BARCSAY ÁBRAHÁM: MAGYAR VERS ÍRÁSRA VALÓ
ÖSZTÖNZÉS. A' COMMINGE' FORDÍTÓJÁNAK. 0063
Vettem, Philadesem! Múzsádnak zsengéjét,
Tudd
meg hát íránta Barátod' elméjét.
Comminge'
keservét Németül olvastam,
Hogy Magyarúl nem szóll,
azon tsodálkóztam.
Avagy nem lehet e nyelvünkön jajgatni,
Vagy pedig Szeretöt szívesen siratni?
Mi van szebb a'
Sógor' tsikorgó nyelvébenn,
Mint sem Komám Uram'
édes beszédébenn?
A' régi vad Szászok' rút
erres szavai
Sértik füleinket idétlen hangjai.
[p 0064] Hidegebb Országok' durtzás nemzeteit
Hagyjuk el,
Barátom! hagyjunk el verseit.
Szedjük ki közülök a' drága
köveket,
'S ékesítsük véle, ha lehet, Nyelvünket.
Ha
nap kelet felöl származtak Eleink,
Apollóhozz
közel szebbek hát verseink.
Sirassuk meg Szabad
Gyöngyösi' Múzsáját,
Hogy most nem írhatta bús
Carichliáját.
Az akkori hadak' félelmes zászlói
Mindenütt lobogtak, mint Márs' jelt adói.
A'
Nimfák rejteztek kö sziklák' odvábann.
Gyöngyösit
el hagyván Murányi Várábann.
De még is olvasván éretlen
munkáját,
Ha nem szívelnök is Magyaros nótáját,
Látszik, hogy kóstolt vólt Pegasus' vizéböl,
Hogy szeretet érzett Kemény' Szerelméböl.
'S a' hol
szabadosan folytatta meséjét,
Látszik, menynyei tüz
táplálta elméjét.
De melyly nehéz légyen Vitézi
Versekbenn
Írni, meg vallották sokan életekbenn.
Meg
mutatta Máró, ki sok esztendökig
Faragta
Dídóját, míg vitte felhökig.
Akkor is Homérus' )
roppant forgátsai
Lettek munkájának leg szebb Oszlopai.
Menynyi szélvészektöl hányatott sajkája
Tassusnak, míg partra jutott Armindája.
[p 0065]
A' Szerelmes Versek, úgy tetszik, könynyebbek,
'S a' meg
terhelt szuívnek olylykor kedvesebbek.
Ezekkel hirdette
kerített völgyébenn
Petrárka szerelmét hajdani
idöbenn.
Ilyly Versekkel hajtja Lázár szép
Bikáját
A' Szüz' elejébenn, kezdvén Florindáját: 'S
téged is ültetvén a' nyájas marhára
Költség nélkül
viszen Madrid' látására.
E' Kopasz Homérus
olylykor szunynyadozik,
De még is elméje most sem
fogyatkozik.
Söt ha Gyalakúti híres forrásából
Iszik,
vagy Drassai rózsa szín borából,
Látszik ugyan, hogy
kezd öszülni Múzsája,
De még azért kedves és vídám
artzája.
A' Szegény Kohári setét tömlötzébenn
Szép Verseket koholt képzelt szentségébenn.
Ha egyebet
nem nyert könyörgö lantjával,
Leg alább ösztönöz
jeles példájával.
Illei Torquatus' szép
fordításábann
Meg mutatta, hogy van ész Magyar agyábann,
És hogy nem kell élni költsönzött szókkal;
Igaz, hogy
sok helyen Magyar eröszakkal, És az értelemtöl olylykor
el tseppenvén
A' Papokkal útaz sebesen ügetvén.
Mondják,
hogy Ortzinak zegletébenn.
titkos szekrényébenn
A' Múzsák rejtette kintset szegletébenn.
