BÁRÓTZI SÁNDOR: KASSÁNDRA. [000I]


Az érdemes Olvasóhoz.

Ebben az idö-pontban, melyben a' Napnyugoti Nemzeteknek egy része, tul a' tengereken, a' természet kebeléböl magával edgyütt uj származást és uj hatalmat emelt földünk golyobisán. A' másik, Északról, a' fagyos tengely mellöl, mint- szintén a' hirtelen áradó sebes fojó-viz, a' déli tartományokra ki-öntvén, azokat el-borittya. Midön a' leg"fényesebbb Edgyeshatalom (Monarchia) el- töröltetik. Midön a' Királyi-széknek disze, az Oltári szentségekkel egyetemben, lábbal tapodtatnak. Midön egész el-bámult Europának Fejedelmei hadba idéztetnek. Midön a' nagy Birodalmak dühösséggel egymásra rohannak. Midön azt gondolhatni, hoygy ennyi vérontásnak gyászos [p [000] II] szüleménye végtéere-is talám tsak abban határozódik, hogy edgyik része a' Nemzeteknek eröszakkal parantsoló, másik gyámolatlan és igás marad; edgyik nyelv tündöklö virágzására, a' másik, ellenben, meg-vettetett 's örökös homályban borittatott feledékenységre lészen itéltetve. Akkor, mondom, midön a' szelid erköltsök és szép tudományok ujjonnan menedékhelyek után láttzatnak mintegy sohajtozni; vallyon adhatna-é valaki a' Magyar Nemzetnek nagyobb tükört, vagy régi eredetére emlékeztetö jelesebb példákat elejébe, ezen most másodszor nyomtatásban meg-jelent Magyar Kassándrában foglalt történeteknél, mellyek, vitézségekkel, jó és igaz Királlyokhoz hivségre: fennkölt elmélkedesekkel pedig, láttatnak az Olvasót, nagy és nemes Tettekre, mintegy édesgetve hivogatni.

Alig lehet a' historiákban ezeknél szebb dolgokat tanálni, minthogy nemtsak gyönyörködtetik az Olvasókat, hanem egyszersmind, [p [000] III] érezhetetlenül, erköltsi jóságra készitik-is az érzékeny sziveket.

Nem szóllok ennek ékes Magyarságáról; valamint szintén hogy a' Forditónak-is, ki fáradhatatlan éjtzakázásaival nyelvünket, mint a' Phenixet, hamvából feltámasztotta, Hazájához mutatott tetemes érdemeiröl az érdemes Olvasókra, és talám bátran bízhatom azt még a' késöbb maradékokra-is.

Mely kedvesen vették Hazánknak minden rendei ezen munkát elsö jelenésében, ámbár apro betükkel és sok hibákkal lett légyen-is nyomtatva, eléggé ki tettzik abból, hogy soholt egy Könyvárosnál-is több nem tanáltatik. Ugyan azért sok Magyar nyelvet 's tudományokat igazán szeretö Hazafiak és Léányok ohajtották ezen kelemetes munkának ujra léendö nyomtattatását. Ezeknek kivánságát akarván mi-is tellyesiteni, fogtunk ennek második ki-adásához, melly annyival kedvesebb lehet a' [p [000] IV] Magyar Haza elött, a' mennyivel megjobbitását az érdemes Fordító magára válalván, az elsö kiadáskor beléje tsuszott hibákat nemtsak ki-irtatta, söt, a' hol szükségesnek itélte lenni, toldalékokkal-is, és egyéb változtatásokkal azt szépiteni el-nem mulatta. Reménlyük hogy ebeli Igyekezetünk közönséges kedvességet fog a' Magyar Hazában tanálni. Irtuk Pesten, Oroszlány-havának 20dik napján 1793, esztendöben.

MÁTHIÁS TRATTNER.