.
Mondanak: hát töllünk tartaszsz? verjen-meg határunk'
Istene, Pán, ha-mi kárt néked okozni fogunk.
Még több kell e? ha kell, vígy eggyet el íme közüllünk
Zálog helyett, 's ha hitünk szegjük, halálra vitesd.
Ád a' Pásztor hitelét, és jár-végekre kutyáknak:
Két kölyök a' nyájnak gyámola, nintsen egyéb.
E' tsak alég történt, nosza rajta, nyomúlnak az éhes
Farkasok; a' sereget kergetik, üzik, ölik.
Itt fürt-gyapjak, amott fel-kontzoltt testek hevernek:
A' zöld pázsitnak széltibe színe pirúl.
Söt az akolban sints menedék-hely; rántatik a' júh
Abból is ki, 's halál bel' rekeszekbe reked.
Títirus e-bámúl: 's majd könyre, panaszra fakadván:
Húj! húj! hát úgy mond, kúria, hol van az hit?
Jámbor! imígy felel egy farkas: már nints hit, el olvadt:
Hittel nem, mégyünk mái nap' észszel elö.
Hitted-e, hogy farkas böjtöl, júh-húsra ha szert tesz?
A' nem-hitelt ha hiszed, Títire, híg az eszed.