BARCSAY ÁBRAHÁM: EGY NAGYSAGOS ASZSZONYSÁGNAK
INTÉSÉRE. 0110
Vettem, Drága Néném! kedves leveledet,
Fogadom
tanátsod', tsókolom kezedet,
Abból esmérhetem egyénes
szívedet,
Hogy jóra intetted tévelygö Ötsédet.
[p 0111] Ritka madár vagy te, Phoenix e' világon,
Nints párod városbann, nintsen pusztaságon,
Tsoda, hogy
ilyly virág termett vad Tótságon,
Látszik, hogy Eleid
nöttek Magyarságon.
Ott, hol hidek havak' ködös
fellegeit,
Liptónak 's Árvának mostoha hegyeit,
Örökös
tél tartja Pásztorok' helyeit,
Ki keresné, kérlek,
Flóra' szekfüveit.
Meg botsáss, Jó Néném! én ki
Daciabann, Születtem Ilona tündér Országábann,
Ámbár szép Oláhnék hordoztak pólyábann,
Nem vagyok
olyly rögzött Vénus' ) játékábann.
Tudom én
zablázni nagy indúlatimat,
Söt, ha világ bánná nyájas
tréfáimat,
Vagy merné tzáfolni kis mulatságimat,
Tudnám
változtatni hajlandóságimat.
Ezer tárgya vagyon érzékeny
szívemnek,
Tetszik a' szép a' jó eleven szememnek,
Kedves a' dítséret gyenge füleimnek,
Tzélja ditsöséges
habozó lelkemnek.
Sokszor el merülvén könyv'
olvasásábann,
Éjtszakákat töltök Minerva'
karjábann,
Sokszor Diánának futván hajlékábann,
Napokat mulatok tölgy fák' árnyékéábann.
[p 0112]
Most egy magas hegyen hajnal' hasadását,
Társaimmal várván
kürtöknek fuvását,
Midön szarvas futna kutyák'
ugatását,
Nyughatatlan várom puska' ropogását.
Majd a'
Nagy Várasak' tolyongó útszáin,
Egyedül sétálván
téglázott bástyáin,
Magambann nevetek Nagyoknak pompáin,
Kiket hívság hordoz bolond taligáin.
Most udvarhozz
menvén pipes öltözetbenn,
Kényesen bé lépek büszke
készületbenn,
Hertzegekre török egyik szegletbenn,
Még túl egy nagy fejü Tanáts fut elömbenn.
Egymást meg
ölelvén mosolygó artzával,
Harmadiknak intek fejem'
hajtásával,
A' többit üdvözlöm szem' hunyorgatásával,
S koptatom a' márványt tsizmámnak talpával.
Képzelj
ezer madárt egy nagy kalitkábann,
Kikre nap kezd sütni
Pünkösdnek havábann,
Vagy meg anynyi majmot Kálmárnak
boltjábann,
Ezek úgy tsevegnek Tsászár' udvarábann.
Egyik arany gyapjas, más tsillaggal fényes,
Ennek kúlts vsn
zsebjében, más kereszttel kényes,
Ez jól tud számolni,
amaz nagy törvényes,
Kiki nagyra vágyik, kiki szerentsét
les.
[p 0113] Egyet toppantanak, sorjábann áll minden,
Az Udvar érkezik leg nagyobb fényébenn,
Gyémántos Kalap
van Királynak fejébenn,
Bé ül méltósággal aranyos
székébenn.
Szerentse azonnal tsorba kerekével,
Melléje
férkezik Írígység Nénjével,
Az hinti javait Királynak
kezével,
Míg ez szívekbenn száll mérges epéjével.
Barát Barátjának itt lesz ellensége,
Itt vész sok
Jámbornak minden reménysége,
Itt nyeletik soknak saját
öröksége,
Innét bomlik gyakran Hazánk' békesége.
Menynyi híres Vitéz, ki vérét ontotta,
Szedett
borostyánját ingyen oda hagyta,
Menynyi igaz Polgárt társa
meg rontotta,
Végre vagyonától 's tisztétöl
fosztotta.
Nints e' szemfény vesztö helynek
írására,
Elegendö eröm le rajzolására,
Onnét el
tántorgok Nézök' piatzára,
Hol szememet vetem
Játszók' tsoportjára.
Itt ezer gyertyának gyenge
világánál,
Nyoltzvan hegedünek babonás hangjánál,
A'
Várasnak színét Mómus' játékánál,
Ájúlásbann
látom leg kisebb tréfánál.
[p 0114] Ott találom
Chloét bársonyos székébenn,
Lankadtság van szemén,
unalom szívébenn,
Tárgyat néz magának Nézök'
seregébenn,
Forog legyezöje gyürüzött kezébenn.
Egy
tekíntetével Dámont tsalogatja,
Mással szép
Alexis' ) szívét tsábítgatja,
Egynek alabastrom melylyét
mutogatja,
Míg amannak kezét tsókra nyújtogatja.
Más,
ki már nyoltzadik ötödét éltének
El érvén végére
jutott szépségének,
Hogy el titkolhassa ragyáit
szívének,
Festékkel mázolja rántzait börének.
Láttam Vén anyóst is kendözött artzával,
Nézö helyre
jöni görbült derekával,
Láttam pipeskedni újmódi
búbjával,
'S öt' is nyájaskodni agg Filémonjával.
