BARÓTHI SZABÓ DÁVID: NÖSÖK. 0169


Túl vala nyóltzszor nyóltz esztendön BENGAI GERGELY,
Gyér foga; nyelve nehéz: horgad elöre nyaka.
Mint az öreg lónak bé horpadt vak szeme; térde
Lantot ver; reszket két keze; lába dagadt.
Nött nagy púp hátán; füstöltt a' szakálla: fejére
A' patkós tetü sem menne fel, ollyba kopasz.
Föképpen látássa hibáz: nem nyergeli hogyha
Pápa szem orrát meg, lophat elötte kiki.
Vagy két hólnap utánn ez az özvegységet el únván,
Egy jó fürge leányt kérdeze: kedve van e'?
[p 0170] Van, felel ez; 's mit akarsz? el akarnál venni? valóban,
Úgy mond, tsak kezet adj. Ád a' leányka kezet.
'S a' mi nagyobb, Paphoz siet, hogy hírdesse hamar ki.
Bezzeg szép dolog ez! bezzeg ez ám a' leány!
Millyen üdökre jutánk! ortzátlan tsúnya meny aszszony!
Óh! be nehéz vagy szüz párta! be kedves a' konty!